Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

152 Az országgyűlés képviselőházának nem fogják soha sem elérni pusztulását, éppen agrár jellegénél fogva, — mert Magyarország alkalmas és képes arra, hogy jó politika mellett megmaradjon. Ennék a Magyarországnak al­kalmazkodnia kell a helyzethez, alkalmazkod­nia kell a viszonyokhoz; akkor minden ellen­ség, minden leselkedés ellenére is ez a Magyar­ország elpusztíthatatlan, mert ősereje, éppen ez a föld, meg fogja menteni az országot. Ehhez azonban természetesen^ más politikát kell csinálni. Elsősorban szükséges az, hogy megszűnjék az elzárkózás politikája kifelé s a kiközösítés polititkája befelé. Nem helyes az, hogy itt a kereskedelemmel és iparral szemíben az állam csináljon konkurrens vállalatokat, nem helyes az, hogy itt a kereskedelmet és ipart olyan terhekkel sújtják, amelyeket az nem bír elviselni, s ezzel a vállalkozási kedvet teljesen megölik. Ez a politika tovább nem folytatható, ez a politika tovább fenn nem tartható. Az ösz­szes illetékes tényezőknek be kell látniok-, hogy a túlzott vámvédelem megbukott, az a mező­gazdaságnak is ártott, az iparnak sem hasz­nált. Ez a vámvédelem egyáltalában nem foly­tatható tovább és ha majd feladják a kérdést: szahadkereskedeleim-e vagy vámvédelem. Ma­gyarországnak éppen a mezőgazdaság érdeké­ben a szabadverseny, a szabadkereskedelem, a szabadipar mellé kell állnia. Ha egy pillantásra megnézzük külkereske­delmi mérlegünket, milyen szomorú adatokra bukkanunk ott. A külkereskedelem 1180 millió pengőuyi behozatalából 142 millió esik mező­gazdasági produktumokra. Hát lehetséges az, hogy Magyarországra mezőgazdasági produk­tumokat kell behozni? (Halász Móric: Hogyne volna lehetséges!) Nem terem elég Magyaror­szágon? (Zaj a balközépen.) Nem hiszem, hogy gyümölcsöt kellene Magyarországiba behozni. Gyümölcsöt nem kellene behozni. (Gál Jenő: Jó volna kivinni, ha lehetne!) Nem hiszem, hogy 47 millióért kellene Magyarországba gyü­mölcsöt behozni. Ebből a külkereskedelmi mér­legből megállapítható, hogy 68.000 mm alma és körte jön be Magyarországba, 20.000 mm hagyma, 15.000 mm burgonya, 18.000 mm fejes­és kelkáposzta, 6600 mm uborka, 6600 mm zöld­bab és borsó, 5000 mim karfiol, bab és hüvelyes vetemények 28,354.000 pengő értékben. Argentí­nából 113.000 mm tengeri; úgyhogy Argentíná­val szemben külkereskedelmi mérlegünk közel 3 millió pengővel passzív. Végeredményben me­zőgazdasági természetű behozatalunk, kereske­delmünk: passzívájának 38-3%-kát teszi ki. Nem hiszem, hogy ez helyes politika volna. A helyes politika talán mégis az lenne, hogy a mező­gazdaság Magyarországon teljesen ellátná a magyar fogyasztóközönséget. Nem kell nekünk idegen behozatalra szorulni. (Helyeslés a bal­középen. — Fábián Béla: Gyakorlott embereket a miniszteri székekbe, ez a probléma megol­dása, nem professzor urakat!) Azt hiszem, hogy a mezőgazdaság és az ország érdekében szólok amikor azt hiszem, hogy Magyarország alkalmas és képes is a magyar fogyasztóközönséget mezőgazdasági produktumokkal ellátni. (Forster Elek: A magyar közönséget nem!) Magyarország me­zőgazdasági produktumok szempontjából nem szorul behozatalra. (Forster Elek: Ez igaz, csak a magyar közönség szorul rá!) A magyar gazdaságpolitikának azt kellene célúi kitűz­nie, hogy a mezőgazdasági produktumok he­özönlését meggátolja, mert erre semmi szükség nincsen. Ha más szempontból nézem a kiviteli 