Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-298
Az országgyűlés képviselőházának 2 nekem közöm van, az, amit a költségvetési beszédemben mondottam: lehetséges-e olyan gazdálkodás, hogy a magyar kormány egy vállalatnak szubvenciót ad, majd különleges szubvenciót ad, — úgy amint az igen t. miniszter úr mondotta — amikor kiderült, hogy az előzetes szubvenció nem elégséges s ez a szubvenció úgy kezeltetik annál a vállalatnál, hogy hivatalos vizsgálat állapítja meg, hogy egy fillért el nem könyvelnek, el nem számolnak. (Friedrich István: Ez nem lehetséges! — Mozgás.) T. Ház! Ez érdekel engem, mint képviselőt, mert igenis, úgy érzem, hogy a kormány felelősséggel tartozik azért, hogyha állami pénzeket kiad, azok felhasználását az első lépéstől az utolsóig ellenőrizhesse. (Ügy van! Ügy van! half elöl.) Lehetséges, hogy a kormány, vagy annak egy tagja odaálljon és a hatóság előtt vallomásában maga is kénytelen legyen a teljes tudatlanságát kijelenteni ilyen horribilis pénzek tekintetében. T. Ház! A Magyar Légiforgalmi rt.-ról van szó. Ez a részvénytársaság 1922-ben alakult; megalakulása pontosan visszatükrözi az akkori idők képét. Jött egy társaság, amely konceszsziót kért a kormánytól. A társaság a konceszsziót megkapta. Egyidejűleg támogatást is kért a kormánytól. Támogatást is kapott a kormánytól cirka 55.000 holland forint értékben. Amikor megvolt a koncesszió és a szubvenció, akkor az a társaság repülőgépeket vásárolt. Kénytelen leszek többet felolvasni, mint elmondani, éppen azért, mert nem áll annvi idő rendelkezésemre, hogy kifejtve a dolgokat, egyúttal bizonyítékokat is külön produkáljak. Magukat a tényeket a hivatalos jegyzőkönyvekből fogom ismertetni. (Friedrich István: Félek, hogy megint elveszett 260.000 pengő!) 1927. július 23-án hatósági közegek felvettek egy vizsgálati jegyzőkönyvet ennek a Magyar Légiforgalmi társaságnak az ügykezelése dolgában. Méltóztassék megengedni, hogy a hatóságok jellegéről ne beszéljek. A hatósági jegyzőkönyv elmondja a Légiforgalmi megalakulásának rövid történetét (olvassa): «A Légiforgalmi rt. 1922-ben kapta meg az állami koncessziót s a miniszteri rendeletet, amelyből értesült, hogy az összes államig szervek a legmesszebbmenőén támogatni fogják. Ebben az időben az elnök, mint magánember és a vezérigazgató, mint bizalmiférfi már tárgyalásban állottak a Fokker-gy árral hat darab légijármű szállítása tárgyában. Amikor nevezettek f a fentemlített konceszióról értesültek, az állami támogatást kihasználva, már bizonyos mértékben hatósági alapon tárgyaltak a gyárral s a már előlegezett hat gép árára alkudozásba bocsátkoztak. Az alku végeredménye az volt, hogy a gépenkénti 21.500 holland forint ár 20.500 holland forintra mérsékeltetett. A mérsékelt ár dacára kiköttetett a jó fizetési és szállítási feltétel és annak biztosítása, hogy csakis a legkiválóbb, kiválasztott gépek fognak szállíttatni. A vételi összegben egyben bennfoglaltatott az a jutalék is, amely a fenti szállítási feltételért volt fizetendő.» (Friedrich István: Kinek 1 — Esztergályos János: Ki kapta? — Zaj.) T. Ház! Ez egészen természetes folyamat; az első a koncesszió, azután jött a szubvenció és most jött a provizió. (Derültség ) Ezek a magyar vállalatalapítások természetes stációi. (Esztergályos János: Ez jellemző! — Zaj.) Hogy tökéletes legyen a kép, még meg kell jegyeznem, hogy a 100 millió névértékkel alakult részvénytársaságnál csak 75% részvény fizettetett be, 25%-ra pedig, miként ez a hivatalos '. ülése 1929 május 24-én, pénteken. 