Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

170 Az országgyűlés képviselőházának ügy miniszter úrtól kérem, hogy legyen szíves azt orvosolni. A 63.300-as pénzügyminiszteri rendelet ezerint meg van határozva, hogy hány százalékot kell luxusadó fejében fizetni: 14 lóerőig a motoroknál és alvázaknál 5%-ban. 14—24 lóerőig 10%-ban és 24 lóerőn felül 15%;ban van megállapítva, ha azonban itt csinálják azt a karosszériát arra a kocsira, akkor egységesen 10%-ot kell fizetni. Viszont köztudomású, hogy a kisebb lóerő a gyakori, azt vásárolják inkább s így azt lehet mondani, hogy 5%-kai többet kell fizetni, tehát 5% büntetést kell fizetni azért, ha valaki itthon csináltatja meg a kocsiját. En tehát azt hiszem, t. Ház, hogy ez kiküszöbölendő, ezt tényleg nem lehet fenntartani, hanem feltétlenül meg kell változtatni. Ha már kedvezményezésben nem akarjuk az ipart részesíteni ezen a téren, legalább büntetéssel ne sújtsuk azért, mert magyar gyártmányú karosszériát hoz forgalomba. En tehát arra kérem a pénzügyminiszter urat, — miután úgy tudom, hogy a tárgyalások is folyamatban vannak — hogy igyekezzék ezt az anomáliát kiküszöbölni, s amennyire a pénzügyi lehetőség megengedi, szüntesse is meg ezt teljes mértékben. Talán az lenne az egyedül helyes, hogy ha belföldi után nem kellene ezt fizetni, egyetlen-egy százalékban sem,^ hanem csak külföldi után, mert akkor talán rá tudnók szorítani azokat, akik autókat vásárolnak, hogy az itteni autókat vásárolják, mert lia valamivel drágábban is kell azt nekünk előállítani, de az adó révén meg tudnók szerezni azt a differenciát, amelyet a külföldinél igyekeznek egyesek megszerezni. Ez lenne tehát a kocsigyártóiparral kapcsolatban a kérésem. Még azt az egyet legyen szabad előadnom, hogy most, amikor a vámtarifákat revideálják, legalább arra kellene különös gondot fordítani, hogy azok az iparcikkek, azok a nyerstermékek, amelyeket nem tudnak itt előállítani, olcsóbban legyenek behozhatok, mint azok, amelyeket itt állítanak elő. r Csak kettőt említek: a lakkbőr és a posztóknál a struksz kérdését, amelyekre igen magas vámok vannak kivetve, ezeket nem tudják itthon előállítani, úgyhogy ha készen hoznak be egy iparcikket, sokkal olcsóbban kapják, mint ha nyersanyagot hoznak be és itt dolgozzák fel. Méltóztassék megengedni, hogy még egészen röviden csak két kérdéssel foglalkozzam. Az egyik a Boráros-téri híd kérdése. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) En bátor voltam már ebben a kérdésben két éven keresztül előterjesztést tenni, a múlt évben határozati javaslatot is terjesztettem elő, és abban a szerencsében volt részem, hogy az óbudai híd kérdését méltóztatott a Boráros-téri híd megépítése elé helyezni. Itt két nagy városrész érdekéről van szó, Buda nagy részéről és a Ferencvárosról, arra kérem tehát a kereskedelemügyi miniszter urat, legyen kegyes legalább a jövő esztendőben az előmunkálatokra a költségeket felvétetni. Azt hiszem, mindéképpen igazságos lenne, ha a Boráros-téri hidat együtt kapnók meg az óbudai híddal, mert mindkettő egy egységes városrendezési tervbe volt beállítva és csak egységesen lehet a kettőt elintézni. Két óriási városrész fejlődéséről van szó, amelyeket úgyis nagyon háttérbe szorított és visszalökött fejlődésükben az, hogy a magyar Államvasutak a Duna partján járatja vonatait s ezt a vonalat még nem tudták kihelyezni. Ha ez egyelőre nem volna lehetséges, legalább ezzel legyen némileg kárpótolva ez a nagy városrész, 299. ütése 1929 május 27-én, hétfőn. amelynek fejlődését az említett körülmények megakadályozzák. A másik kérdés, amelyet bátor vagyok előhozni, a vasúti sorompók kérdése. Ez a miniszter úrinak talán kissé unalmas. