Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

Az országgyűlés képviselőházának beszámítható postai pótlók rendszeresítésének kérdését tegye tanulmány tárgyává és az eh­hez szükséges fedezetről az 1929/30. évi költség­vetési előirányzat keretében a lehetőséghez ké­pest gondoskodjék». Sajnálattal kell konstatálnom, hogy az eb­ben a javaslatomban elhangzott kívánság, ame­lyet a t. Ház a múlt évbe magáévá tett és amelyre a most lezajlott általános vita során mondott igen értékes beszédében Dencz Ákos igen t. barátom és képviselőtársam is rámuta­tott, sajnos, pium desiderium maradt. Csak fel­keltette a poetástársa dalom jogos reménységeit, amely azonban annál szomorúbb csalódással volt kénytelen tudomásul venni, hogy a most tárgyalás alatt álló költségelőirányzat nem hozta meg neki a várva várt pénzbeli elisme­rést. Más állami ágazatoknál ilyen pótlékokat éppen a különleges szolgálati viszonyokra és kiépítésre való tekintettel engedélyeztek és így azt hiszem, hogy a postának hasonló kérelme semmiesetre sem lehet jogosulatlan. Teljesen tudatában vagyok t. Ház azoknak a nehézségeknek, amelyek pénzügyi szem­pontból a postai alkalmazottak és általában az állami alkalmazottak fizetési kérdéseinek rendezése körül fennforognak és teljes mérték­ben méltányolom az igen t. pénzügyminiszter úrnak a költségvetés benyújtásakor elhang­zott nagyszazású expozéjában ebben a, tekin­tetben kifejtett álláspontját; azonban «est mo­dus in rebus.» Szerény nézetem szerint ugyanis a postának, mint állami üzemnek külön költ­ségvetése van, mely költségvetés már évek óta aktív s így nem ütközne tehát nagyobb ne­hézségbe és sem az államháztartás, sem a posta külön költségvetését semmiesetre sem veszélyeztetné, ha a postásságnak ez a ké­relme végre valahára teljesülne. Én a magam részéről tehát ezúttal is és pedig ismételten kérem az igen t. kereskede­lemügyi miniszter urat, méltóztassék módot találni arra, hogy a Ház említett határozatá­nak most már legalább a következő' költség­vetési évben érvényt szerezni lehessen. (He­lyeslés.) Addig is azonban, amíg az errevonatkozó szükséges intézkedés foganatosítható volna, Van szerencsém az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr szíves figyelmét felhívni egy kö­rülményre, amellyel legalább ^ egyelőre a je­lenlegi, teljesen mostoha előlépési viszonyo­kon lehetne segíteni (Halljuk! Halljuk!) és amellyel a mindenképpen támogatást és mél­tánylást érdemlő személyzet • kiváló munkatel­jesítményét lehetne némiképpen rekompen­zálni. A postaforgalom folytonos és örvendetes emelkedésére való tekintettel, minthogy a 18.000 főről 12.000 főre leapasztott személyzet a szolgálatot már abszolúte nem győzte, hi­szen a személyzet teljesítménye a békebelinek már 130%rát érte el az 1928/29. évi költségve­tésben a posta tisztviselők státusában 200 fő­nyi, az altiszti státusban úedig 600 főnyi sza­porítás engedélyeztetett. Ugyancsak ebből az okból vétetett fel a most tárgyalt költségvetési előirányzatba 5 főnyi tisztviselői és 200 főnyi altiszti szaporulat. Ezek a szaporítások az ér­dekelt státusok legalacsonyabb fizetési osztá­lyaiba és csoportjaiba osztattak be, ami által ugyan a személyzetnek egy bizonyos teher­mentesítése eléretett, az előlépési viszonyok­ban azonban abszolúte nem hozott javulást. Az előadottakra való tekintettel bátor va­gyok arra kérni az igen t. kereskedelmi mi­niszter urat, méltóztassék ezt a kétévi szapo­>S. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. 