Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

Âz országgyűlés képviselőházának t. képviselőtársamnak (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Ezét nem vártuk! — Kabók Lajos: Meg vagyok llepve! — Rothenstein Mór: De a költségvetést elfogadja!) frappáns előadását arról, hogy az igazságtalan és jogtalan va­gyonszerzés ideje elmúlt. Természetes, hogy ma már nem lehet könnyen szerezni vagyo­nokat és nem szabad főleg igazságtalanul sze­rezni vagyont. Én azonban úgy láttam eddig — és itt jön az, amit Rothenstein t. képviselő­társam már előre következtetett — hogy ez a kormány híven törekszik arra, hogy azokat az igazságtalanságokat és jogtalanságokat, amelyek fennforognak, amennyire lehetséges, kiküszöbölje és amennyire segíteni lehet, se­gítsen a dolgozó népen. Magam is a kisipar kérdésével kívánok elsősorban foglalkozni. Esztergályos János t. képviselőtársam, a mi t. barátunk, délelőtt azt hangoztatta, hogy evvel a kérdéssel senkisem foglalkozott. Ha itt tölötte volna az egész na­pot, azt hiszem, öröme telt volna benne, hogy itt ma többen felszólaltajk a kisipar érdekében és többen kérték a kormányt arra, hogy a kisiparosságon segítsen. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a kisipar és kiskereskedelem teljesen le van sújtva, hogy a kisipar és kiskereskedelem a szanálás al­kalmával meghozza azt az áldozatot, amelyet minden magyar embernek kötelessége volt meghozni. Sajnos, nagyon sokan elvéreztek és most joggal várják azt, hogy ott, ahol a kor­mány segíteni tudna rajtuk, tényleg segítsen is. A kormánynak elsőrendű kötelességét kell hogy képezze az, hogy a kisipart és kiskeres­kedelmet talpraállítsa, ami szerintem csak úgy lehetséges, hogyha a fogyasztóképességet nö­velni fogjuk. Befelé, sajnos, nem tudjuk a fo­gyasztóképességet növelni, mert ennek határt szab a teljesítőképességünk. Kifelé kell tehát gravitálnunk és ezért örömmel üdvözlöm a ke­reskedelemügyi miniszter úrnak azt a tervét, hogy megcsinálja a külkereskedelmi intézetet. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minisz­ter: Már meg is van!) örömmel üdvözlöm ezt azért, mert ennek révén kifelé tudunk gravi­tálni és csak arra kérném a miniszter urait, vi­gyázzon arra, hogy ez a külkereskedelmi inté­zet ne legyen hivatal, hanem mozgékony szerve legyen az iparnak és kereskedelemnek, amely szeizmográf szerűen kísérje figyelemmel azt, hogy hol, miből, mennyit lehet elhelyezni és hogy mennél gyorsabban lehessen kiszállí­tani azokat az ipari gyártmányokat, amelye­ket mi bőségesen tudunk feldolgozni. Természe­tesen itt arra is kell ügyelni, hogy azok a költ­ségek, amelyekkel iparcikkeinket előállítjuk, valamiképpen lejjebb szoríttassanak, mert ha ilyen nagy költséggel fogunk dolgozni, attól félek, nem leszünk konkurrensképesek és nem tudjuk árucikkeinket elhelyezni, mert minden állam arra törekszik, hogy kifelé lehetőleg exportlehetőséget teremtsen, az importot pe­dig megszorítsa. Nekünk is ez kell hogy leg­főbb törekvésünk legyen; ha tehát nem tudunk olcsóbban gravitálni kifelé, egészen bizonyos, hogy nem fog sikerülni ez a tervünk. Azt is kérném, hogy necsak akkor adjon felvilágosítást ez a külkereskedelmi hivatal vagy intézet, ha hozzáfordulnak, hanem idő­közönként tájékoztassa a közönséget és hiva­talból azokat a köröket, amelyek esetleg ezzel a kiszállítással foglalkozhatnak. Mert eggyel legyünk tisztában. Azzal tudniillik, hogy saj­nos, közönyösek iparosaink és kereskedőink, mert annyi bajon mentek keresztül, hogy so­KÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXI. 299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. 