Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-299
144 Az országgyűlés képviselőházánál százalékig 1 ina is fennállanak, sajnos, nem mondhatnám, ugyanezt a jogokról, amennyiben a jogokat az időik folyamán nagyon megnyirbálták és pedig nagyon megnyirbálták azt az 1907 : L. to. 6. $-áJban foglalt hlatározmányok ellenére, amely szakasz szó szerint azt mondja, hogy «a szabályzatnak a határozmányai csak az annak alapján megszerzett jogok sérelme nélkül módosíthatók». Ebben a szakaszban így vannak aláhúzottan megkonstruálva az államvasúti alkalmazottaknak jogai, erre valóban figyelemmel kellett volna lenni még akkor is, ha az állam teljesítőképessége csőikként, még akkor is, ha a szanálási törvényt minden téren a legrigorozusabban keresztül kellett volna vinni. Az 1907 : L. te. foglalta magában az úgynevezett automatikus előléptetési jogot, amelyről szólani kívánok. A második-pont, illetve az államvasúti alkaknazottaknalk második kérelme — nem nevezem sérelemnek, mert nem szeretem ezt a szót használni — az úgynevezett B. státus. Csak erről a kettőről fogok ez alkalommal beszélni. Az automatikus előléptetést bőségesen ismeri a kereskedelemügyi miniszter úr, ennélfogva egész terjedelmében azt nem ismertetem, csak rapszodikusan kiragadok egynéhány gondolatot, hogy a plánumot is meggyőzzem álláspontom igazságosságáról és a kérelemnek méltányosságáról. Aa automatikus előléptetés anynyit jelent, hogy az egyes fizetési osztályokon belül az egyes fizetési fokozatokban az, 1907 : L. te. bizonyos szisztematizált, rendszeresített várakozási időt állapított meg, ami annyit jelentett, hogy az egyes fizetési osztályok keretén belül a szisztematizált várakozási idő után az illető annak a fizetési osztálynak, amelyben éppen volt, legfelsőbb fizetési fokozatát automatice elérte. Ma a dolog úgy áll, hogy az egyes fizetési osztályok közt várakozási idő nincsen. Itt van ez a nagyon sérelmezett és nagyon fájdalmas pont, amelyet megváltoztatni szeretnék. Az 1907 : L. te. alapján a szisztematizált várakozási idő következtében az ebiben a törvényben rendszeresített, tehát államvasúti rendszerű fizetési osztályok közül a VI. fizetési osztály 1. fokozatába automatice mindenki eljutott. Szeretném ezt aláhúzottan továbbítani és a figyelmet külön is felhívni arra, hogy mit jelentett ez. Azt, hogy a VI. fizetési osztálynak 1. fizetési fokozatába mindenki eljutott, annyit jelentett, hogy mindenki főellenőr, titkár, illetőleg főmérnök lehetett, ami számára az ugyancsak ebben a törvényben rendszeresített fizetési skála szerint pengőre átszámítva évi 5800, tehát havi 483 pengőt jelentett. Ma a várakozási idő eltörlése következtében természetesen a helyzet egészen szomorú, egészen kilátástalan. Várakozási idő nem lévén, most már az egyes fizetési osztályokból magasabb fizetési osztályokba előlépni általában nem lehet, illetőleg csak az léphet elő, akinek egészen különleges, elsőrendű szolgálata, különleges beosztása van, vagy akkor léphet elő valaki, ha annyira ritkulnak előtte a sorok, hogy szinte __ indokolt egy kvázi automatikus előléptetés útján, a felsőbb fizetési osztályba való előléptetés. De ha ma el is éri a VI. fizetési osztály I. fokozatát, akkor is a régi 5800 pengővel szemben csak 4008 pengő évi fizetéstér el, ami havonta 334 pengőt jelent. Ha tehát valaki az állam vasúti alkalmazottakat azzal a szemrehányással illeti, hogy hiszen a Károlyi-kormány