127 jegyzőkönyv mondja, az a megállapodás történt, hogy a 25% részvény apportképpen lett átengedve ismeretlen helynek, bizonyos pénzbeli kárpótlásul az alapítás körül érdemeket szerzett egyének részére. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ismét valaki érdemeket szerzett!) T. Ház! Ez a jutalék, amelyről itt szó van, 60.000 holland forintot tett ki; (Zaj a szélsőbaloldalon.) a gépek vételára együttesen kitett 129.000 holland forintot. (Friedrieh István: Te jó Isten! A fele jutalék!) Ennek a 129.000 holland forint vételárnak fele, 60.000 holland forintnyi részlete jutalékképpen adatott a «Praxis» című vállalatnak. Nem tudom. t. képviselőtársaim, közül vannak-e itt olyanok, akikkel volt szerencséim együtt lenni az első nemzetgyűlésen, azok erre a névre: «Praxis» bizonyára felfigyelnek és bizonyos reminiszcenciák ébrednek bennük a ki- és beviteli engedélyekkel kapcsolatban. (Friedrich István: De menynyire!) Hogy mi volt az a 60.000 hollandi forintos provizió, errevonatkozólag legyen szabad ismét a hivatalos jegyzőkönyvi megállapításokat felolvasnom, a második számú vizsgálati jegyzőkönyvet, — mert két vizsgálat volt — amely a következőket tartalmazza erről a provízióról (olvassa): «A 60.000 hollandi forint ügyében a következőket állapítottuk meg: az 1922 október 28-án a Vluektuigen Fabrik azt írta a Praxisnak, hogyha a tőle megvett hat darab Fokker repülőgép szállítása rendben lebonyolíttatott, akkor gépenként 10.000 hollandi forintot fizet a Praxisnak jutalék fejében nyugta ellenében. (Friedrich István: Ez az üzlet!) Ennek a levélnek utolsó pontja az azonkívül rendelendő gépek után a Praxisnak 10% jutalékot ígért, — tehát a jövőben rendelendő génekért. Ezt a levelet a vezérigazgató — neveket nem kívánok említeni — a lezárt fiókjából vette ki a vizsgálóbizottság előtt, megmutatta neki — mondja a vizsgálati jegyzőkönyv — és ugyanoda visszazárta. A vezérigazgató ehhez a következő magyarázatot fűzi: gróf Vilcek — még 1922. év elején ő volt a társaság elnöke — még 1922. év elején lekötött öt, illetőleg hat repülőgépet á nettó 22.000 hollandi forint. ^Később a vezérigazgató egy Vilcektől kapott és nekünk eredetiben bemutatott írásbeli megbízás alapján kiutazott Hollandiába és ugyanazt a hat gértet, de jobb motorral olcsóbb — à 21.500 hollandi forint — és kedvezőbb fizetési feltételek mellett vette meg. Ekkor a Fokker-gy árnak képviselője, akivel az ügyletet jogérvényesen megkötötte, azt kötötte ki, hogy a gyár színleg 60.000 hollandi forint jutalékot fizet valamely magyarországi közvetítőnek, de persze maga az összeg nem kerül kifizetésre. A gyár csak ezen a címen számolja el a 60.000 hollandi forintot saját könyveibe és a nyugta, ellennyugta azért volt szükséges, hogy utólag senki a gyártól ezt a jutalékot ne követelhesse, de viszont a gyár se követelhesse viszsza attól, aki csak névleg kapta meg. A stróman a Praxis lett. Gróf Vilcek elfogadta a gyár kikötését a jutalék tekintetében és minthogy a gyár tisztviselője részéről a legmesszebbmenő titoktartás volt kikötve, a szóbanforgó három úr kölcsönösen megfogadta egymásnak, hogy a gyár jutalékkikötéséről soha többé nem beszélnek.» . Ez a kijelentés zavaros éppúgy, mint maga az egész ügy, azonban a későbbiekben közelebbi értelmezést is kap. 1928 február 18-án tanúkihallgatási jegyzőkönyv lett felvéve a budapesti büntetőbíróságnál, ahol a kormány egyik tagja, akinek tárcájánál bizonyos megtakarítások érettek el és így alkalom volt később a szubven19*
