Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

138 Az országgyűlés képviselőházának néhai Szalay Péter államtitkárt, a m. kir. pos- , tának akkori nagyérdemű vezérigazgatóját vá­lasztották meg Ezt a díszes pozíciót a lezajlott világháború feszült atmoszférája dacára sem vesztettük el, 1920-ban a madridi postakongresszuson ugyanis nekem volt szerencsém azt betölteni. Az 1924-ben Stockholmban ülésezett postakongresszus, ame­lyen csekélységem már mint doyen szerepelt, újabb bizonyítékát adta a magyar posta iránti nagy megbecsülésnek, amennyiben egy tizen­négy államból álló úgynevezett tanulmányi bi­zottságba, amely bizottság hivatva volt a most ülésező londoni kongresszus nagy anyagát elő­készíteni, az összes nagy és ponderábilis államok között a kisállamok közül egyedül Magyar­országot választotta be. Ez valóban t. Ház leg­fényesebb bizonyítéka a mi kulturfölényünk nek és annak hivatalos elismerése az egész vi­lág részéről. Mint már említettem, a londoni kongresszus most folytatja tanácskozásait, még pediglen most már 82 állam delegátusainak részvételé­vel Meg vagyok győződve t. Ház, hogy a beje­lentett és tárgyalásra kerülő közel 2000 javaslat közt bizonyára sok olyan fog akadni, amely hasznos újításokat tartalmaz és a nemzetközi postai relációkat mindinkább meg fogja köny­nyíteni. Sajnos arra, hogy a kongresszus a pos­tát igénybevevő nagy közönség- részéről már régen várva-várt tarifaleszállítást is magával hozná, szerény nézetem szerint alig lesz kilátás. Pénzügyi és fiskális szempontokból, amelyek itt elsősorban mérvadók és amelyekre különö­sen és minden alkalommal a nagy államok szok­tak hivatkozni, ennek a kérdésnek megoldását is ezúttal későbbi időre fogják elhalasztani. Ez a körülmény természetesen befolyással van a belföldi tarifák kialakulására is, de főleg a szomszédos országokkal szemben fennálló díj­tételekre, amelyek, mint méltóztatnak tudni, a belföldieknél sokkal magasabban vannak meg­szabva; ez tagadhatatlanul szomszédaink el­lenséges indulatának következménye. A magyar posta ezeknél a tárgyalásoknál főleg elszakított véreinkre való tekintettel a mellett kardosko­dott, hogy a belföldi díjak állapíttasanak meg. Kedvező eredményt, sajnos, e részben nem lehe­tett elérni. T. Ház! Az előadottakkal voltam bátor rá­mutatni arra a különös és ránk nézve igen be­cses elismerésre, amelyben a művelt világ a magyar királyi postát mind a múltban részesí­tette, mind most részesíti. Postánk erre az el­ismerésre minden tekintetben rászolgált. A vesz­tett háború, a lezajlott forradalom, az oláh in­vázió rombolásait céltudatos, kitartó és megfe­szített munkával rövid időn belül sikerült orvo­solni, úgyhogy a magyar posta nemcsakhogy elérte fejlettségének békebeli nívóját, hanem a háború óta létesített legmodernebb berendezé­seivel, a telefónautomatizálással, nemzetközi kábelek fektetésével és rádióintézményével szinte vezetőszerephez jutott. (Ügy van! a közé­pen.) Itt nem hangsúlyozhatom eléggé azt a helyes és célravezető politikát, amelynek ezeket az eredményeket köszönhetjük, örömmel üdvöz­löm a kereskedelemügyi miniszter úrnak azt a kiváló gondoskodását, amely megnyilvánult az ezidei postai előirányzatban is, és amely a to­vábbi postai beruházások lehetőségéről fog a legmegfelelőbben gondoskodni. Nem mulaszthatom el azonban ebből az al­kalomból, t. Ház, hogy törvényhozásunk egy bizonyos hiányosságára, illetőleg a régi idők­ből eredő egy mulasztásra rá ne mutassak. Még 299. ülése 1929 május 