Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-298

Âz országgyűlés képviselőházának 298. ülése 1929 május 24-én, pénteken. 131 a maiakkal, szinte hihetetlennek tűnik fel előttünk az, hogy a-magyar államvasút és a magyar posta nem egészen tíz év leforgása alatt nemcsak, hogy kiheverte a forradalom és a háború által okozott bajokat és teljes mértékben visszaszerezte régen méltán megérdemelt jó hírnevét, hanem ma, különösen a magyar államvasút, rend, pontosság, tisztaság és kitűnő adminisztráció tekintetében szinte túlszárnyalja még a nagy nyugati győztes államok vasúti intézményeit is. (Úgy van! a jobboldalon.) Meg kell hajtani ezért az elismerés zászlaját a magyar államvasút és a magyar posta vezetősége, tisztviselőkara és egész személyzete előtt is. (Ügy van! a .jobboldalon) Az útépítés terén is nagy haladást tudunk felmutatni az utóbbi években, de ezen a téren még hatalmas feladatok várnak a kereskedelemügyi kormányra, mert még mindig igen sok olyan községe van az országnak, amelynek járható útja nincs és amely, különösen télen, jóformán teljesen el van zárva a világtól, a forgalomtól, ami nemcsak az illető községnek okoz mérhetetlen anyagi kárt, hanem az egész közgazdaságra nézve is felette káros és hátrányos. És itt bátor vagyok a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét felhívni az ország délnyugati szélén elterülő Göcsej vidékre, amely Zala vármegyének körülbelül három járását foglalja magáiban és amelynek közlekedési viszonyai leírhatatlanul siralmasak. Hogy milyen mérhetetlen anyagi kárt szenved a Göcsej vidék ősmagyar, derék, erkölcsös és hazafias lakossága a lehetetlen közlekedési viszonyok folytán, azt csak az tudja megmondani, aki ismerős az ottani állapotokkal és aki saját szemeivel látta azt az anyagi, kulturális, és gazdasági ' elmaradottságot, amelyben a göcseji nép szenved. Nagyon szeretném, ha a kereskedelemügyi miniszter úr személyesen győződnék meg erről és egyszer meglátogatná a Göcsejt, mert én azt hiszem, hogyha ezt megtennél, feltétlenül gondoskodnék ennek a vidéknek felsegítéséről, már amennyiben tárcája keretén belül, különösen az útépítés terén ezt megteheti. A göcseji falvak közigazgatási és egyházi beosztása csak súlyosbítja a helyzetet. Erre vonatkozólag egy konkrét példával akarok szolgálni a t. Képviselőháznak és a miniszter úrnak. Választókerületemben van egy falu — Pusztaapáti a neve — ahol, bár nem Önálló község, mégis több mint 50 tanköteles van. A legközelebbi iskola a falutól hét kilométernyire van, aminek következtében a falu lakossága majdnem kivételnélkül analfabéta. Közigazgatásilag egy 17 kilométernyire fekvő községhez tartozik, amely egyúttal a jegyzői székhely is, plébániája pedig ellenkező irányban 12 kilométer távolságra fekszik a falutól. A lakosság szegény, útjai valósággal járhatatlanok. Ha példának okáért a falunak egy lakója egy születést vagy halálesetet akar bejelenteni, 58 kilométeres utat kell ebből a célból megtennie. (Láng János: Vagy ha marhapasszust kell kiállítani! Az is annyi!) Ilyen és ehhez hasonló község számtalan van Göcsejben. Megengedem, t. Képviselőház, hogy a balatoni körút kiépítése, a Balaton fejlesztése és idegenforgalmának emelése érdekében fontos feladat, de pusztán útépítéssel a Balatonon amúgy sem tudnak segíteni és idegenforgalmát nem tudja növelni addig, amíg ott megfelelő szállókat nem építünk. A Balaton kedvéért azonban teljesen elhanyagolni a Zala vármegyében levő Göcsejvidéket nézetem szerint égbekiáltó bűn! Ezért nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, győződjék meg lehetőleg személyesen és mielőbb a Göcsejvidék tarthatatlan állapotairól és tegyen végre elhatározó lépést ennek a vidéknek megmentése érdekében. De hangsúlyozni kívánom azt is, hogy a göcsejiek cselekvő segítséget várnak sürgősen a kormánytól és nem Ígéretet, mert Ígéretet kaptak már eleget, de az ígéretek beváltására eddig még nem került a sor. Engedje meg a kereskedelemügyi miniszter úr, hogy figyelmét felhívjam az ország kézműiparostársadalmának szinte tarthatatlanul súlyos helyzetére. A magyar kézműiparosság képviselői már hónapokkal ezelőtt hatalmas küldöttséggel keresték fel itt a Képviselőházban a kereskedelemügyi miniszter urat, amely küldöttség olyan törvényes alapon való központi érdekképviselet felállítását kérte, amelyen keresztül hamisítatlanul juthatnak kifejezésre az iparosság kívánságai és minden más befolyástól mentesen érvényesülhetnek a kézműiparosság jogos és méltán vos érdekei. Tanuja vagyok a 'kereskedelemügyi miniszter úr nyilatkozatának, amelyet ez előtt a .küldöttség előtt tett és amelyben azt mondta, hogy az ország ipartestületeinél el fogja rendelni a szavazást a felett a kérdés felett, hogy kívánják-e ilyen központi szerv létesítését, (Gáspárdy Elemér: Nem szervezet kell ahhoz!) amennyiben pedig a szavazás ennek a szervnek felállítása mellett fog eldőlni, a maga részéről az ország iparosságának ezt a kívánságát honorálni fogja. Az ország 356 ipartestülete közül 212 szavazott az önálló kézműveskamara felállítása mellett és ilyen körülményék között méltán elvárhatta az ország kisipiarostársadalma, hogy a kézműveskamara törvényjavaslata most már hamarosan a Képviselőház elé kerül. Nagy elkeseredést szült ezért a kisiparosság körében az a tény, hogy '

m a hónapok múlnak és a törvényjavaslat beterjesztésére eddig nem került a sor, ezzel szemben azonban a mozgalom ellenségei országszerte azt a hírt terjesztik, 'bogy a kézművieslkamarából 'nem lesz semmi. A magyar kisiparosság helyzete csonka hazánk súlyos gazdaságii ; viszonyai folytán valósággal kétségbeejtő és ezért hangulata is felette nyomasztó és elkeseredett. Jogos és méltányos érdekeit senki sem képviseli az országban és így csak érthető az a kívánsága, hogy legyen olyan önálló szerve, amely ezt a feladatot megfelelő súllyal és megfelelő szaktudással tudja teljesíteni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) ; ! ! A kézinüveskamara felállítása nein terheli az államkincstárt, mert azt az iparosság saját erejéből kívánja fenntartani. Nem lehet tehát oka a további késedelemnek és ezért arra kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a tudomásom szerint kész törvényjavaslatot terjessze most már sürgősen a törvényhozás elé. (Gáspárdy Elemér: Munka és hitel kell azolknak!) A

f legnagyobb nyilvánosság előtt elhangzott ígéretével erre nézve kötelezettséget is vállalt. T. Képviselőház! Szóvá akarom tenni továbbá a kereskedőtarsadalom szinte kétségbeejtő helyzetét is. A súlyos adók, különösen a forgalmiadó szinte elvftselihetetlen terhet jelentenek az ország kereskedőtársadalmára nézve. Hozzájiárul a helyzet súlyosbításaihoz, különösen a hitelviszonyok teljes rendezetlensége, illetőleg a túlmagas kamatláb, valamint