Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

Az országgyűlés képviselőházának 2. kevesebbet. Beszélhetnénk arról, t. Ház, milyen lelki hangulatban teljesít szolgálatot az ilyetn B. státusíbeli tisztviselő akkor, amikor az A. státusbeli, esetleg kisebb szorgalmú; vagy beszélhetnénk tarról, hogy valaki csiak azért került a B. státusba, mert mond.iuk, a be sorozás előtti évben soron kívül lépett elő és belekerült a magasabb fizetési osztály alacsonyabb fokozatának magas rangsorába és most azért, mert szorgalmas volt az előző élvben és isoromkívül ment elő, de nagy rangsorszauna lévén, előtte a sorompó leeresztetett. Az volt a szerencsétlensége, hogy szorgalmas volt éveken át, soron kívül ment előre

1 és & magasabb fizetési osztály legalacsonyabb fizetési fokozatának nagyobb rangszámot kapta meg és ennek folytán a B. státusba került. Miért volt tehát szorgalmas éveken át, ha viszont van más olyan, aki a szamárlétrán szépen felment egészen a VI. fizetési osztály I. fokozatába, talán közbe fegyelmi alá is vonták, az előléntetésből kizárják és ennek ellenére belekerült az A. státuslbia'? Méltóztassanak már most elképzelni azt az ambiciót. amellyel az így egymás mellett ülő kartársak dolgoznak! A B. státusnak a megszüntetése ellen rendszerint azt szokták felhozni, hogy egyrészt nénzbe is kerül, másrészt pedig más szolgálati kategóriában irígykedést vált ki. T. miniszter űr, nekem rá kell mutatnom arra, hogy a tanároknál, tanítóknál, bíráknál és katonatiszteknél már nincsen B. státus. Ennek megszüntetése tehát nem precedens többé. Es joggal teszem fel a kérdést, vájjon kisebb értékű szolgálatot tesz-e az az államvasúti alkalmazott, aki anyagilag és erkölcsileg is felelős, mert, mint mondani szokták, egyik lábával a sír szélén, másikkal a börtönben van; kisebb értékű szolgálat-e az, mint a békebeli katonai szolgálat, amikor a katona puskaport sem szagolt, háború esetén pedig — mint nagyon jól tudjuk — az államvasúti alkalmazott is résztvett a háborús szolgálatban. Ezek közül nagyon sokan voltak katonák és helyettük dolgoznia kellett valakinek és meg kellett kettőznie az erejét. , Nem annyira a keresekedelemügyi miniszter úrnál sürgetem a kérdés rendezését, mint inkább a pénzügyminiszter úrnál, mert hiszen pénzbe kerül. A számítások szerint azonban — amennyire én informálva vagyok és a kérdésbe bele tudok tekinteni — méltóztassék megfigyelni az állam vasúti alkalmazottak B. státusának megszüntetése évi 330—340.000 pengőbe kerül. Méltóztassanak megengedni, nem érdemli-e meg az az államvasúti alkalmazott, aki az önök álmára ügyel, amikor éjjel a gyorsvonaton utaznak, nem érdemli-e meg az a nagy társadalmi osztály, az a nagy tisztviselői és alkalmazotti nak. nem érdemli-e meg az a nagy társadalmi zunk? ; De rá kell mutatnom arra is, hogyha a B. kategóriát megszüntetik, ezek a tisztviselők szorgalmukkal és most már nagyobb ambícióval ezt a többletet maguk is megtérítik.^Rá kell mutatnom arra is, hogy az Államvasút állítólag autonóm üzem. A kérdés azonban nem egészen tiszta. Ha valóban autonóm és arra szorítják, hogy saját bevételeiből eszközölje a beruházásokat és befektetéseket, akkor legyen szabad joggal rámutatnom arra, hogy az Államvasutak vezetősége, illetőleg maga az Államvasút úgy kell, hogy honorálja az alkalmazottait, ahogy éppen a jövedelme engedi bizonyos kereteken belül. En azt hiszem, hogy az Államvasutak vezetősége, amelynek számtalan memoranduma fekszik a kereskedelemügyi miniszter úr és a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXI. 9. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. 145 kormány előtt, meg fogja találni a módját annak, hogy ezt a szükséges 330—340.000 pengőt valamiképpen elő tudja teremteni. Ebben nem tudok kételkedni. Ennyibe kerül a B. státus megszüntetése. Nem szabad tehát attól félni, hogy ez másokban irigységet kelt, másokban a hasonló elbánás kérelmét fogja kiváltani. Méltóztassanak elhinni, hogy egy nemes gesztus olyan lelki megnemesülést és lelki felmagasztosulást, életkedvet, munkakedvet fog önteni ezekbe a B. státusbeli alkalmazottakba, amihez foghatót sehol nem fog találni az állam, mint éppen a vasutasoknál. Bá kell mutatnom arra is, hogya B. kategóriákba tartozók közül igen sokan vannak, akik a végrehajtói szolgálatnál tesznek szolgálatot, különböző minőségben, akár a forgalomnál, akár a vontatásnál, akár a műhelyi szolgálatnál, vagy pedig a fályafenntartási szolgálatnál. Egy ilyen végrehajtó szolgálatot végző ember, például egy forgalmista, ha megtesz egy éjjel, ha váltóvizsgálatot is kell tartani, 15—18 kilométert, ha a külső váltóig ki kell mennie, vagy például ha vonatot állít össze, mint külső szolgálattevő, nem 15, de 30 kilométert is meg tesz ezért a 140—240 pengőért, amit kézhez kap. Ezzel szemben egypár cipőnek talpalása ma 10—12 pengő. De méltóztassék belátni soi is, hogy valóban nincs rekompenzálva az a fáradság sem, az az éjjeli szolgálat azzal a 2 pengővel, amelyet egy éjjeli szolgálatért^ kap. (Kun Béla: Hol van itt a kisexisztenciák igaz védelmei) Ha hárman tesznek 12 órás szolgálatot akkor, egy-egy alkalmazott 2 pengőt kap. Ez havonta 20 pengő. 20 pengőből cipőt talpaltatni bizony nem lehet. (Haller István: A nyomdászok órabére több!) Nagyon szeretném nyomatékosan felhívni at. Ház figyelmét a mondottakra. Határozati javaslatot nem nyújtok be, mert nem teszem ki magamat annak, hogy többet a dologról ne szólhassak, mert ha engemet elutasítanak, én többet nem kopogtatok. T. Ház! 330.000 pengőt megérdemel az a vasutasság, amely mondottam, az önök egészségét, az önök testi épségét szolgálja, anyagi és erkölcsi felelősségük mellett és^ szolgálja minden tekintetben az önök gazdasági érdekeit és egyéni érdekeit. (Ügy van! a baloldalon.) Méltóztassanak elképzelni egy leadó kalkulánst vagy egy pénztárost, akár egy raktári hivatalnokot, aki felelős azért a fuvarlevélért, amelyet a kézből kiad. Elszámítja magát, neki kell megfizetnie, mégpedig nem egy pengőt, mert elkalkulálja magát — mondjuk — egy idegen céggel szemben vagy egy vándorcirkusszal szemben, amint az én esetem volt, megfizeti a 30—40 márkákat, meg lirákat, amelyeket a 140—240 pengőből vonnak le minden könyörület nélkül. Nem érdemli meg ez a kategória azt, hogy méltányosabban bíráljuk el nehéz sorsát? Méltóztassék elképzelni, hogy a VII. fizetési osztály I. fizetési fokozatában segédtitkárok vannak, mérnökök vannak, intézők vannak, — most úgy hívják őket — akik 40 éves emberek és 2, 3, 4 gyermekük van. 40 éves korában az ember 2—3 gyermeket szokott iskoláztatni; r de beosztási helye kinn van a vonalon; ott középiskola nincs; pedig neki is megvannak az igényei,hogy valamit a fiából faragjon. Elküldi a városba. Mi marad a fizetéséből, ha 2—3 gyereket kell iskoláztatnia? (Kun Béla: Beszélnek az egyke ellen és nem adnak tisztességes megélhetést!) Méltóztassék elképzelni, hogy ezek között, akik a VII. fizetési osztály első fizetési fokozatában vannak, az A. státusban 270 pengővel, a B. státusban 254 pengővel, diplomás ügyvédek vannak. Azt mondja Fejér Ottó igen t. képvi22