169 kan elvesztették életkedvüket és munkaked­vüket. Ezekben új életkedvet és reményt kell kelteni és figyelmeztetni kell őket arra, hogy itt vagy ott el tudnak helyezni árukat s segíteni kell őket abban is, hogy ezeket az árukat elő is tud­ják állítani. En most kérésemet inkább a pénzügymi­niszter úrhoz intézem a hitelkérdéssel kapcso­latosan. Tudjuk, hogy nem tudnak ezek a kis­iparosok hitel nélkül dolgozni, a hónuk alá kell nyúlni és a szükséges forgótőke rendelkezé­sükre bocsátásával könnyíteni, hogy ne 11 és 13%-os kamatokkal tudják a kölcsöneiket be­szerezni, hanem valami olcsóbban. Így le­hetővé fogjuk tenni, hogy kisebb költséggel tudjanak dolgozni és nagyobb eredményeket tudjanak elérni. Azt kérem tehát az igen t. ke­reskedelemügyi és az igen t. pénzügyminisz­ter uraktól, hogy ezeket a hitelkérdéseket ve­gyék kezükbe és nagyobb hiteleket nyújtsanak ezeknek a kisiparosoknak és kiskereskedőknek, mert ha ezen a téren nem tudunk rajtuk segí­teni, akkor hiába van nekünk ilyen külkeres­kedelmi intézetünk, mert hitel nélkül nem tu­dunk termelni és nem lesz, amit kiszállítsunk. Ez lenne a kisiparral kapcsolatban tiszte­le tteljes^ előterjesztésem. Csak még egyet va­gyok bátor hozzáfűzni. A t. kereskedelemügyi miniszter úr ismeri ezt a problémát. Két évvel ezelőtt a kisiparral kapcsolatban voltam bátor foglalkozni a kocsigyártóipar kérdésével, neve­zetesen az autógyártás kérdésével. Megnéztem a múlt évi statisztikát erre vonatkozólag és azt láttam, hogy autóeladási statisztikánk szerint 2738 személyautó és 1033 teherautó adatott el a múlt évben az ország területén. Ha azt nézzük, hogy hány százalék volt ebből magyar gyárt­mány, — sajnos — meg kell állapítani, hogy igen kicsi százalék jutott ebből a magyar iparra és a magyar kereskedelemre. Az eladott autók közül 52% volt az Amerikából behozott autók száma, 13% a Franciaországból behozott kocsi, Citroen kocsit hoztak be legnagyobbrészben; 6% volt a németektől behozott autó, amely Benz Mercedes autó volt, és 6'5% volt a magyar autó. Hát, mélyen t. Ház, ha azt nézzük, hogy kö­rülbelül annyi volt a magyar autó, mint ameny­nyit Németországból hoztak be, akkor sajnálat­tal kell megállapítanunk, hogy bizony a mi autóiparunk, tehát a mi régi koosigyártóipa­runk megrekedt, nem tudta azokat az autókat úgy gyártani, hogy itt megfelelően el tudta volna helyezni. Igaz, hogy nekünk három gyá­runk van, amely a motorokat előállítja : a MAG, a Weiss Manfred-féle és a Magyar Államvasúti Gépgyár. (Felkiáltások a bal- és szélsőbalolda­lon: És a győri.) A Rába, sajnos, nem egészen magyar, mert abban nagyon sok a külföldi al­katrész. Csak ez a három van. Egy azonban bizonyos, hogy a karosszériaiparunk elsőrendű. S itt arra kérném a kereskedelemügyi mi­niszter urat, hagy ha már nem tudjuk megcsi­nálni azt, hogy ezek a motorok és alvázak itt az országban gyártassanak megfelelő mérték­ben és minőségben, amit azonban tagadok, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ár!) mert mutatja a fővárosi autóbusz kérdése is azt, hogy lehet ezeket itthon is gyártani, egészen jó motorokat és alvázakat csináltak, úgyhogy a most kidobott kocsik nagyon jók, teljesen beváltak, akkor legalább azt igyekez­zünk elérni, hogy karosszériát ne hozzanak be külföldről. Itt is azonban egy nagy hiba van s a pénz­25

Next

/
Thumbnails
Contents