Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-299
152 Az országgyűlés képviselőházának nem fogják soha sem elérni pusztulását, éppen agrár jellegénél fogva, — mert Magyarország alkalmas és képes arra, hogy jó politika mellett megmaradjon. Ennék a Magyarországnak alkalmazkodnia kell a helyzethez, alkalmazkodnia kell a viszonyokhoz; akkor minden ellenség, minden leselkedés ellenére is ez a Magyarország elpusztíthatatlan, mert ősereje, éppen ez a föld, meg fogja menteni az országot. Ehhez azonban természetesen^ más politikát kell csinálni. Elsősorban szükséges az, hogy megszűnjék az elzárkózás politikája kifelé s a kiközösítés polititkája befelé. Nem helyes az, hogy itt a kereskedelemmel és iparral szemíben az állam csináljon konkurrens vállalatokat, nem helyes az, hogy itt a kereskedelmet és ipart olyan terhekkel sújtják, amelyeket az nem bír elviselni, s ezzel a vállalkozási kedvet teljesen megölik. Ez a politika tovább nem folytatható, ez a politika tovább fenn nem tartható. Az öszszes illetékes tényezőknek be kell látniok-, hogy a túlzott vámvédelem megbukott, az a mezőgazdaságnak is ártott, az iparnak sem használt. Ez a vámvédelem egyáltalában nem folytatható tovább és ha majd feladják a kérdést: szahadkereskedeleim-e vagy vámvédelem. Magyarországnak éppen a mezőgazdaság érdekében a szabadverseny, a szabadkereskedelem, a szabadipar mellé kell állnia. Ha egy pillantásra megnézzük külkereskedelmi mérlegünket, milyen szomorú adatokra bukkanunk ott. A külkereskedelem 1180 millió pengőuyi behozatalából 142 millió esik mezőgazdasági produktumokra. Hát lehetséges az, hogy Magyarországra mezőgazdasági produktumokat kell behozni? (Halász Móric: Hogyne volna lehetséges!) Nem terem elég Magyarországon? (Zaj a balközépen.) Nem hiszem, hogy gyümölcsöt kellene Magyarországiba behozni. Gyümölcsöt nem kellene behozni. (Gál Jenő: Jó volna kivinni, ha lehetne!) Nem hiszem, hogy 47 millióért kellene Magyarországba gyümölcsöt behozni. Ebből a külkereskedelmi mérlegből megállapítható, hogy 68.000 mm alma és körte jön be Magyarországba, 20.000 mm hagyma, 15.000 mm burgonya, 18.000 mm fejesés kelkáposzta, 6600 mm uborka, 6600 mm zöldbab és borsó, 5000 mim karfiol, bab és hüvelyes vetemények 28,354.000 pengő értékben. Argentínából 113.000 mm tengeri; úgyhogy Argentínával szemben külkereskedelmi mérlegünk közel 3 millió pengővel passzív. Végeredményben mezőgazdasági természetű behozatalunk, kereskedelmünk: passzívájának 38-3%-kát teszi ki. Nem hiszem, hogy ez helyes politika volna. A helyes politika talán mégis az lenne, hogy a mezőgazdaság Magyarországon teljesen ellátná a magyar fogyasztóközönséget. Nem kell nekünk idegen behozatalra szorulni. (Helyeslés a balközépen. — Fábián Béla: Gyakorlott embereket a miniszteri székekbe, ez a probléma megoldása, nem professzor urakat!) Azt hiszem, hogy a mezőgazdaság és az ország érdekében szólok amikor azt hiszem, hogy Magyarország alkalmas és képes is a magyar fogyasztóközönséget mezőgazdasági produktumokkal ellátni. (Forster Elek: A magyar közönséget nem!) Magyarország mezőgazdasági produktumok szempontjából nem szorul behozatalra. (Forster Elek: Ez igaz, csak a magyar közönség szorul rá!) A magyar gazdaságpolitikának azt kellene célúi kitűznie, hogy a mezőgazdasági produktumok heözönlését meggátolja, mert erre semmi szükség nincsen. Ha más szempontból nézem a