Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

Àz országgyűlés képviselőházának 299. ülése 1929 máyus 27-én, hétfőn. 167 malmára hajtja a vizet. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A polgári rendnek, a polgári társadalomnak érdeke az, hogy a tőkének, a nagy pénznek, a nagy vagyonnak szíve is legyen és ha nem lenne, azért van itt a kormány, amely valóságos omnipotenciát gyakorol nemcsak politikai, hanem más viszonylatokban is az egész magyar közélet felett, hogy legyen irányító, rendelkező és adja ki a parancsot, hogy eddig és ne tovább! T. Képviselőház! Nem a képviselőválasztási trükkök és különböző meg nem engedett eszközök alkalmazása a választók szabad akarata nyilvánításának megfojtására a polgári rendnek erősítői, hanem a milliárdokkal szemben való bátor helytállás, azoknak a nagy mammutvagyonoknak, amelyek szembehelyezkednek az altruizmussal és humanizmussal, tisztességes határoz közé szorítása. Kérdezem, t. Képviselőház, abból áll egy ipari programm, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr hangoztat, hogy csak a nagyipart és a nagyipar vállalkozásait védje? Hát hol van a kisipari Ki van mutatva, hogy a kisipar több munkáskezet foglalkoztat, mint a nagyipar. Hol van a kormány, hol volt éveken át, amikor a kisipar támogatására úgynevezett állami segítőeszközöket vettek r alkalmazásba és adtak hitelt 12—14% kamatozás mellett? Beadtak iparengedélyeket, becsuktak az országban száz és száz, ezer és ezer kisipari műhelyt, s azok a becsukott kisipari műhelyek, t. kereskedelemügyi miniszter úr, t. Képviselőház, egy-egy világító mécses kialvását jelentették, amely mécsesek a Trianontól reánk kényszerített és reánk borított nagy J magyar éjszakában eddig hirdették a hazafiság és a nemzeti kultúra terjesztése mellett az egyéni szorgalom, képzettség érvényesülését, közgazdasági lelkes erők közremunkálkodását ezeréves, őrök és fellebbezhetetlen nagy igazságunk diadalra juttatásában. Lehet ezt tovább így tétlenül, ölhetett kezekkel nézni? Lehet ezt engedni, t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy a kisipari műhelyek, amelyek melegágyai voltak évtizedeken Kossuth Lajos eszméinek, az azokhoz való hűségnek is, most mint pusztuló értékek, a nemzeti vagyon «leírási» rovatában emlék gyanánt könyveitessenek el a jövendő magyar élet számra? * A magyar kisipar válsága egyre súlyosabb és súlyosabb problémaként nehezedik magára az egész kormányzati rendszerre. Hiszen miképpen áll a helyzet a vidéken? T. kereskedelemügyi miniszter úr, nemcsak a városokból, de a szomszédos községekből is tudnék felhozni példákat, hogy hetipiactól hetipiacig heti tíz vagy húsz pengő körül volt a bruttó bevétele egy-egy iparosnak és mégis forgalmi- és más adót fizetnie kell. Ha a t. kereskedelemügyi miniszter úr felállítja az önálló kézműves kamarát, tényleg önállót, — nemcsak látszólag, nemcsak kifejezésben, névleg önállót, hanem tényleg önállót — akkor remélheti az iparosság, hogy a saját ügyeit törvényes keretek között — mint említettem — intézve, jobb sorsba fog jutni. Miért legyenek külön költségek, miért nem lehet elvenni a kereskedelmi és iparkamarától az eddig oda befizetett illetékeket? Amit az iparosok fizettek be, adják a kézműves kamarának. Miért kell, hogy ezentúl is oda fizessék be az illetékeket, csak azért, hogy a jelenlegi kereskedelmi és iparkamarai titkároknak megmaradjon az évi 20—30.000 pengő fizetésük? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Sokkal nagyobb apparátust akarnak!) Miért akarunk, hiszen mi sokkal egyszerűbbet akarunk, mint most van és azt, hogy az iparosság járjon a saját lábán, s hogy akkor, amikor érdekösszeütközések vannak, mert lehetnek, akkor ne legyen az igazság a kereskedelmi érdekkapcsolathoz odalőcsölve, odakapcsolva. Intézze el saját sorsát az iparosság és a kereskedőtársadalom és amikor arról van szó, hogy a nemzeti egység eszméjében forrjanak össze az egyetemes, nagy célok munkálására, akkor tegyék meg mindkét oldalról a kötelességüket. Miért közöttük a hatásköri összeütközéseket táplálni és éleszteni a jö vőben ? Miért, kérdezem, amikor az Ipartestületek Országos Szövetsége is a mellett van, hogy külön-külön szervezet legyen! (Fráter Jenő: Az egész Tiszántúl ellene van!) Csak az Országos Kézművestestület van azon az állásponton, hogy a jelenlegi kamarák keretén belül oldassék meg a kérdés, de amikor döntött a megszavaztatott ipartestületek többsége, — mint a miniszter úr elismerte — a kézműveskamara felállítása mellett, miért akarja a t. miniszter úr megakadályozni, hogy az csakugyan létesíttessék? Kérdezem, miért? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Nem akadályoztam meg! — Fráter Jenő: Ellene van az egész Tiszántúl!) Minek van ellene? Engedelmet kérek, itt vannak a hivatalos adatok, maga a t. miniszter úr méltóztatott kijelenteni, hogy az ipartestületek szavazásakor 350 ipartestületből 214 szavazott a felállítás mellett, 136 az országos szerv felállítása ellen. Az ország 212 ipartestülete az Országos Kézműveskamara elnevezést is kívánta. Azt hiszi a t. kormány, hogy a jelenlegi kereskedelmi és iparkamarák szervezetének meghagyása által adandó alkalommal, amikor politikai tusákra kerül a sor, talán jobban tudja saját pártérdekeit keresztülvinni, hogy azok érvényesülhessenek? De hiszen ne ez legyen a főcél, nem a politika. T. képviselőtársaimmal itt egyetértünk abban, hogy minden politikán felülálló érdek a kisiparosság jobb sorsának előmozdítása. Ha az iparosság maga úgy reméli, hofy jobbsorsának előmozdítása önálló kamara keretében történhetik meg, miért ezt megakadályozni? Kérdezem ezekután, mi van az utaknak, hidaknak és mi van a villanynak kérdésével, hiszen a t. miniszter úr beígérte, hogy nagy beruházási programm lesz. A t. pénzügyminiszter úr is szintén ezt mondotta. Hát erre vonatkozólag nekem nagyon keserű tapasztalataim vannak. Hódmezővásárhely környékén megígérték annak idején, a képviselőválasztások előtt, hogy a Hódmezővásárhely erzsébeti, tótkomlósi, nagy tanyai érdekeltségű és stratégiai útnak kiburkolását keresztülviszik. 16 kilométerből 4 kilométert csinálnak meg ezidőszerint és a városnak hozzá kellett járulnia egyszersmindenkorra 100.000 pengővel, azután a 4 kilométeres útszakaszhoz 25.000 pengővel, hogy megcsinálják. A többi utat csak akkor fogják kiépíteni, ha újra képviselőválasztás jön? Ez nagyon lehetséges. Pedig mondotta a t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy 400 kilométeres úthálózat kiépítését vette tervbe. Ilyen körülmények között elsősorban talán mégis azokat az egyébként is fontos útvonalakat kellene teljes egészükben kiépíteni, amelyekre nézve Ígéretet a kormány régi kereskedelmi minisztere, Emmich Gusztáv úr, azután pedig jelenlegi földmívelésügyi minisztere, Mayer János úr is tett. Mi van az algyői híd kérdésével? Ez szintén nem hódmezővásárhelyi vagy szegedi érdek. Méltóztatnak tudni, hogy a Baja—Szeged—Hódmezővásárhely—Csaba—Berettyóújfalu és debreceni transversális műút egész teljességében