Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-299
Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. 159 a magyar kisipar és a magyar kiskereskedelem érdekében úgy felemelni szavunkat, mint ahogy fel kell emelni most, nemcsak a polgári társadalom érdekében, hanem különösen e két osztály gazdiasági helyzetének szörnyű leromlása következtében is. Mielőtt a -kisipari és kiskereskedelmi társadalom pusztulásáról és kétségbeesett helyzetéről beszélnék, kell, hogy ezt a kérdést legelsősorban nemzeti és polgári szempontból világítsam meg. Nem kell nekem bizonyítanom, hogy a kisipari és kiskereskedelmi társadalomi a polgári társadalom utolsó védgátja a városokban. A polgári társadalom a városokban a kisiparnál és a kiskereskedelemnél végződik. Abban az esetben, ha itt tényleg polgári politikát követő kormány volna, — egy kormány, amely azt mondaná: a bolsevizmus tapasztalatai alapján erős kispolgári társadalmat tenyésztek ki — és nem olyan kormányzatunk volna, amely konjunktúra-arisztokráciát termel ki ebben az országban, amely klikkeket tenyészt ki az országban, a külön kedvezményezettek osztályát, amelyek azonban sohasem lesznek a polgári társadalom védgátjai és véd!ői, akkor nekünk polgári demokratikus politikusoknak, az egész magyar kisipari társadalom kérdését kell a magyar gazdasági élet és a magyar politikai élet homlokterébe állítanunk. Azt mondottam, hogy a magyar kisipari és a magyar kiskereskedelmi társadalommal szemíben az állam hosszú esztendők óta egy párbajt vívott. Ez már nem is párbaj, hanem valóságos istenítélet. Istenítélet azért, mert ma már mindenütt a hősiességnek és a vitézségnek valóságos példányképei a társadalom felfogása szerint azok a kiskereskedők és kisiparosok, akiket ma még nem csuktak be, (tJgit van! a szélsőbaloldalon.) akiknek műhelyeiben ma még él a munka, akik nem adták vissza iparigazolványukat, és akiknél nem lehúzott redőny jelzi azt, hogy itt tegnap vagy tegnapelőtt még élet volt. Mi öli meg őket 1 ? Megöli őket legelőször is a súlyos adóteher, a kibírhatatlan adóteher. Azok az adóterhek, amelyek a, békebeli 10 korona helyett a mai napon némely kisiparosnál 100—150 pengőt tesznek ki. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És megöli őket a Társadalombiztosító. Meg kell ezt^ mondanunk, t. Képviselőház: nem lehet kibírni a régi adó helyett a felemelt új adót, a régi községi adó helyett a sokkal súlyosabb községi adót, a régi egyházi adó helyett a sokkal súlyosabb egyházi adót és a másik oldalon a Társadalombiztosítót. Méltóztassék tudomásul venni, hogy azt a 100 millió pengőt, amelyet a Társadalombiztosító most kiszív egy esztendőben ebből a nyomorult országból, nem lehet kibírni. Mindenki szívesen odaadná erre a célra, de nines., És méltóztassék megnézni, hogy hová vezet ez a rendszer. Ma már meg kell állapítanunk, hogy csak magában Budapesten az elmúlt esztendőben a Társadalombiztosító járulékainak céljára 70.000 esetben vezettek zálogolást. Nos, nem a nagyipar ellen vezették ezeket a zálogolásokat. Ezeket a zálogolásokat a kisipar és a kiskereskedelem ellen vezették. Én mint polgári politikus, aki végigverekedtem Magyarországon a bolsevizmus előtti és a bolsevizmus alatti időket és aki a bolsevizmus előtti és a forradalom előtti időkben, amikor Oroszországból hazajöttem, elkezdtem, amenynyi ereje volt az én