kiviteli 299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. helyzetet a keleti piacokra, akkor nagyon szomorú statisztikát látok, mert keletre irányuló összforgalmúnk a 818.000 P értékű összes kivitelünknek 10%-át teszi ki. 123.000 pengő értékben; de ebiben a román és jugoszláv kiviteli forgalmunk eredményei is bennfoglaltatnak. Ha pedig Romániát és Jugoszláviát kikapcsoljuk, akkor a közeli és távoli államokkal kiviteli forgalmunk az össaes kivitelnek csupán 3'2%-át teszi ki, amely összegszerűleg alig haladja meg a 26 millió pengőt. Engedelmet kérek, ezek az adatok azt mutatják, hogy ez a politika fenn nem tartható, ez a vámvédelem és ennek szomorú következménye tovább fenn nem állhatnak. Röviden összefoglalva, ennek a politikának a súlyos tehertételét és láncolatát, mi következik a vámvédelemből? A vámvédelemből következik a kartell, a kartellből következik a privilégium, a privilégiumból a monopólium. (Meskó Zoltán: És ebből a jólét!) Mindezekből következik a drágaság, a fogyasztóközönségnek a rettenetes helyzete; tehát az egész politikának alapja megingott és itt egy más politikára kell áttérni. Mert ha még hozzáveszem ezekhez az adórendszert és a bürokráciát, akkor egészen jól meglátszik, hogy milyen helyzet előtt állunk. A kérdéseknek az a bürokratikus kezelése, amely itt a gazdaságpolitika szempontjából is történik, tovább nem vihető! Lényegileg tehát a dolog érdemében és a dolog formájában új és más politikát kell kezdeményezni és folytatni. Természetes, hogy ezek között a legelső, hogy Magyarországnak viszsza kell szereznie azt a helyet, amelyet Kelet és Nyugat között elfoglalt. Kelet és Nyugat között összekötő szerepét játszotta azelőtt Magyarország. (Fábián Béla: Megszűntek ár az összes tranzité raktárak! Megölték őket! — Meskó Zoltán: Ki ölte meg őket? — Fábián Béla: A derék kormányzati politika!) Majd rögtön rá fogok térni. Ezek az életnek a problémái, az életnek a nagy kérdései és azt hiszem, az egész^ Ház helyeslésével találkozom^ amikor megállapítom azt, hogy Magyarország földrajzi fekvésénél, kultúrájánál fogva hivatott arra a szerepre, hogy Nyugat és Kelet között a gazdasági öszsziekötő szerepét játssza. Hiszen ez természetes folyamat, a Balkánról Magyarországon keresztül ér az áru a legrövidebb, a leggyorsabb úton a nyugati országokba. Hogyan vari az, hogy Magyarország mégis elvesztette régi pozicióját? Hiszen, ha a háború előtti időszakra nézünk, látjuk, hogy akkor Magyarországnak megvolt az a szerepe, még a közös vámterület mellett is. (Halász Móric: Sőt! Azért volt meg!) Nem zárja ki az önálló vámterület sem, csak meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket. (Meskó Zoltán: Mondja meg az intézkedéseket! Adjon tanácsot! — Fábián Béla: Ne tessék agyonszekrozni a tranzitóraktárak tulajdonosait! — Meskó Zoltán: Mondja meg az intézkedéseket ! Mit csinálna ön mint kereskedelemügyi miniszter?) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék! Bródy Ernő: Kérem, meg fogom mondani. (Fábián Béla: Tessék őt kinevezni! — Meskó Zoltán: Először mondja meg! Zsákban macskát nem veszünk! Bródytsem zsákban! — Zaj.) Elnök: Kérem, a képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Bródy Ernő: Igen t. Képviselőház! En bátor leszek javaslataimat megtenni. Ma nem olyan időket élünk, amikor az ember csak egy ellenzéki kritikával megnyugtathatná lelkiismeretét.