Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

Az országgyűlés képviselőházának Ma, ha van valakinek gondolata, mondanivalója, meg fogja tenni a maga javaslatait. (Zaj. — Meskó Zoltán: Erre vagyunk kíváncsiak! A kormányt szidni én is tudom, ha akarom)! Meg fogom tenni a magam javaslatait, éppen azért szólalok is fel. Három irányban lehet az intézkedéseket megtenni. Az első a külpolitikai, a kereskedelmi szerződések kérdése. Második a belső gazdaságpolitikai kérdések, a harmadik a technikai kérdések ügye. Mindezekkel foglalkozni fogok. Legelsősorban, ami a külpolitikai kérdést, a kereskedelmi szerződések kérdését illeti, itt is rá kell térni egy másik irányra. Az elzárkózás politikája helyett olyan atmoszférát kell keresni, hogy mi a külföldi államokkal megfelelő kereskedelmi szerződéseket tudjunk kötni. (Zaj a középen. — Usetty Béla: Ha ők is akarják!) Már a múlt alkalommal is felemlítettem, az lehetetlen dolog, hogy Németországgal nekünk megfelelő kereskedelmi szerződésünk ne legyen. (Zaj. — Usetty Béla: öki nem akarják ! — Meskó Zoltán: A németek nem akarják! — Fábián Béla: Mennyi a német behozatal Magyarországba és mennyi a mi kivitelünk! — Folytonos zaj. — Meskó Zoltán: Az a baj! A németeken múlik, nem rajtunk! — Fábián Béla: Rossz a szerződés, amelyet az urak csináltak! — Meskó Zoltán: Maj|d csináljon jobbat! —Fábián Béla: Legyenek nyugodtak arról, hogy olyan rossz gazdasági politikát nem tudnánk csinálni, mint a mai! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő urakat figyelmeztetem a Ház minden oldalán, hogy a szónokot közbeszólásokkal ne zavarják. Kénytelen leszek különben erélyesebb intézkedéseket tenni Bródy Ernő: En csak bátor voltam jelezni, hogy milyen téren kell elsősorban keresni a dolgok megjavításának módját. Az első tehát a kereskedelmi szerződések ügye, külpolitikai irányban. A második a gazdaságpolitikai része a dolognak, a Magyar Államvasutak tarifális politikájának megváltoztatása. (Mozgás a középen.) Azt gondolom, Sándor Pál t. képviselőtársam igazat fog nekem adni abban, hogy a magyar tranzitóforgalom miért helyeződött át Budapestről Bécsbe. Ez természetellenes állapot; ebben része van a Magyar Államvasút tarifapolitikájának és része van az egész kérdés kezelésének, mert ha Magyarországon a tranzitóforgalmat olyan szempontból kezelik, mint Bécsben, akkor ez nem történik meg. Kezeim között van egy kimutatás, amely szerint az áru akár vasúton, akár postán könnyebben és olcsóbban jut el Bécsen keresztül a Balkán-államokból a. nyugati államokba, mint Budapesten keresztül. Meg kell állapítani, hogy itt organikus hiba van, amely Összefüggésben áll a Magyar Államvasút tarifapolitikája val. Ebből tehát következik, hogy legelsősorban is az Államvasutak tarifapolitikáját kell megváltoztatni és hozzá igazítani. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) A harmadik szempont, amely itt fontos, a vámkezelés és vámigazgatás gyökeres megváltoztatása és mindenféle copftól, sallangtól való megtisztítása. (Meskó Zoltán: Copf-kivitelt lehetne csinálni! — Derültség.) Ez rendben van, ebben benne vagyok. T. Képviselőház! Méltóztatnak tudni arról, hogy maga a vámtörvény új instrumentumokat iktatott he a vámeljárásba. Itt vanniak a tranzité vámraktárak, amelyek arra szolgálfÜÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXI. 299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. 