Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-298

Az országgyűlés képviselőházának 2 gam részéről azzal a bizalommal nem viseltethetem a kereskedelemügyi miniszter úr iránt, mint ő, sőt a kereskedelemügyi miniszter úr nem fogja rossz néven venni, ha én a magam részéről kijelentem, hogy tárcája iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem. (Schandl Károly: Annyi baj legyen!) Ezt ne méltóztassék úgy érteni, hogy ez baj-e vagy sem. (Kabók Lajos: Ügy látszik, ebben a parlamentben semmi sem baj!) Ezt majd mások lesznek hivatva elbírálni. Az iparosmunkásság a kereskedelemügyi minisztérium gondnokságába van elhelyezve régi idők óta. A népjóléti minisztérium csak az újabb időkben, az újabb szociális berendezkedések alapján létesült a háború után, az iparosság, a munkásság azonban régebb idő óta, 1883-tól, tehát amikor a múlt században az ipartörvényt megteremtették, — hogy hosszabb időt ne említsek — tartozik a kereskedelemügyi minisztériumba. A mai időkben nagyon is halljuk azt a jajkiáltást az iparosok körében, hogy a közszállítási szabályzat reformálására volna szükség, mert abban látják ők a lehetőségét annak, hogy az iparosság és a munkásság könnyítésekhez iusson. Inkább fognak tudni boldogulni, ha ezt a közszállítási szabályzatot, amelyet még Hieronymi kereskedelemügyi miniszter teremtett meg és amelynek egészen egészséges rendelkezései vannak, betartanák. Csak egy baj van, az, hogy annak ellenére, hogy

/ ebben a költségvetésben találok egy közszállítási osztályt, amely meglehetősen nagy összegébe került az országnak, nem hallani semmit sem arról, hogy azoknak a rendelkezéseknek betartása, amelyek a közszállítási szabályzatokban benne vannak, valakire nézve kötelezőek volnának. (Éri Márton: Már hogyne volna kötelező!) Mindjárt be fogom bizonyítani, t. képviselőtársam. (Eri Márton: Halljuk a bizonyítást!) Nem éppen az egyik rendelkezésre gondolok, minden rendelkezése kell hogy kötelező legyen, mégpedig elsősorban magára a kereskedelemügyi miniszter úrra. Ennek a közszállítási szabályzatnak van egy rendelkezése, amely azt mutatja, hogy Hieronymi Károly már több évtizeddel ezelőtt helyesen látta a helyzetet, és azt, hogy mi segíthet a tisztességes iparoson. (Schandl Károly: Csakis!) Ez a rendelkezés azt mondja, hogy olyan iparban, amelyben kollektív szerződés all fenn, elsősorban az ilyen iparost kell előnyben részesíteni, ha a hatóságok, tehát a minisztériumok is kiadnak munkákat. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter távozik a teremből.) Az nem jelent semmit, hogy a miniszter úr kiment, hiszen nemsokára talán már azt is el fogjuk érni, hogy egyáltalán nem jön vissza ebbe a terembe. (Schandl Károly: Itt van az államtitkár! — Dencz Ákos: Ügy van! Ez ízléstelenség! — Schandl Károly: Egyetlenegy képviselő van jelen a saját pártjából!) Ha a miniszter úr goromba, akkor a szónok is ugyanaz lehet. (Huszár Dezső: Quod licet Jovi! — Graeffl Jenő: Az államtitkár úr nem elég magának? — Schandl Károly: Nem illik ilyen megjegyzést tenni!) Mondom, helyesen látta már akkor a hibát Hieronymi és azért hozott olyan rendelkezést, hogy olyan iparban, ahol a kollektív szerződés fennáll, ha hatóság, vagy minisztérium munkát ad ki, elsősorban az ilyen iparost kell támogatni. A kereskedelmi minisztériumnak a postatakarékpánztár révén van egy nyomdája,

