Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-298

Az országgyűlés képviselőházának 2 gam részéről azzal a bizalommal nem viseltet­hetem a kereskedelemügyi miniszter úr iránt, mint ő, sőt a kereskedelemügyi miniszter úr nem fogja rossz néven venni, ha én a magam részé­ről kijelentem, hogy tárcája iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem. (Schandl Károly: Annyi baj legyen!) Ezt ne méltóztassék úgy ér­teni, hogy ez baj-e vagy sem. (Kabók Lajos: Ügy látszik, ebben a parlamentben semmi sem baj!) Ezt majd mások lesznek hivatva elbírálni. Az iparosmunkásság a kereskedelemügyi mi­nisztérium gondnokságába van elhelyezve régi idők óta. A népjóléti minisztérium csak az újabb időkben, az újabb szociális berendezkedések alapján létesült a háború után, az iparosság, a munkásság azonban régebb idő óta, 1883-tól, te­hát amikor a múlt században az ipartörvényt megteremtették, — hogy hosszabb időt ne em­lítsek — tartozik a kereskedelemügyi miniszté­riumba. A mai időkben nagyon is halljuk azt a jajkiáltást az iparosok körében, hogy a köz­szállítási szabályzat reformálására volna szük­ség, mert abban látják ők a lehetőségét annak, hogy az iparosság és a munkásság könnyíté­sekhez iusson. Inkább fognak tudni boldogulni, ha ezt a közszállítási szabályzatot, amelyet még Hieronymi kereskedelemügyi miniszter terem­tett meg és amelynek egészen egészséges ren­delkezései vannak, betartanák. Csak egy baj van, az, hogy annak ellenére, hogy / ebben a költségvetésben találok egy közszállítási osz­tályt, amely meglehetősen nagy összegébe került az országnak, nem hallani semmit sem arról, hogy azoknak a rendelkezéseknek betartása, amelyek a közszállítási szabályzatokban benne vannak, valakire nézve kötelezőek volnának. (Éri Márton: Már hogyne volna kötelező!) Mindjárt be fogom bizonyítani, t. képviselőtár­sam. (Eri Márton: Halljuk a bizonyítást!) Nem éppen az egyik rendelkezésre gondolok, minden rendelkezése kell hogy kötelező legyen, mégpe­dig elsősorban magára a kereskedelemügyi mi­niszter úrra. Ennek a közszállítási szabályzatnak van egy rendelkezése, amely azt mutatja, hogy Hieronymi Károly már több évtizeddel ezelőtt helyesen látta a helyzetet, és azt, hogy mi segít­het a tisztességes iparoson. (Schandl Károly: Csakis!) Ez a rendelkezés azt mondja, hogy olyan iparban, amelyben kollektív szerződés all fenn, elsősorban az ilyen iparost kell előnyben részesíteni, ha a hatóságok, tehát a miniszté­riumok is kiadnak munkákat. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter távozik a teremből.) Az nem jelent semmit, hogy a miniszter úr ki­ment, hiszen nemsokára talán már azt is el fog­juk érni, hogy egyáltalán nem jön vissza ebbe a terembe. (Schandl Károly: Itt van az állam­titkár! — Dencz Ákos: Ügy van! Ez ízléstelen­ség! — Schandl Károly: Egyetlenegy képviselő van jelen a saját pártjából!) Ha a miniszter úr goromba, akkor a szónok is ugyanaz lehet. (Hu­szár Dezső: Quod licet Jovi! — Graeffl Jenő: Az államtitkár úr nem elég magának? — Schandl Károly: Nem illik ilyen megjegyzést tenni!) Mondom, helyesen látta már akkor a hibát Hieronymi és azért hozott olyan rendel­kezést, hogy olyan iparban, ahol a kollektív szerződés fennáll, ha hatóság, vagy miniszté­rium munkát ad ki, elsősorban az ilyen iparost kell támogatni. A kereskedelmi minisztériumnak a postata­karékpánztár révén van egy nyomdája, ; amely nem tartozik a kollektív-szerződés keretébe. De nemcsak ez nem tartozik oda, hanem az összes állami nyomdai műintézetek sem tartoznak a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXI. 3. ülése 1929 május 24-én, pénteken. 