alatt egy-két299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. három fokozattal mentek előre, akkor ezzel szemben legyen szabad rámutatnom arra, hogy az államvasuti alkalmazottak azzal, hogy évekig, 8—10 évig nem léphetnek elő, bőségesen visszafizették már az államnak azt az előléptetési differenciát, mert hiszen jóval kevesebb fizetést kapnak, mint amennyi békebeli fizetésük volt. Nem akarok most arról beszélni, hogy mit jelentett a békeidőben 483 pengő, mit lehetett azért vásárolni, hogyan lehetett abból élni, és hogyan lehet ma a 334 pengő fizetésből élni, mert hiszen én itt csak pénzbeli átszámítást csináltam és nem beszélek arról, hogy az elsőrendű élelmicikkek a hivatalos indexszám szerint is hány százalékkal drágábbak. Az automatikus előléptetés eltörlése azt jelenti, hogy a sorok összesűrűsödnek, illetőleg, hogy az az alkalmazott — amint mondtam — csak akkor léphet elő alsóbb fizetési osztályból magasabba, ha megritkulnak a sorok. S hogyan ritkulnak rncsg? Megritkulnak az érvényben levő szabályzat szerint azzal, hogy az alkalmazott betölti a 60. életévét, amikor eo ipso nyugdíjba kellene mennie, vagy pedig nyugdíjra jogosító 35 szolgálati éve van, amely esetben nyugdíjazandó volna. Vannak alkalmazottak, akikre áll a felmondásnak mind a két kritériuma, a szolgálatfelmondás azonban nem egyformán történik mindenkinél, hanem egyeseknek megkegyelmeznek és továbbra is szolgálatban maradnak. Rámutatok majd ennek okára is. Denikve, a sorok nem ritkulnak meg, hanem a 60 éven felüli és 35 évi szolgálattal bíró nyugdíjjogosult alkalmazottak egy része szolgálatban marad. Készségesen elismerem, nemcsak itt, hanem minden más állami szolgálatban is azt, hogy annak a 60 eves embernek, vagy annak a 35 évi szolgálattal rendelkező alkalmazottnak talán nem merült ki a szellemi képessége és rugékonysága. De én iaz egyenlő elbírálást szeretném, mert akkor azután nem fájdalmas, ha mindenkinek egyformán felmondanak, vagyis, ha azt mondják: betöltötted 60. életévedet, vagy 35 évi szolgálatod van, menj eo ipso nyugdíjba. Ha ez automatikusan történik, akkor nem fájdalmas. De ha el is ismerem — és készséggel elismerem — hogy vannak alkalmazottak, akiknek szolgálatára továbbra m szüksége^ van, azt mondom: ezek azonban ne nehezítsék meg az alsó fizetési osztályban várakozóknak, még pedig 8—10 éve várakozó alkalmazottaknak előléptetését, hanem kilépve a sorból, esetleg külön szerződéssel alkalmaztassanak, mint ahogy erre a szolgálati szabályzat szerint mód is van. A szerencsétlen státusiremd'ezés, amely egy normálstátust kívánt megállapítani, rendkívül deprimáló lelki hangulatot kelt és tart ébren az érdekeltek körében. A felsőbb fizetési osztályok túltömöttsége az alsóbbak rovására szintén az egyensúlyt borítja fel. Az A. és B. kategória megállapítása és szi sztemizálása pedig maguk között a vasutas kartársak között is azokkal szemben, akik szerencsés viszonyok folytán az A. kategóriába kerültek, olyan általános keserűséget vált ki, hogy nem akarok ugyan 1 tápot adtni az eléigedletlenségnek, de nem csodálkoznám lázon, ha ez a szolgálat rovására menne. Méltóztassék elképzelni: egyforma szolgálati idejű, egyforma képesítésű, egyforma szorgalmú, egyforma beosztású, egymás mellett ülő kartársak közül az egyik, aki vak, véletlen folytán az A. csoportba került, több fizetést kap, a másik pedig, aki a szerencsétlen véletlen folytán a B. státusban vau.
