Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-298

130 Az országgyűlés kénviselöházánah az, hogy az ő tudtuk nélkül állami pénzeket ezen a címen lehessen valamilyen célra elkölteni. Itt egyszerűen az történt, hogy az állam pénzéből kiadott szubvenciókat illegálisan felhasználták. Kérem, miniszter úr, ne méltóztassék azt mondani, hogy nem, mert ha különleges szubvenció van, az elemi kormányfelelősség és miniszteri felelősség involválja, hogy a miniszter úr tudja legalább, hová fordítják azokat a pénzeket. Hogy azonban ezt a miniszter úr sem tudja, és amikor ebben az ügyben kihallgatják, a legteljesebb tudatlanságot árulja el és maga is — amint az igen t. miniszter úr mondotta — majd a bírói vizsgálattól várja, hogy onnan tudja meg, hogy az általa saját felelősségére kiadott szubvenció mire hasznaitatott fel, enged je meg a t. miniszter úr, ez a miniszteri felelősséggel és a parlamentáris kormányzással homlokegyenest ellentétben áll. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, végre elérkeztünk ahhoz az időhöz, hogy véget vessünk ennek a gazdálkodásnak. Lehetetlenség, hogy misztikus célok címén és misztikus könyvelések útján száz- és százezer pengő menjen ki a magyar állam kasszájából. Azt hiszem, elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor nem lehet megakadályozni a kritikát és a dolgok nyilvánosságrahozatalát azzal, hogy talán mi veszélyeztetjük a légi forgalmat, a Magyar Légiforgalmi érdekeit. Nem érdekel engem annak a Magyar Légiforgalminak érdeke, amelyet a magyar kormány ilyen módon támogat és ilyen egyénekre bíz rá, akik, amikor megszorulnak és számadást kell adniok a magyar kormány által a magyar adófizetőktől beszedett pénzekből adott szubvenciókról, egyszerűen arra hivatkoznak, hogy feljegyzéseket nem vezettek. Ezért a felelősség a t. kormányt terheli. S én mégis hiszek abban, hogy el fog jönni az idő, amikor ennek a felelősségnek, azonkívül, hogy én azt hangoztatom sat. Ház minden tagj ti M 1 túloldal is — velem együtt érzi, még súlyosabb következményei is lesznek, mint ezek az elhangzó szavak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagy érdeklődéssel hallgattam Rassay Károly t. barátom felszólalását és az első pillanatban kész vagyok arra, hogy bizonyos felvilágosításokkal szolgáljak at. Háznak. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam azt mondotta, hogy ebből az ügyből kifolyólag, amelyet ő előterjesztett, eljárás volt folyamatban, amelyben azután a királyi ügyészség a vádat elejtette, illetőleg az eljárást megszüntette. Mindenekelőtt ki akarom emelni, hogv ezt az ügyet közelebbről nem ismertem mindaddig, amíg igen t

% képviselőtársam a pénzügyi bizottság tárgyalása során, bár nem a tárgyalás alkalmával és a tárgyalás rendjén, említést tett nekem erről az ügyről azzal, hogy különösnek találja azt, ami ebben az ügyben történt. Ö hívta fel tehát a figyelmemet, mint új miniszternek, erre az ügyre, és a magam részéről igyekeztem teljesen tisztázni a tényállást, mert meg voltam győződve arról, hogyha t. képviselőtársam külön felhívja rá a figyelmemet, valószínűleg^ lesz itt valami tennivalóm. Az iratokat átnézve, arra a megállapításra jutottam, hogy valóban igaz az, hogy az illetőt hűtlen kezelés és egyéb hasonló vagyon elleni deliktumok miatt megindított eljárás során kikértük Ausztriától, s ellene az eljárás megindult; való igaz az, hogy a vizsgálóbíró őt rövid 298. ülése 1929 május 24-én, pénteken. időn belül szabadlábra helyezte; és való igaz az, hogy a királyi ügyészség a lefolytatott nyomozás eredményéhez képest akkor vallott felfogásához híven a vádindítvány mellőzésével őt az egész obiigóból kiengedte. (Rassay Károly: Csodálatos eljárás!) Megállapítom azt is, hogy ennek a vádme^szüntető határozatnak jogi indokolását a magam egyéni felfogásával nem tartom összeegyeztethetőnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezzel nem akarok semmi mást mondani, mint azt az egy megállapítást, hogy nézetem szerint, ha egy ilyen ügyről szó van, valóban közérdek, hogy a bíróság foglaljon állást és ne a királyi ügyészség. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Megállapíthatom azonban^ hogy ebben az esetben megnyugtató körülményül szolgál az, hogy nyomban jelentkezett a pótmagán vádló, és a pótmagánvád jelentkezése során úgy a vizsgálóbíró, mint a vádtanács szintén megszűntette az eljárást, körülbelül éppen abban az időpontban, amikor t. képviselőtársam engem erre az ügyre figyelmeztetett, került ez az ügy a jogorvoslat során a királyi ítélőtáblához, ahol a pótmagánvád által ezidőben újonnan produkált adatok alapján a vizsgálatot elrendelték. Ennek következtében megállapíthatom, hogy ezidőszerint ez az eljárás folyik, és minthogy ebben a stádiumban értesültem a tényállásról, a magam részéről utasítottam a kir. ügyészséget, hogy teljesítse a maga közvádi kötelességét, (Rassay Károly: Nagyon korrekt!) vegye át a vád képviseletét, teljes kíméletlenséggel szorgalmazza a tényállás tisztázását, és ha van bűnös, vagy vannak bűnösök, indítványozza a bűnös, vagy bűnösök kiméletlen megbüntetését. (Helyeslés.) Hozzá kell azonban tennem, hogy egy szóval többet az ügyről nem vagyok hajlandó nyilatkozni, mert ezidőszerint a bíróság előtt fekszik az ügy és csak azt kívánom, hogy ne is méltóztassanak olyan ügyekkel foglalkozni, amelyek a bíróság előtt folyamatban vannak. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem a képviselő úr felszólalására teszek ezzel célzást, hanem általában elvi álláspontomnak adok kifejezést. Még csak egy megjegyzésem van. T. képviselőtársam vallomásokat is olvasott fel itt. Nekem úgy rémlik, hogy egyik-másik vallomás olyan bírósági jegyzőkönyvekből származik, amelyek tudomásom szerint a nyilvánosság kizárásával tartott tárgyaláson vétettek fel. Lehet, hogy tévedek, mert hiszen nem olvastam valamennyi vallomást a legközelebbi múltban, nekem azonban úgy tűnik fel a dolog. Kérem a képviselő urat, hogyha ez tényleg így volna, ne méltóztassék ezt máskor megcselekedni. (Élénk helyeslés a jobboldalon — Szónokot számosan üdvözlik. — Rassay Károly: Elég tapintatosan olvastam fel a vallomásokat!) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Br. Kray István! (Esztergályos János: Azért kell a kisembernek izzadnia, szenvednie, hogy százezreket vágjanak zsebre haszontalan emberek! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Br. Kray István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amidőn a 'kereskedelemügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával felszólalok, nem mulaszthatom el, hogy a legnagyobb elismeréssel ne emlékezzem meg e tárca hatáskörébe tartozó két intézményünkről, a magyar Államvasutakról és a magyar postáról. Ha visszagondolunk azokra a siralmas állapotokra, amelyekben ez a mi két közintézményünk a háború és a forradalom után volt és összehasonlítjuk az akkori állapotokat