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Pénz nincsen! Ezek mind őrült nagy összegeket nyelnek el!) Az a megoldás, amelyet a miniszter úr hozott, csak fél megoldást jelent. Azt hiszem, a miniszter úr maga is érzi, hogy ha egy egész városrészt körülbástyázunk azzal a magasvasúttal, ez óriási hátránya lesz a főváros fejlődésének. Arra kérem a miniszter urat, hogy ezt a megoldást valahogyan ejtse el és jöjjön azzal a másikkal, amelyet mi már évek óta piropagálunk, tehát helyezze át a forgalmat a körvasútra. Tudom, hogy ez kiadási többlettel. jár és magasabb lesz a tarifa is, én azonban nem hinném, hogy azok, akik Budapest fővárosba akarnak jönni, ne tennék meg azt a két-három kilométeres utat és ne fizetnék rá azt a pár fillért, hiszen, akik idejöuinek, a főváros érdekét akarják előmozdítani, a fővárosban élnek; jórészt tisztviselők, iparosok és munkásemberek azok, akik a fővárosba jönnek, tehát ezt a kis áldozatot meghozhatják a főváros érdekében és javára. Mélyen t. miniszter úr, ezt hathatósan kérem, de sürgős intézkedést kérek azért, mert méltóztatnak tudni, hogy a sorompóval mennyi baj volt, hogy mennyit kell szenvednünk azért, mert a sorompók teljesen elhatárolják a főváros egyik részét a másik részétől, megakadályozzák egyes városrészek fejlődését és a fővárosi adófizető polgárok semmivel sem tudnak előbbre haladni. (Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter: Abszolúte nem akadályoz semmit, ha jól meg van csinálva.) A mostani helyzetről beszélek. A sorompó megakadályozza, órák hosszat fenntartja a forgalmat. Ezeket voltam bátor a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani, kérve, hogy a felhozott kérdéseket minél előbb méltóztassék megoldani. A kormány iránt bizalommal vagyok és a kereskedelmi tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1! Petrovics György jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársam által megemlített munkálatokat magam is rendkívül szükségesnek tartom, annál is inkább, mert ismerve az ipar mai siúlyos helyzetét, a munkanélküliség tarthatatlan voltát, — kívánatos volna, ha ezek a kérdések minél előbb megoldatnának, mert ezáltal nemcsak azok az említett városrészek kerülnének előnyösebb helyzetbe, hanem hosszú időn keresztül, egy egész sereg különböző iparághoz tartozó munkás foglalkozáshoz jutna, ami az ország fo' gyasztóképesséffét növelné és ebből a szempontból is a kormánynak is érdeke volna ezeknek a kérdéseknek mielőbbi megoldása. Hogy minderre nincsen üénz, ez a legegyszerűbb válasz és én nem ezt várom a miniszter uraktól, hogy egyszerűen ezzel térjenek ki ilyen és hasonló kérdések megoldása elől, mert az, aki a költségvetések számhalmazaiban kutat, igenis rájön arra, hogy sok pénz van olyan: célokra előirányozva, amelyeknek megvalósítása nem olyan szükséges, nem olyan elsőrendű, hogy megvalósításuk nem érne rá később is. Vagy rájön arra, hogy egyesekre egyáltalán nincsen szükség, mert ezek helyett ilyen hasznosabb célokat kellene előbb megvalósíteni. így azután az a bizonyos pénzhiány nem