kis tüdőmnek, ordítani: ébredni, kis exisztenciákat teremteni, a« emberekben a polgári gondolatot felébreszteni!, — én ma is csak annyit mondhatok, hogy nem lehet tovább vinni a magyar kispolgári társadalomnak ezt a kiszipolyozását azért, mert ha ezt a kispolgári társadalmat az állam a maga hatalmi eszközeivel lassanként proletársorba, sőt nemcsak proletársorba, hanem az elkeseredett anaehizmus karjaiba kergeti bele, abban az esetben egy polgári gondolat ugyan kire akar ebben az országban támaszkodni'? Hogy hogyan állunk és ihogy mi a kispolgári társadalom tényleges helyzete, méltóztassék megengedni, hogy erre nézve szokásom szerint felsoroljak itt néhány adatot. Méltóztassék megengedni, hogy kezdjem az Országos Mezőgazdasági Kamara évi jelentésével. Az Országos Mezőgazdasági Kamarának nem az a feladata, hogy Magyarországon a kisipar érdekeit védelmezze, hanem az a feladata, hogy a magyar agrártársadalom érdekeit védelmezze. Hová juthattunk mi, milyen fokára süllyedhetett a nyomorúságnak és a kétségbeesésnek a magyar kisipari társadalom, ha az Országos Mezőgazdasági Kamara a maga évi jelentésében azt mondja, hogy a falusi kisiparosok kénytelenek abbanhagyni munkájukat, napszámossorsba süllyedni le és mint napszámosok nem bírnak elhelyezkedést kapni azért, mert a mezőgazdasági munkások részére sines munka. T. Képviselőház* mi ez? Mit méltóztatnak még parancsolni'? Huszonegy ágyúlövés jelentse; 'be a magyar kisipari társadalom pusztulását? Nem elég az, ha a magyar agráriustársadalom hivatalos jelentése figyelmezteti a magyar kormányzatot arra: emberek figyeljetek fel, nem lehet rátok nézve közömbös egy 300.000 tagból álló társadalmi rétegnek lassú elproletarizálódása, lassankénti letöredezése a polgári frontról, exiszteneiájuk megszűnése. (Malasits Géza: Beteg németnek imádkoznak!) A magyar ipari és kiskereskedelmi társadalomról szoktak itt nyilatkozni pénzügyminisztereink és gazdasági minisztereink olyankor, amikor optimisztikus hangokat akarnak a Képviselőházban megütni és amikor azt jelentik ki a nagyszerű pénzügyminiszteri székekből, hogy nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik, nem olyan szomorú a magyar gazdasági helyzet, mint amilyennek bemutatják. Ezzel sízemben én csak egy fegyverrel, a saját statisztikájuk fegyverével akarok élni és rá akarok mutatni arra, hogy Budapesten az, Önálló iparosok 70%-a egy szobás lakásban lakik. Méltóztassék ezt a nyugati gazdasági helyzetekkel összehasonlítva elképzelni, amelyre az urak az adó, a fej adókvótáknál olyan szívesen szoktak hivatkozni. Külföldön járó uraim, Angliában tessék csak Wembley-be elmenni, az angol munkásnegyedbe, ahol 3—4 és 5 szobás lakásban laknak közönséges gyáripari munkások, ahol fürdőszobájuk van (Malasits Géza: Itt tizenöten laknak egy szobában!) Magyarországon pedig a kisiparosságnak, a polgári társadalom védgátjának 70%-a egy szobakonyhás lakásban lakik, olyan lakásban ahol rendszerint azaz egy szoba (Malasits Géza: Lóhús a vasárnapi pecsenye!) annak az iparosnak a műhelye is. Ez Budapesten a helyzet. De t. képviselőtársaim, tessék kimenni a kerületeikbe és megnézni a kínlódását az ottani kisiparos és kiskereskedő társadalomnak és akkor az én t. képviselőtársaimnak kell, hogy meglegyen az a megérzésük, hogy ezt a politikát, amely a kisiparos évi adóját, keresetiadóját minimálisan
