Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

Âz országgyűlés képviselőházának t. képviselőtársamnak (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezét nem vártuk! — Kabók Lajos: Meg vagyok llepve! — Rothenstein Mór: De a költségvetést elfogadja!) frappáns előadását arról, hogy az igazságtalan és jogtalan vagyonszerzés ideje elmúlt. Természetes, hogy ma már nem lehet könnyen szerezni vagyonokat és nem szabad főleg igazságtalanul szerezni vagyont. Én azonban úgy láttam eddig — és itt jön az, amit Rothenstein t. képviselőtársam már előre következtetett — hogy ez a kormány híven törekszik arra, hogy azokat az igazságtalanságokat és jogtalanságokat, amelyek fennforognak, amennyire lehetséges, kiküszöbölje és amennyire segíteni lehet, segítsen a dolgozó népen. Magam is a kisipar kérdésével kívánok elsősorban foglalkozni. Esztergályos János t. képviselőtársam, a mi t. barátunk, délelőtt azt hangoztatta, hogy evvel a kérdéssel senkisem foglalkozott. Ha itt tölötte volna az egész napot, azt hiszem, öröme telt volna benne, hogy itt ma többen felszólaltajk a kisipar érdekében és többen kérték a kormányt arra, hogy a kisiparosságon segítsen. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a kisipar és kiskereskedelem teljesen le van sújtva, hogy a kisipar és kiskereskedelem a szanálás alkalmával meghozza azt az áldozatot, amelyet minden magyar embernek kötelessége volt meghozni. Sajnos, nagyon sokan elvéreztek és most joggal várják azt, hogy ott, ahol a kormány segíteni tudna rajtuk, tényleg segítsen is. A kormánynak elsőrendű kötelességét kell hogy képezze az, hogy a kisipart és kiskereskedelmet talpraállítsa, ami szerintem csak úgy lehetséges, hogyha a fogyasztóképességet növelni fogjuk. Befelé, sajnos, nem tudjuk a fogyasztóképességet növelni, mert ennek határt szab a teljesítőképességünk. Kifelé kell tehát gravitálnunk és ezért örömmel üdvözlöm a kereskedelemügyi miniszter úrnak azt a tervét, hogy megcsinálja a külkereskedelmi intézetet. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Már meg is van!) örömmel üdvözlöm ezt azért, mert ennek révén kifelé tudunk gravitálni és csak arra kérném a miniszter urait, vigyázzon arra, hogy ez a külkereskedelmi intézet ne legyen hivatal, hanem mozgékony szerve legyen az iparnak és kereskedelemnek, amely szeizmográf szerűen kísérje figyelemmel azt, hogy hol, miből, mennyit lehet elhelyezni és hogy mennél gyorsabban lehessen kiszállítani azokat az ipari gyártmányokat, amelyeket mi bőségesen tudunk feldolgozni. Természetesen itt arra is kell ügyelni, hogy azok a költségek, amelyekkel iparcikkeinket előállítjuk, valamiképpen lejjebb szoríttassanak, mert ha ilyen nagy költséggel fogunk dolgozni, attól félek, nem leszünk konkurrensképesek és nem tudjuk árucikkeinket elhelyezni, mert minden állam arra törekszik, hogy kifelé lehetőleg exportlehetőséget teremtsen, az importot pedig megszorítsa. Nekünk is ez kell hogy legfőbb törekvésünk legyen; ha tehát nem tudunk olcsóbban gravitálni kifelé, egészen bizonyos, hogy nem fog sikerülni ez a tervünk. Azt is kérném, hogy necsak akkor adjon felvilágosítást ez a külkereskedelmi hivatal vagy intézet, ha hozzáfordulnak, hanem időközönként tájékoztassa a közönséget és hivatalból azokat a köröket, amelyek esetleg ezzel a kiszállítással foglalkozhatnak. Mert eggyel legyünk tisztában. Azzal tudniillik, hogy sajnos, közönyösek iparosaink és kereskedőink, mert annyi bajon mentek keresztül, hogy soKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXI. 299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. 