Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-298

128 Az országgyűlés képviselőházának 298. ülése 1929 május 24-én, pénteken. ció megjavítására, ki lett hallgatva ebben az ügyben és akkor ő a következőket vallotta (olvassa): «A vizsgálóbiztosok figyelme továbbá fel lett híva^ arra, hogy létezik^ a fentemlített provizióslevél, mire újabb vizsgálat történt, de a vezérigazgató megint nem szolgáltatott adatokat. A vizsgálat a gépvásárlásokra vonatkozólag annyiban vezetett eredményre, hogy bizo nyos levelezések előkerültek és azokból kiderült, hogy a Légiforgalmi Rt. tényleg 100% províziót fizetett gépekért — ez téves, 46%-ot, 60.000 hollandi forinthoz arányítva — és pedig a vezérigazgató állítása szerint egy holland repülőgyár magasrangú alkalmazottainak.» Ezt azonban a leveleikből megállapítani nem lehet, azonban találtaik egy ellennyugtát, amelyet a holland repülőgépgyár valamilyen alkalmazottja írt alá, továbbá gróf Vileek Frigyesnek, a Magyar Légiforgalmi Rt. elnökének a vezérigazgatóhoz intézett nyilatkozatát, melyben ő kijelenti, hogy tekintettel arra, hogy a vezérigazgató jó vásárt csinált, a vezérigazgató rendelkezésére bocsátja az általa megtakarított összeget. (Kabók Lajos: így lehet a levegőből megélni!) Az eddigiekből tehát megállapítható, hogy a 6 darab repülőgép vételára 129.000 holland forintot tett ki papíron. A valóságban ebből a 129.000 holland forintból 60.000 holland forint provízióra lett kifizetve. A provizió sorsa az eddigiekből kitünőleg meglehetősen bizonytalan, hogy hova jutott. Azt ugyanis senki sem hitte el a világon, hogy egy hollandi gyár alkalmazottja, vagy egy hollandi gyár egy olyan üzletbe belemegy, hogy 129.000 holland forintos vételárnál 60.000 holland forint províziót lehessen keresni. A rejtély a későbbiek során megoldódott, amikor bűnügyi vizsgálat indult a vezérigazgató ellen. Ez megint csodálatos jelensége a mi magyar igazságszolgáltatási állapotainknak és nagyon örülök, hogy az igazságügyiminiszter úrhoz is szerencsénk van. A vezérigazgató úr elment Bécsbe, erre az üsryészség hűtlen kezelés és csalás miatt a vezérigazgató úr kiadatását kérte. Erre kiadták és hazahozták. Ült vagy három napig a börtönben, a vizsgálóbíró szabadlábra helyezte, és akkor az az ügyészség, amely előzően kiadatását kérte a súlyos bűncselekmények miatt, nem folya

r modta fel a vizsgálóbíró szabadlábrahelyezési határozatát, sőt pár hét múlva az ügyészség bűncselekmény hiánya miatt megszüntette az eljárást. (Malasits Géza: Mert közben kiegyezett!) Ennek a províziónak kérdése szóba került az ügyészség megszüntető végzésével kapcsolatban. (Esztergályos János: Kiss Jenő pedig ott szenved a börtönben és a családja éhenhalhat nyomorában! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ez az ügy is folyik!) Folyik, folyik igazságügyminiszter úr, a részvényesek által átvett pótmagányád kapcsán, ez azonban nem változtat az ügyészség megítélésén, hoey kikér valakit, letartózat valakit és hat hét múlva megszünteti az eljárást ellene. Ez független attól, hogy átveszi-e valaki a pótmagánvádat és továíbh folytatja az eljárást. Nem lehet tehát úgcy beállítani, mint hogyha ebben az igen t. vádhatóság volna az a kemény legény, aki tovább keresi az igazságot. A t. vádhatóság ebben az ügyben leállött és most a legjobb esetben azt kell mondanom, érdektelenül nézi az érdekeltek egymással való harcát. (Friedrich István: És a pénzzel mi lesz? Mert ez a fontos! 