139 rítást az idevonatkozó kormányrendeletben megállapított százalékos kulcs szerint, annak alkalmazásával és arányában az összes fize­tési osztályokban és csoportokban szétosztani; ezáltal minden lényegesebb megterhelése nél­kül a posta költségvetésének egypár csekély mérvű, de mégis előlépési Lehetőségi emeltetik, amely a személyzetben mindenesetre bizonyos megnyugvást és bizalmat keltene a jobb jö­vőre nézve. Hogy az említettem lehetőség nem áll prece­dens nélkül, erre nézve bátor vagyok rámutatni Pesthy Pál igen t. képviselőtársamnak igazság­ügy miniszteri minőségében a múlt évi költség­vetés igazságügyi tárcájának tárgyalása alkal­mával mondott beszédére, — nem akarom most ezt a részt felolvasni, mert a rendelkezésemre álló idő rövid — csak rövidem kiemelem, hogy abban száz új telekkönyvvezetői állásnak a rendszeresítéséről szólott, kijelentvén, hogy eze­ket nem a szabályoknak megfelelően a leg­alsóbb osztályba osztja be, hanem szétosztja a megfelelő osztályok között csak azért, hogy leg­alább száz előlépést biztosítson. Még egy, a posta belső szervezetét érintő igen lényeges igazgatási kérdéssel is kívánok egészen röviden foglalkozni, amelyet különben a pénzügyi bizottságban Temesváry Imre igen t. képviselőtársam is szóvátett. A posta perbei! jogi képviseletét régi időktől fogva a királyi kincstári jogügyi igazgatóság látja el és pedig úgy a polgári, mint a bűnügyi pereskedésben. A képviseletnek ez a módja ma már elavult, mert a kincstári jogügyek igazgatósága, a posta-, távíró-, telefon- és rádiószolgálat roha­mos fejlődése következtében azokkal a szakis­meretekkel, amelyek ide feltétlenül szükségesek, természetesen nem rendelkezhetik. Ezek a szak­ismeretek pedig különösen a szóbeli bírósági tárgyalásoknál és általában a helyes per vitel eredményéhez feltétlenül megkívántatnak. Je­lenleg az az eljárás, hogy a posta képviseleté­ben eljáró jogügyi igazgatóságot a posta veze­tősége látja el megfelelő információkkal, tény­leírással, szakvéleménnyel, sőt ezenkívül a jog­ügyi igazgatóság támogatására a bíróságokhoz saját szakközegét is kirendeli ezekben az ügyek­ben szakértői minőségben. (Mozgás a középen.) Ez az eljárás hosszadalmas iratyáltást és kikül­detés esetében kétszeres költséget is idéz elő, ami elkerülhető volna, ha a posta magát peres ügyeiben maga képviselné. A posta vezérigaz­gatóságának meg van adva a lehetőség arra, hogy kellően képesített, ügyvédi kvalifikáció­val rendelkező tisztviselőivel ezt a szolgálatot önállóan elláthassa, mégpedig a nélkül, hogy ez bárminemű legcsekélyebb személy szaporítást is vonna maga után. Ez a jelenlegi eljárást felette meggyorsítaná, közvetlenebbé és olcsóbbá tenné és a közvetlen szakképviselet révén minden­esetre jobb eredmény is volna biztosítható. (Láng János: Majd megbíznak egy segéd titkárt, akinek 230 pengő havi fizetése van! — Mozgás a középen. — Láng János: Helyeslem!) Bocsá­natot kérek, képviselő úr, olyanokról van szó, akiknek ügyvédi kvalifikációjuk van, mert ez ahhoz van kötve. (Zaj.) Megjegyzem különben, hogy már régen a m. kir. Államvasutaknál^ újabban a Postatakarékpénztárnál is ugyan­ezekből a szempontokból megvalósult az önálló perbeli képviselet rendszeresítése. Tisztelettel kérem tehát az igen t. kereske­delemügyi miniszter urat, hogy ezzel a kérdés­sel foglalkozni és ennek ilyen értelemben való rendezéséhez hozzájárulni méltóztassék. Tisz­teletteljes kérésemet pedig, tekintettel arra, hogy a kincstári jogügyek igazgatósága az­21*

Next

/
Thumbnails
Contents