Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-298

Az országgyűlés képviselőházának 2 megyének szinte befejezett villamosítási mozgalmára, amelynek eredményeképpen Baranya vármegyének majdnem minden községe villamosárammal van ellátva, úgyhogy e tekintetben, mint sok más tekintetben is, Magyarországnak mintavármegyéje. Hasonlóképpen lényeges villamosítási eredményeket értek el Szabolcsvármegyében is, ahol igen nagy távvezetékek épültek, mások épülőfélben vannak és a megye községeinek egy jelentékeny része viilamosárammal elláttatott. Hasonlóképpen nagymértékben haladt előre a villamosítás Zalavármegye északi részén, ahol a Zalaegerszeg-környéki községek egészen Sümegig, ma mind villamos árammal ellátottak. A Salgótarján—szolnoki távvezeték megépítése hasonlóképpen nagy lépessel vitte előre az ország villamosítását, úgyhogy Salgótarjántól le Szolnokig és azon túímenőleg egészen Kisújszállásig a villamosítás szintén megoldottnak tekinthető. Csak formai akadályokon múlik Veszprém megye és Heves megye villamosításának megoldása. Több más megyében kiírások készülnek hasonló megyei megoldások létesítésével. Ha azt vizsgálom, hogy ezek a különböző villamosítási törekvések milyen tőkékre támaszkodnak, akkor elsősorban a bányavállalatok, másodsorban a villamossági vállalatok tőkéjére akadunk minden helyen. E vállalatok a köz által szinte észrevétlenül nagy agilitással, vállalkozó kedvvel és bátorsággal mozgósították a rendelkezésükre álló, valamint az e célra megfelelő tőkéket és beküldötték ezeket 'olyan villamosítási üzemekbe,, melyeknek rentabilitása legalább is az üzem elején kétségesnek mondható, vagy helyesebben, amelyeknek rentabilitása csak hosszú évek múlva fog lassanként jelentkezni. Igen örvendetes körülmény az, hogy ezek a vállalkozások nem várnak állami támogatást, segítséget, hanem saját erejükből és saját vállalkozási kedvükből létesítenek igen jelentékeny berendezéseket és eszközölnek nagyarányú befektetéseket, csak az a félő. hogy a villamosítás teljesen mei? fog állni akkor, ha a vállalatok a rendelkezésükre álló és természetszerűleg véges, anyagi eszközöket teljesen felhasználták. Nem látok semmi előkészületet arranézve, hogy ebben a közérdekű mozgalomban, amely az útépítés mellett, különösen az export céljainak megfelelő búzát termő, de elhanyagolt Alföldünk útjainak megépítése mellett az országnak legfontosabb közgazdasági akciója, az állam bármiképpen is részt óhajtana venni. Félő, hogy ennek folytán a villamosítási mozgalom rövid időn belül meg fog állani, pedig aránylag nem is olyan nagy anyagi eszközökre volna szükség, hogy az ország szépen megindult villamosítása befejezhető legyen. A tapasztalat azt mutatja, hogy átlag megyénként mintegy öt millió pengőre^ van szükség az elosztó vezetékek és a községi hálózatok megépítésére, amely vezetékek.^ ha f megépülnek, a szükséges távolsági vezetékek és központok megépítésére vagy bővítésére magántőke mindig akad. Mintegy 50 millió pengőre becsülhető az az összeg, amely az ország elosztó vezetékeinek és közsésn hálózatainak megépítésére szükséges volna. Ha ezen összeg fele, 25 millió pengő után az állam a két és fél millió pengő maximális rizikót jelentő kamatgaranciát elválKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. XXI. ?8. ülése 1929 május 24-én, pénteken. 117 lalná, amelyből kifolyólag a tényleges kifizetések valószínűleg lényegesen kevesebb összegben és csak néhány évig volnának teljesítendők, úgy aránylag szerény eszközökkel, amelyek a magyar állam inveszticiás büdzséjébe könnyen elférnének, vagy más nélkülözhető kiadások révén pótolhatók volnának, az ország villamosítása biztosítható lenne. Ez csökkentené a mai nagy munkanélküliséget, foglalkoztatná az ország belső villamos iparát és kenyeret adna sok magántiszviselőnek és munkásnak! A mezőgazdaság és az ipar pediiff a yillamosáram által nyújtott termelési lehetőségekben sokszoros ellenértékét kapná meg az itt említett és aránylag nem túlnagy kiadásoknak. De van itt még egy másik szempont is, amely követelőleg teszi szükségessé az ország villamosításának mielőbbi befejezését és ez a kultúrpolitikai szempont. A kultúra képviselői között, amelyek fokozatosan eljutnak a falvakba, a telefon mellett a villamosvezeték az, amely^ aránylag a legkönnyebben, a legolcsóbban és a leghamarabb jut el a faluba, hogy fokozatosan nyomon kövesse a kövezett út, a vízvezeték, a csatornázás és esetleg a földgáz. Ezek azok a_ tényezők, amelyeik egy lakott helyiség kultúrájának fokát jellemzik és amelyekre a mai viszonyok közt és mai állapotunkban a legnagyobb súlyt kell helyeznünk. Hiszen kultúrpropagandát akarunk kifejteni és rá akarunk mutatni arra, hogy a megmaradt Qsonka-Magyarország egészen más iramban és tempóiban fejlődik, kulturálódik, mint azok az országrészek, amelyeket tőlünk elszakítottak. Rá akarunk mutatni arra a kultúrkülönbségre, amely Csonka-Magyarország és idegen nralom alatt álló elszakított részeink közt fennáll. Ennek a mozgalomnak a villamo• sttá« egyik legfontosabb tényezője. (Br. Láng Boldizsár: Nagyon helyes!) Egészen más képe van a községnek, amely villamosan van világítva és ahol viillamosmotorok járnak, mint annak, ahol petroleummal világítanak, kézierővel, járgánnyal, vagy esetleg benzinmotorral dogoznak. Még egy a villamosítással összefüggő momentumot kívánok megemlíteni és ez a községi villamosüzemek kérdése. A háború előtt nem lehetett kétség aziránt, hogy a községi .kezelésben lévő villamostelepek számának fokozása és a magánvállalkozás kezében lévő községi villamostelepeknek községi tulajdonba való átvétele kívánatos és dicséretes mozgalom. E telepek tevékenysége mindenkor egy községhatáron belül

f játszódott le. Üzembentartásuk műszakilag és kereskedelmileg egyaránt egyszerű feladat volt, a^ mellett szép jövedelmet is biztosítottak a községeknek. A viszonyok azonban azóta lényegesen megváltoztak. Elsősorban elszaporodtak az úgynevezett törpetelepek, amelyek az utóbbi években keletkeztek és amelyeknek üzembentartása a magas termelési költségek miatt nem gazdaságos. Azonfelül olyan községek tulajdonában vannak, amelyek méreteiknél fogva sincsenek abban a helyzetben, hogy az üzembentartásho.í szükséges műszaki erőket rendelkezésre bocsáthassák, de ha meg is tehetnék, a vállalkozás terjedelme sem tűri meg ezt. A villamostelepek üzembentartásával kapcsolatos üzemi és gazdasági módszerek az utóbbi években lényegesen fejlődtek. Es amidőn^ nem egyes telepekkel, hanem egy vagy több vármegyére kiterjedő távhálózatokkal állunk szemben, 18