Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-298
118 As országgyűlés képviselőházának amidőn az egyes villamostelepek a csökkenő eladási árak mellett csak a tarifapolitika lehetőségeinek teljes kihasználásával az árameladási propaganda rendkivül nagy fokozásával, a fogyasztók r állandó megdolgozásával tudnak eredményt elérni, ahol egyszóval a villamostelepek vezetéséhez a legteljesebb gazdasági és mérnöki felkészültség kell, a községi villamostelepek helyzete egyre nehezebb és nehezebbé válik. Megfontolandó ebben a tekintetben az a körülmény is, hogyha valaki, legyen az magánszemély, vagy község, egy villamostelep tulajdonosa, ez még nem jelenti azt, hogy bir azzal a készültséggel, hogy azt megfelelően vezetni is tudja. Eppenúgy, mint ahogy az a körülmény, ha valaki egy ipari részvénytársaság részvényese, vagy akár nagyrészvényese, még nem jelenti azt, hogy annak a részvénytársaságnak egyszersmind hivatott vezetője is lehet. A magánkézben levő villamostelepek fokozódó koncentrációja és mindkevesebb kézben való tömörülése utal arra, hogy itt egy kikerülhetetlen gazdasági folyamattal állunk szemben, amelynek a községi villamostelepek kapuinál megállania nem szabad. (Szűcs István: Ügy van!) Lehetőséget és módot kell találni arra, hogy a szétszórt községi villamostelepek is módot találjanak a koncentrációra, találjanak módot arra, hogy az üzemvezetés révén a nagyüzemek nyújtotta előnyökben és lehetőségekben is részesüljenek. Amint kimondatott a magyar királyi Államvasutak, a posta és egyéb üzemek kommerciálizálásának jelszava, úgy szükség van — szerintem— a községi villamostelepek kommerciálizálására is. Nem gondolok e tekintetben arra, hogy az üzemeket a községektől elvegyék vagy megváltsák, hanem igenis arra gondolok, hogy vezetésüket a községektől függetlenítsék, viszont a jövedelmük azonban a községeknek rendelkezésére álljon. Mindenesetre feltétlenül szükséges, hogy a községi villamosüzemeket kiemeljék a községi háztartások költségvetéséből és mint a községek önálló üzemeit, vállalatait, bejegyzett cégeként, vagy részvénytársaságokként vezessék, és módot adjanak arra is, hogy ezek az önálló üzleti egyedek egymással fuzionálhassanak, nagyobb egységekbe olvadhassanak, mint nagyobb részvénytársaságok, vagy vegyes gazdasági alakulatok, amelyekben a magántőke is résztvesz, hogy az eddigieknél gazdaságosabb, műszakilag és kereskedelmileg magasabb nívón álló tevékenységet folytathassanak. A községi villamostelepekben igen jelentékeny tőkék fekszenek és mint ilyenek, a nemzeti vagyonnak jelentékeny részét alkotják, olyan részt, amellyel szemben helyenkint nem jelentéktelen adósságok is állanak fenn. Csak a községi villamostelepek fenntjelzett^ módon való kommercializálásával lesz lehetséges a jövőben ezeket a tőkéket értékcsökkenéstől megmenteni, sőt ezeknek értékét s ezáltal a nemzeti vagyont és jövedelmezőségét is fokozhatni. Lehetségesnek tartom, hogy az itt elmondottak nemcsak a községi villamostelepekre, hanem más közüzemekre is érvényesek. Keresni kell a módot, hogy a közüzemekbe új életerőt, új tőkéket vigyünk, és ezzel működésüket intenzívebbé tegyük. r A pénzügyminiszter úr és a közgazdaságügyi miniszter úr egyaránt rámutattak programmjukban arra, hogv a nemzeti jövedelem fokozásának elsősorban új tőkék behozatala az előfeltétele, mégpedig nem olyan