299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. helyzetet a keleti piacokra, akkor nagyon szo­morú statisztikát látok, mert keletre irányuló összforgalmúnk a 818.000 P értékű összes kivi­telünknek 10%-át teszi ki. 123.000 pengő érték­ben; de ebiben a román és jugoszláv kiviteli forgalmunk eredményei is bennfoglaltatnak. Ha pedig Romániát és Jugoszláviát kikapcsol­juk, akkor a közeli és távoli államokkal kivi­teli forgalmunk az össaes kivitelnek csupán 3'2%-át teszi ki, amely összegszerűleg alig ha­ladja meg a 26 millió pengőt. Engedelmet kérek, ezek az adatok azt mu­tatják, hogy ez a politika fenn nem tartható, ez a vámvédelem és ennek szomorú következ­ménye tovább fenn nem állhatnak. Röviden összefoglalva, ennek a politikának a súlyos tehertételét és láncolatát, mi következik a vámvédelemből? A vámvédelemből következik a kartell, a kartellből következik a privilé­gium, a privilégiumból a monopólium. (Meskó Zoltán: És ebből a jólét!) Mindezekből követ­kezik a drágaság, a fogyasztóközönségnek a rettenetes helyzete; tehát az egész politikának alapja megingott és itt egy más politikára kell áttérni. Mert ha még hozzáveszem ezekhez az adórendszert és a bürokráciát, akkor egészen jól meglátszik, hogy milyen helyzet előtt ál­lunk. A kérdéseknek az a bürokratikus keze­lése, amely itt a gazdaságpolitika szempont­jából is történik, tovább nem vihető! Lénye­gileg tehát a dolog érdemében és a dolog for­májában új és más politikát kell kezdemé­nyezni és folytatni. Természetes, hogy ezek között a legelső, hogy Magyarországnak visz­sza kell szereznie azt a helyet, amelyet Kelet és Nyugat között elfoglalt. Kelet és Nyugat között összekötő szerepét játszotta azelőtt Magyarország. (Fábián Béla: Megszűntek ár az összes tranzité raktárak! Megölték őket! — Meskó Zoltán: Ki ölte meg őket? — Fábián Béla: A derék kormányzati politika!) Majd rögtön rá fogok térni. Ezek az életnek a problémái, az életnek a nagy kérdései és azt hiszem, az egész^ Ház he­lyeslésével találkozom^ amikor megállapítom azt, hogy Magyarország földrajzi fekvésénél, kultúrájánál fogva hivatott arra a szerepre, hogy Nyugat és Kelet között a gazdasági ösz­sziekötő szerepét játssza. Hiszen ez természetes folyamat, a Balkánról Magyarországon keresz­tül ér az áru a legrövidebb, a leggyorsabb úton a nyugati országokba. Hogyan vari az, hogy Magyarország mégis elvesztette régi pozicióját? Hiszen, ha a háború előtti időszakra nézünk, lát­juk, hogy akkor Magyarországnak megvolt az a szerepe, még a közös vámterület mellett is. (Halász Móric: Sőt! Azért volt meg!) Nem zárja ki az önálló vámterület sem, csak meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket. (Meskó Zoltán: Mondja meg az intézkedéseket! Adjon tanácsot! — Fábián Béla: Ne tessék agyonszekrozni a tranzitóraktárak tulajdonosait! — Meskó Zol­tán: Mondja meg az intézkedéseket ! Mit csinálna ön mint kereskedelemügyi miniszter?) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék! Bródy Ernő: Kérem, meg fogom mondani. (Fábián Béla: Tessék őt kinevezni! — Meskó Zoltán: Először mondja meg! Zsákban macskát nem veszünk! Bródytsem zsákban! — Zaj.) Elnök: Kérem, a képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék a közbeszólások­tól tartózkodni. Bródy Ernő: Igen t. Képviselőház! En bátor leszek javaslataimat megtenni. Ma nem olyan időket élünk, amikor az ember csak egy ellen­zéki kritikával megnyugtathatná lelkiismeretét.

Next

/
Thumbnails
Contents