Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

Az országgyűlés képviselőházának beszámítható postai pótlók rendszeresítésének kérdését tegye tanulmány tárgyává és az ehhez szükséges fedezetről az 1929/30. évi költségvetési előirányzat keretében a lehetőséghez képest gondoskodjék». Sajnálattal kell konstatálnom, hogy az ebben a javaslatomban elhangzott kívánság, amelyet a t. Ház a múlt évbe magáévá tett és amelyre a most lezajlott általános vita során mondott igen értékes beszédében Dencz Ákos igen t. barátom és képviselőtársam is rámutatott, sajnos, pium desiderium maradt. Csak felkeltette a poetástársa dalom jogos reménységeit, amely azonban annál szomorúbb csalódással volt kénytelen tudomásul venni, hogy a most tárgyalás alatt álló költségelőirányzat nem hozta meg neki a várva várt pénzbeli elismerést. Más állami ágazatoknál ilyen pótlékokat éppen a különleges szolgálati viszonyokra és kiépítésre való tekintettel engedélyeztek és így azt hiszem, hogy a postának hasonló kérelme semmiesetre sem lehet jogosulatlan. Teljesen tudatában vagyok t. Ház azoknak a nehézségeknek, amelyek pénzügyi szempontból a postai alkalmazottak és általában az állami alkalmazottak fizetési kérdéseinek rendezése körül fennforognak és teljes mértékben méltányolom az igen t. pénzügyminiszter úrnak a költségvetés benyújtásakor elhangzott nagyszazású expozéjában ebben a, tekintetben kifejtett álláspontját; azonban «est modus in rebus.» Szerény nézetem szerint ugyanis a postának, mint állami üzemnek külön költségvetése van, mely költségvetés már évek óta aktív s így nem ütközne tehát nagyobb nehézségbe és sem az államháztartás, sem a posta külön költségvetését semmiesetre sem veszélyeztetné, ha a postásságnak ez a kérelme végre valahára teljesülne. Én a magam részéről tehát ezúttal is és pedig ismételten kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék módot találni arra, hogy a Ház említett határozatának most már legalább a következő' költségvetési évben érvényt szerezni lehessen. (Helyeslés.) Addig is azonban, amíg az errevonatkozó szükséges intézkedés foganatosítható volna, Van szerencsém az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr szíves figyelmét felhívni egy körülményre, amellyel legalább ^ egyelőre a jelenlegi, teljesen mostoha előlépési viszonyokon lehetne segíteni (Halljuk! Halljuk!) és amellyel a mindenképpen támogatást és méltánylást érdemlő személyzet • kiváló munkateljesítményét lehetne némiképpen rekompenzálni. A postaforgalom folytonos és örvendetes emelkedésére való tekintettel, minthogy a 18.000 főről 12.000 főre leapasztott személyzet a szolgálatot már abszolúte nem győzte, hiszen a személyzet teljesítménye a békebelinek már 130%rát érte el az 1928/29. évi költségvetésben a posta tisztviselők státusában 200 főnyi, az altiszti státusban úedig 600 főnyi szaporítás engedélyeztetett. Ugyancsak ebből az okból vétetett fel a most tárgyalt költségvetési előirányzatba 5 főnyi tisztviselői és 200 főnyi altiszti szaporulat. Ezek a szaporítások az érdekelt státusok legalacsonyabb fizetési osztályaiba és csoportjaiba osztattak be, ami által ugyan a személyzetnek egy bizonyos tehermentesítése eléretett, az előlépési viszonyokban azonban abszolúte nem hozott javulást. Az előadottakra való tekintettel bátor vagyok arra kérni az igen t. kereskedelmi miniszter urat, méltóztassék ezt a kétévi szapo>S. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. 139 rítást az idevonatkozó kormányrendeletben megállapított százalékos kulcs szerint, annak alkalmazásával és arányában az összes fizetési osztályokban és csoportokban szétosztani; ezáltal minden lényegesebb megterhelése nélkül a posta költségvetésének egypár csekély mérvű, de mégis előlépési Lehetőségi emeltetik, amely a személyzetben mindenesetre bizonyos megnyugvást és bizalmat keltene a jobb jövőre nézve. Hogy az említettem lehetőség nem áll precedens nélkül, erre nézve bátor vagyok rámutatni Pesthy Pál igen t. képviselőtársamnak igazságügy miniszteri minőségében a múlt évi költségvetés igazságügyi tárcájának tárgyalása alkalmával mondott beszédére, — nem akarom most ezt a részt felolvasni, mert a rendelkezésemre álló idő rövid — csak rövidem kiemelem, hogy abban száz új telekkönyvvezetői állásnak a rendszeresítéséről szólott, kijelentvén, hogy ezeket nem a szabályoknak megfelelően a legalsóbb osztályba osztja be, hanem szétosztja a megfelelő osztályok között csak azért, hogy legalább száz előlépést biztosítson. Még egy, a posta belső szervezetét érintő igen lényeges igazgatási kérdéssel is kívánok egészen röviden foglalkozni, amelyet különben a pénzügyi bizottságban Temesváry Imre igen t. képviselőtársam is szóvátett. A posta perbei! jogi képviseletét régi időktől fogva a királyi kincstári jogügyi igazgatóság látja el és pedig úgy a polgári, mint a bűnügyi pereskedésben. A képviseletnek ez a módja ma már elavult, mert a kincstári jogügyek igazgatósága, a posta-, távíró-, telefon- és rádiószolgálat rohamos fejlődése következtében azokkal a szakismeretekkel, amelyek ide feltétlenül szükségesek, természetesen nem rendelkezhetik. Ezek a szakismeretek pedig különösen a szóbeli bírósági tárgyalásoknál és általában a helyes per vitel eredményéhez feltétlenül megkívántatnak. Jelenleg az az eljárás, hogy a posta képviseletében eljáró jogügyi igazgatóságot a posta vezetősége látja el megfelelő információkkal, tényleírással, szakvéleménnyel, sőt ezenkívül a jogügyi igazgatóság támogatására a bíróságokhoz saját szakközegét is kirendeli ezekben az ügyekben szakértői minőségben. (Mozgás a középen.) Ez az eljárás hosszadalmas iratyáltást és kiküldetés esetében kétszeres költséget is idéz elő, ami elkerülhető volna, ha a posta magát peres ügyeiben maga képviselné. A posta vezérigazgatóságának meg van adva a lehetőség arra, hogy kellően képesített, ügyvédi kvalifikációval rendelkező tisztviselőivel ezt a szolgálatot önállóan elláthassa, mégpedig a nélkül, hogy ez bárminemű legcsekélyebb személy szaporítást is vonna maga után. Ez a jelenlegi eljárást felette meggyorsítaná, közvetlenebbé és olcsóbbá tenné és a közvetlen szakképviselet révén mindenesetre jobb eredmény is volna biztosítható. (Láng János: Majd megbíznak egy segéd titkárt, akinek 230 pengő havi fizetése van! — Mozgás a középen. — Láng János: Helyeslem!) Bocsánatot kérek, képviselő úr, olyanokról van szó, akiknek ügyvédi kvalifikációjuk van, mert ez ahhoz van kötve. (Zaj.) Megjegyzem különben, hogy már régen a m. kir. Államvasutaknál^ újabban a Postatakarékpénztárnál is ugyanezekből a szempontokból megvalósult az önálló perbeli képviselet rendszeresítése. Tisztelettel kérem tehát az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni és ennek ilyen értelemben való rendezéséhez hozzájárulni méltóztassék. Tiszteletteljes kérésemet pedig, tekintettel arra, hogy a kincstári jogügyek igazgatósága az21*