27-én, hétfon. a mai napig sincs ugyanis önálló postatörvé­nyünk, amely a magyar posta jogalapjait kör­vonalazza, holott különálló postatörvénnyel ta­lálkozunk a művelt külföld minden államának legiszlaturájában. A távirdát és a telefont ille­tően a villamosberendezésekről szóló 1888. évi XXXI. te. intézkedik ugyan, ennek a törvénynek szellemét azonban a modern technika vívmá­nyaival már régen túlszárnyalta, úgyhogy ez is revízióra és kiegészítésre szorul. A postát ille­tően azonban '•különösen visszás a helyzet, mert a mai postai jog alapjául még ma is az 1850-ben kiadott osztrák császári postapátenst kell tekin­teni, amely egyes törvényeinkben bennfoglalta­tik ugyan, illetőleg hivatkozás történik rá, a nél­kül, azonban, hogy a magyar postai jog eddig önállóan kodifikáltatott volna. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy ez az állapot továbbra, tarthatatlan és ez a hazánk egyik legszomorúbb korszakából eredő jogforrás semmiképen sem méltó a mai helyzetünkhöz, de nem méltó ahhoz a kiváló hazafias szellemhez sem. amely a ma­gyar postánál már a kiegyezés utáni időben ér­vényesült, Néni akarok hosszasabban foglal­kozni azokkal az okokkal, amelyek érdemes elő­deinket akkoriban arra késztették, hogy a ki­egyezés ellenére az említett osztrák postapá­tenst meghagyták, csak arra akarok rámutatni, hogy ezen az állapoton most már sürgősen se­gíteni kell. Még aktivitásom alatt az én közreműködé­semmel a magyar viszonyoknak teljesen meg­felelő postatörvénytervezetet dolgozott ki a postavezórigazgatóság és a tárgyalások erre vo­natkozólag az érdekelt szakminisztériumok törvényelőkészítő osztályaival meg is kezdőd­tek. Az ügy mai állását nem ismerem, az elő­adott indokokra való tekintettel azonban mély tisztelettel kérem az igen^ t. kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék a kérdéssel foglal­kozni és odahatni, hogy egy ilyen törvényterve­zet mielőiblb a törvényhozás elé kerüljön. (He­lyeslés a közéven.) Méltóztassék megengedni nekem, t. Ház, hogy még tovább is a postával foglalkozva, áttérjek néhány, a személyzetet érdeklő kérdés tárgyalására. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Nagy megelégedéssel és köszönettel vettem tu­domásul, hogy ezzel a kérdéssel, az igen t. elő­adó úr is szíves volt behatóan foglalkozni és ezekre rámutatni. Mindenekelőtt kénytelen vagyok, t. Ház, a kereskedelemügyi tárca múlt évi költségvetési vitája alkalmával elmondott beszédeimre hivat­kozni és odahatni, hogy egy ilyen törvényterve­lalkoztam a postai szolgálat különleges helyze­tével és ennek kövekeztéb en avval a nehéz és terhes szolgálattal, amely teljesen különbözik minden más állami ágazatban folytatott irodai szolgálattól és rámutattam arra, hogy ezért a nehéz körülmények között teljesített szolgála : tért, amely idegeket ós egészséget ront, (Egy hang a középen: Mint a vasút!) a postaszemély­zetet bizonyos tekintetben kárpótolni ikell. Ezt régebben is elismerték és a posta személyzete tényleg .bizonyos úgynevezett postai pótlékot élvezett, amelyet azonban időközben -beszün­tettek.­Megállapításaimat az igen t. kereskedelem­ügyi miniszter úr szíves hozzájárulásával a t. Ház akkor honorálta is, amennyiben erre vo­natkozólag benyújtott határozati javaslatomat egyhangúlag elfogadta. Határozati javaslatom így szól (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a pos­tai alkalmazottak részére -különleges és terhes szolgálatuk elismeréseképpen egy nyugdíjba

Next

/
Thumbnails
Contents