260.000 pengői megint oda lesz!) Az ügyész megszüntető végzése, igen t. igazságügyminiszter úr megállapította, hogy ez a 60.000 holland forint nem került semmi csodálatos helyre, semmiféle misztikus úton nean tűnt el; ez a vezérigazgató tulajdona. A vezérigazgató vitatta azt, hogy ő jó üzletet csinált, tehát megtarthatja, ezt a védekezést elfogadta az ügyészség és ennek a védekezésnek alapján szüntette meg az eljárást. T. Ház! A helyzet ezekután a következő. A 129.000 hollandi forint vételárból tulajdonképpen az effektiv vételár 69.000 holland forint volt, mert 60.000 hollanld forintról megvan állapítva most már bírói határozattal és ügyészi megszüntető végzéssel, hogy az províziót képezett. Erre a vételárra kapott ez a Légiforgalmi Rt. a megalakulásnál cirka 55.000 holland forint szubvenciót. A továbbiak pedig a következőképpen alakultak. A 129.000 holland forintból kifizettek 13.800 holland forintot, előlegképpen, 60.000 holland forint pedig el lett számolva, provizió formájában levelezés útján, a hátralévő cirka 55,000 holland forintra váltót állítottak ki. Amikor ez a váltó lejárt, akkor a társaság kijelentette, hogy mivel a devizakiutalások körül késedelmek voltak, ennélfogva neki kára van; az egész vállalat kockán forog; kért tehát a t. kormánytól 125.000 holland forintot, e kötelezettségeinek teljesítésére. (Esztergályos János: Adott a kormány?) S erre t. Ház, a következő történt. A magyar kormány 1924 január 28-ikán tartott minisztertanácsi határozatával kiutalta a 125.000 holland forintot és azt három részletben folyósította is. Tehát a rezümé: a hat darab repülőgéo vételára 69.000 holland forint, erre a társaság megalakulásakor kap 55.000 holland forint szubvenciót, de meg kell mondanom, hogy kétharmada volt a vételára, egyharmada pedig az ügymenet költségeire fordítandó. Ezután kan a társaság 125.000 holland forintot azon a címen, hogy késedelmesen jutott a devizakiutaláshoz. Az állam pénzéből tehát pontosan háromszorosan fizették meg a hat darab repülőgép vételárát. Hogy ez mennyire így van, ez kiderül abból, a vizsgálati jegyzőkönyvből, amely kénytelen* foglalkozni azzal a ténnyel, hogy 125.000 holland forintot kér a társaság akkor, amikor effektive a vételár hátraléka csak 55.000 holland forintot tett ki. A jegyzőkönyv a következőket mondja (olvassa): «Szigorúan véve tehát a Légiforgalmi rt. akkor, amikor 120.000 holland forintotkér a minisztériumtól tartozásának kiegyenlítésére, a gyárnak már csak 55.200 holland forinttal tartozott. Viszont másoknak ugyanebből az üzletből még 60.000 és 13.800, összesen 73.800 holland forinttal tartozott.» Ez a másik két tétel a 60.000 holland forint provizió és a 13.800 holland forint, amely az első szubvenciónál lett a vételár lefizetése alkalmával effektuálva. Ez ennek a dolognak az első része. Szóval én konkludálni akarok a következőkre. Nem tudok vitába szállni azzal, hogy mi okozta azt a repülőszerencsétlenséget, amely a napokban történt, egyet azonban tudok, hogy az a bizonyos gép egyik volt ama hat gép közül, amelyet^ hét évvel ezelőtt megvettek, s amely hét év óta jár. Igaza lehet t. miniszter úrnak, hogy egy jó, korrekt gép hét esztendő után is kell, hogy használható állapotban legyen, de bocsánatot kérek, egy olyan gép, amelynek vételáránál 46% províziót fizettek, előttem nem olyan csodálatos jelenség, hogyha ilyen szerencsétlenséget idéz elő. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: No! No!) Nem hiszem,