153 nak, hogy a külföldről idejövő árut bizonyos fedezet mellett ismét külföldre szállítsák. Ezek a tranzitó raktárak teljesen elsorvadtak. A vámigazgatás és kezelés annyi meihézséget okoz az ilyen tranzitó raktárak felállításánál, hogy most már sokkal kevesetbib tranzitó raktár működik és ezek forgalma lényegesen visszaesett. Itt van erről egy kimutatásom: 1927-ben betároltak az előjegyzési raktárakba 21.000 métermázsa mennyiségű árut 21 millió pengő értékben. 1928-ban ez leesett 13.000 métermázsátra, és 13 millió értékre, itt tehát közel 40%-os csökkenés van. Az előjegyzési raktárakból kiment külföldre 1927-ben 15.000 métermázsa áru, 12 millió pengő értékben; 1928-ban 9000 métermázsa áru 7 millió pengő értékben, tehát az érték közel 35%-al csökkent, az 1927. évi állapottal szemben. Ha a részleteket nézzük, a textilipar cikkeiből tranzitáltatott külföldre 1927-ben 4032 métermázsa, 8 millió pengő értékben, 1928. évben 2400 métermázsa 5 millió pengő értékben. Méltóztatik tehát látni, hogy itt visszaesés van, s ebben része van annak a bürokratikus kezelésnek, amellyel ezeket az ügyeket intézik, mert be kell adni egy kérvényt a vámigazgatósághoz, a vámigazgatóság beterjeszti a pénzügyminisztériumhoz, a pénzügyminisztérium átteszi a kereskedelemügyi minisztériumhoz, azután ugyanezen a retortákon megy vissza. Ilyenformán elveszik a kedvét annak a kereskedőnek, a helyett, hogy támogatnák, s a helyett, hogy kéréseit elintéznék, így a tranzitóraktárakat elsorvasztják, úgyhogy ma már alig van kereskedő, aki tranzitóraktárt tart fenn Magyarországon. (Fábián Béla: Öt van mindössze!) Ez azután egészen belső kérdés, itt nem kell kereskedelmi szerződéseket kötni. Ez nem tarifális kérdés, ez a belső igazgatásnak, a bürokráciának a kérdése. (Fábián Béla : Egy vámplombázásnál hét tisztviselő jelenik meg. Jó, hogy nem egy század.) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe. (Fábián Béla közbeszól.) Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, szüntesse be közbeszólásait. (Meskó Zoltán: Mindig közbeszól. — Derültség.) Bródy Ernő: Legelsősorban tehát ezt a bürokráciát kell leépíteni és a kereskedelemügyi miniszter úrnak a maga részéről közre kell munkálnia abban, hogy itt a tranzitóraktárak a maguk régi erejükben fenn álljanak. Éppígy a magánvámraktárakra is vonatkozik ez a megjegyzésem. Itt van azután a vámhitel kérdése, amelyről a költségvetés általános vitájában szintén szólottam. A vámhiteleket megvonták a kereskedelemől. Itt van előttem egy kimutatás, amely szerint a vámhitelek megvonása 3 havi periódusban 300 milliárd, tehát évente 1200 milliárd illetőleg 100 millió pengő forgalmi tőkének a kereskedelmi életből való kivonulását, kikapcsolódását jelenti. Miért lettek ezek a vámhitelek megvonva? Tudom, hogy történtek visszaélések, magam is felemlítettem annak a belga grófnak az esetét, aki egy névjegyre 800.000 pengő vámhitelt kapott. (Fábián Béla: Ejnye Ejnye! — Derültség.) Nem kell protekcionizált embereknek és vállalatoknak vámhiteleket adni, hanem meg kell állapítani a normákat és a normák alapján minden tisztességes kereskedőnek meg kell adni a vámhitelt, de ahogyan történt, hogy a vámhiteleket teljesen megvonták, az előjegyzési raktárakat elsorvasztották, magánraktárakat pedig nem engedélyeznek, engedelmet kérek, ez nem gazdasági politika. Ez arra vezet, hogy mi 23