133 kollektív-szerződés keretébe. Más államokban ezek mintaintézetek, amelyek jó példával járnak elől. Nálunk fordított a helyzet, az egész ma­gán-nyomdaipar kollektív-szerződésben van és tisztán csak ezek az állami intézetek nincsenek. Ez azt jelenti, hogy az állami intézetek a ma­gánintézeteknek meg nem engedett módon kon­kurrenciát csinálnak. Bocsánatot kérek, ezt nem lehet rendbenlevőnek találni. A múltkor, ami­kor a kollektív-szerződésről volt szó, a kereske­delmi miniszter úr azt mondotta, hogy minek az a kollektív-szerződés? Ha egy kereskedelmi mi­niszter a munkáskérdéssel szemben így gondol­kozik, ne tessék rossz néven venni, ha ez ellen nekünk határozott kifogásunk van, s ha az ilyen magatartással szemben tiltakozunk és a keres­kedelmi miniszter úr elgondolása miatt a leg­nagyobb bizalmatlansággal viseltetünk vele szemben. A kereskedelmi tárcánál látjuk, hogy a 7. cím, az ipari felügyelet szintén munkáskérdésre vonatkozik. Nálunk sohasem vezették volna be az iparfelügyeletet, ha azok az államférfiak, akik a minisztériumok élén állottak, ennek szük­ségességét nem ismerték volna el. A kereskedelmi miniszter úr legutóbb meg­ígérte itt, a költségvetés tárgyalásánál, hogy az ipar felügy életről szóló jelentést újból ugyan­olyan méretekben fogja kiadatni, mint történt az a háború előtti időkben. Ennél a címnél azt kell megállapítani, hogy nem többet, hanem keve­sebbet vettek fel az idén, hiszen 1780 pengővel kevesebbet szánt a miniszter úr erre a célra» A miniszter úr a múlt évben azt mondotta, hogy eddig azért nem lehetett az iparfelügye­letet kiépíteni, mert megfelelő pénz nem állt rendelkezésére, most pedig még kevesebb ösz­szeget állított be erre a célra. Nem lehet tehát azt mondani, hogy itt haladunk. Az iparfel­ügyelői intézmény úgy ahogy ma megvan r felesleges, a ráfordított pénz kidobott pénz, ilyen intézetre ebben a formában nincsen szük­ség. Azt tehát ki kell építeni. Panaszkodunk a miatt, hogy az iparfel­ügyelők ahányan vannak, túl vannak terhelve munkával, nem bírnak eleget tenni annak a feladatnak, amelyre hivatottak volnának. (Zaj. — Elnök csenget.) Panaszkodnak saját jelen­téseikben is, hogy el vannak foglalva kazán­vizsgálattal és hasonló ügyekkel, csak azzal nincsenek elfoglalva, mert nem jutnak hozzá: hogy a gyárakat, üzemeket tényleg felülvizs­gálják, hogy ellátogathatnának azokba a mű­helyekbe, amelyek a vidéken és sajnos a fő­városban is igen sűrűn vannak, amelyek nem alkalmasak munkahelyeknek, hanem inkább más helyiségek céljára, hiszen sokszor pince­helyiségekben vannak elhelyezve. Ez mind azért lehetséges, mert nem jut el oda az iparfelügyelő, még akkor sem, ha fel is jelentik az illető munkások a dolgot, annál ke­vésbbé történik meg tehát az, hogy a saját iniciatívájukból látogatnának el az ilyen mű­helyekbe, ahol nincsenek meg az óvóintézke­dések, ahol a balesetek azért olyan gyakoriak, mert az óvóintézkedések hiányoznak és a korai, időelőtti megrokkanás is azért áll elő, mert a munkások egészségtelen munkahelyeken dol­goznak. Pedig azért teremtődött meg az ipar­felügyelet, s ha ezeket nem építetjük ki, ha itt nem haladunk legalább lassú ütemben, akkor tovább romlanak az állapotok. (Eri Maron: Nincs pénz!) Ha más dolgokra pénz van, kell* hogy legyen erre is. Mindig azt halljuk, hogy nincsen pénz, de akkor hogyan lehetséges a következő dolog. Ne­künk még mindig elavult ipartörvényünk van. 20

Next

/
Thumbnails
Contents