; amely nem tartozik a kollektív-szerződés keretébe. De nemcsak ez nem tartozik oda, hanem az összes állami nyomdai műintézetek sem tartoznak a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXI. 3. ülése 1929 május 24-én, pénteken. 133 kollektív-szerződés keretébe. Más államokban ezek mintaintézetek, amelyek jó példával járnak elől. Nálunk fordított a helyzet, az egész magán-nyomdaipar kollektív-szerződésben van és tisztán csak ezek az állami intézetek nincsenek. Ez azt jelenti, hogy az állami intézetek a magánintézeteknek meg nem engedett módon konkurrenciát csinálnak. Bocsánatot kérek, ezt nem lehet rendbenlevőnek találni. A múltkor, amikor a kollektív-szerződésről volt szó, a kereskedelmi miniszter úr azt mondotta, hogy minek az a kollektív-szerződés? Ha egy kereskedelmi miniszter a munkáskérdéssel szemben így gondolkozik, ne tessék rossz néven venni, ha ez ellen nekünk határozott kifogásunk van, s ha az ilyen magatartással szemben tiltakozunk és a kereskedelmi miniszter úr elgondolása miatt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk vele szemben. A kereskedelmi tárcánál látjuk, hogy a 7. cím, az ipari felügyelet szintén munkáskérdésre vonatkozik. Nálunk sohasem vezették volna be az iparfelügyeletet, ha azok az államférfiak, akik a minisztériumok élén állottak, ennek szükségességét nem ismerték volna el. A kereskedelmi miniszter úr legutóbb megígérte itt, a költségvetés tárgyalásánál, hogy az ipar felügy életről szóló jelentést újból ugyanolyan méretekben fogja kiadatni, mint történt az a háború előtti időkben. Ennél a címnél azt kell megállapítani, hogy nem többet, hanem kevesebbet vettek fel az idén, hiszen 1780 pengővel kevesebbet szánt a miniszter úr erre a célra» A miniszter úr a múlt évben azt mondotta, hogy eddig azért nem lehetett az iparfelügyeletet kiépíteni, mert megfelelő pénz nem állt rendelkezésére, most pedig még kevesebb öszszeget állított be erre a célra. Nem lehet tehát azt mondani, hogy itt haladunk. Az iparfelügyelői intézmény úgy ahogy ma megvan

r felesleges, a ráfordított pénz kidobott pénz, ilyen intézetre ebben a formában nincsen szükség. Azt tehát ki kell építeni. Panaszkodunk a miatt, hogy az iparfelügyelők ahányan vannak, túl vannak terhelve munkával, nem bírnak eleget tenni annak a feladatnak, amelyre hivatottak volnának. (Zaj. — Elnök csenget.) Panaszkodnak saját jelentéseikben is, hogy el vannak foglalva kazánvizsgálattal és hasonló ügyekkel, csak azzal nincsenek elfoglalva, mert nem jutnak hozzá: hogy a gyárakat, üzemeket tényleg felülvizsgálják, hogy ellátogathatnának azokba a műhelyekbe, amelyek a vidéken és sajnos a fővárosban is igen sűrűn vannak, amelyek nem alkalmasak munkahelyeknek, hanem inkább más helyiségek céljára, hiszen sokszor pincehelyiségekben vannak elhelyezve. Ez mind azért lehetséges, mert nem jut el oda az iparfelügyelő, még akkor sem, ha fel is jelentik az illető munkások a dolgot, annál kevésbbé történik meg tehát az, hogy a saját iniciatívájukból látogatnának el az ilyen műhelyekbe, ahol nincsenek meg az óvóintézkedések, ahol a balesetek azért olyan gyakoriak, mert az óvóintézkedések hiányoznak és a korai, időelőtti megrokkanás is azért áll elő, mert a munkások egészségtelen munkahelyeken dolgoznak. Pedig azért teremtődött meg az iparfelügyelet, s ha ezeket nem építetjük ki, ha itt nem haladunk legalább lassú ütemben, akkor tovább romlanak az állapotok. (Eri Maron: Nincs pénz!) Ha más dolgokra pénz van, kell* hogy legyen erre is. Mindig azt halljuk, hogy nincsen pénz, de akkor hogyan lehetséges a következő dolog. Nekünk még mindig elavult ipartörvényünk van. 20