169 kan elvesztették életkedvüket és munkakedvüket. Ezekben új életkedvet és reményt kell kelteni és figyelmeztetni kell őket arra, hogy itt vagy ott el tudnak helyezni árukat s segíteni kell őket abban is, hogy ezeket az árukat elő is tudják állítani. En most kérésemet inkább a pénzügyminiszter úrhoz intézem a hitelkérdéssel kapcsolatosan. Tudjuk, hogy nem tudnak ezek a kisiparosok hitel nélkül dolgozni, a hónuk alá kell nyúlni és a szükséges forgótőke rendelkezésükre bocsátásával könnyíteni, hogy ne 11 és 13%-os kamatokkal tudják a kölcsöneiket beszerezni, hanem valami olcsóbban. Így lehetővé fogjuk tenni, hogy kisebb költséggel tudjanak dolgozni és nagyobb eredményeket tudjanak elérni. Azt kérem tehát az igen t. kereskedelemügyi és az igen t. pénzügyminiszter uraktól, hogy ezeket a hitelkérdéseket vegyék kezükbe és nagyobb hiteleket nyújtsanak ezeknek a kisiparosoknak és kiskereskedőknek, mert ha ezen a téren nem tudunk rajtuk segíteni, akkor hiába van nekünk ilyen külkereskedelmi intézetünk, mert hitel nélkül nem tudunk termelni és nem lesz, amit kiszállítsunk. Ez lenne a kisiparral kapcsolatban tisztele tteljes^ előterjesztésem. Csak még egyet vagyok bátor hozzáfűzni. A t. kereskedelemügyi miniszter úr ismeri ezt a problémát. Két évvel ezelőtt a kisiparral kapcsolatban voltam bátor foglalkozni a kocsigyártóipar kérdésével, nevezetesen az autógyártás kérdésével. Megnéztem a múlt évi statisztikát erre vonatkozólag és azt láttam, hogy autóeladási statisztikánk szerint 2738 személyautó és 1033 teherautó adatott el a múlt évben az ország területén. Ha azt nézzük, hogy hány százalék volt ebből magyar gyártmány, — sajnos — meg kell állapítani, hogy igen kicsi százalék jutott ebből a magyar iparra és a magyar kereskedelemre. Az eladott autók közül 52% volt az Amerikából behozott autók száma, 13% a Franciaországból behozott kocsi, Citroen kocsit hoztak be legnagyobbrészben; 6% volt a németektől behozott autó, amely Benz Mercedes autó volt, és 6'5% volt a magyar autó. Hát, mélyen t. Ház, ha azt nézzük, hogy körülbelül annyi volt a magyar autó, mint amenynyit Németországból hoztak be, akkor sajnálattal kell megállapítanunk, hogy bizony a mi autóiparunk, tehát a mi régi koosigyártóiparunk megrekedt, nem tudta azokat az autókat úgy gyártani, hogy itt megfelelően el tudta volna helyezni. Igaz, hogy nekünk három gyárunk van, amely a motorokat előállítja : a MAG, a Weiss Manfred-féle és a Magyar Államvasúti Gépgyár. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: És a győri.) A Rába, sajnos, nem egészen magyar, mert abban nagyon sok a külföldi alkatrész. Csak ez a három van. Egy azonban bizonyos, hogy a karosszériaiparunk elsőrendű. S itt arra kérném a kereskedelemügyi miniszter urat, hagy ha már nem tudjuk megcsinálni azt, hogy ezek a motorok és alvázak itt az országban gyártassanak megfelelő mértékben és minőségben, amit azonban tagadok, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ár!) mert mutatja a fővárosi autóbusz kérdése is azt, hogy lehet ezeket itthon is gyártani, egészen jó motorokat és alvázakat csináltak, úgyhogy a most kidobott kocsik nagyon jók, teljesen beváltak, akkor legalább azt igyekezzünk elérni, hogy karosszériát ne hozzanak be külföldről. Itt is azonban egy nagy hiba van s a pénz25