tőkéké, ame298. ülése 1929 május 2é-én, pénteken. lyek rövidlejáratú kölcsönök formájában jelentkeznek, hanem olyanoké, amelyek üzleti vállalkozásokban helyezkednek el. Kétségtelen, hogy a miniszter urak is elsősorban a tőkének iparunkban való elhelyezésére gondoltak. (Udvardy János: Ugy van!) Sönkéz képviselőtársam sokallta a szakértők költségeit. Az volt a benyomásom, hogy részben talán feleslegeseknek^ is tartotta Őket. Az építővállalkozó részéről némileg érthető is ez, mert hiszen a szakértők a vállalkozók ellenőrzői, előttük tehát nem kívánatos elemek. A ta~ Dasztalat azonban azt mutatja, hogy éppen az a baj, hogy a megyék és a közületek sokszor nem eléggé járatos és gyakorlott szakembereket alkalmaznak szakértőkül, hanem helyi kuruzslókkal dolgoznak, aminek aztán megvannak a természetes következményei... Elnök: A kéuviselő úr beszédideje lejárt. Vértes Vilmos Imre: Befejezem beszédemet. Az elmopdottakhoz még csak azt fűzöm hozzá, hogy mezőgazdaságunk és iparunk átszervezése szükségszerűségének utolsó órájában vagyunk. Mindkettővel a legszorosabban összefügg a racionális energia-gazdálkodás. Ettől függ helyünk, az ég alatt, ettől függ ezeréves nemzetünknek a népek ádáz világversenyében való fennmaradása, ettől függ a magyar jövő! (Helyeslés.) Es mert a kormány biztos kezekkel vezeti az országot és mert megtesz minden lehetőt, iránta való erős bizodalmam alapján a kereskedelemügyi tárca 1929/30. évi költségvetését elfogdom. (Helyeslés a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Fábián Bélai Elnök: A képviselő úr nincs jelen; a feliratkozottak sorából töröltetik. Utána következik? Petrovits György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Előttem szólott Vértes Vilmos István t. képviselőtársam az^orszá 0 * elektrifikálásáról beszélt. En az ország nyomorúságáról kívánok beszélni a kereskedelemügyi tárcával kapcsolatban, ezért tehát ne veçcye tőlem rossz néven igen t. képviselőtársam, ha nem kapcsolódom bele az ő beszédébe. T. Ház! Semmi sem jellemzi jobban az ország halódó iparát és kereskedelmét, mint ElZ cl tény, hogy ^ a kereskedelemügyi minisztérium már külsőségeiben is egyike az ország legelhagyatottabb^ minisztériumainak. Ha az ember délfelé a Lánehíd-utcában megy, azt látja, hogy baloldalon, ahol a népjóléti minisztérium van, szörnyű tolongás van, már 11 órakor felsorakoznak oda az emberek, amikor pedig * 12 órakor a bőség szaruja, akarom mondani a minisztérium kapuja kinyílik, akkor szitkozódások közepette hatalmas tömeg igyekszik betólulni a népjólét patotájába. Ezzel szemben a jobboldalon, ahol a kereskedelemügyi minisztérium szé; kel és ahonnan tulajdonképpen a népjólétnek kellene fákadni, mert hiszen az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdasággal együtt volnának | hivatva a népjólétet megteremteni, oda csak elvétve téved be egy-egy lélek. A portás^ könyörgően néz áz emberekre, hogy jöjjön már valaki be, hogy ne álljon olyan elhagyatva az a minisztérium. S ha az ember felmegy a lépcsőn, a folyosókon, előkelő hűvösség fogadja, mert semmi mozdulat ebben a minisztériumban nincs % Ez szimbolizálja legjobban ennek a szerencsetlen országnak halódó iparát és kereskedelmét. Ha megnézzük a kereskedelemügyi tárca költségvetési összegeit, akkor egy csöppet sem szabad csodálkoznunk azon, hogy az állapotok ilyenek. Békében Nagy-Magyarországon
