Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-298

Az országgyűlés képviselőházának 2 janak arra, hogy a jövőben magasabb árakat szabjanak ennek a nyomorult országnak, akkor tegyen róla a kormány, de ha az ilyen felvilágosítások, az ilyen dokumentumokkal való bizonyítások nem használnak s ha ez önökre nem hat, t. többségi párt, ha önök ezt tűrik, akkor ez az országgal el van veszve. (Igaz! Ügy van! —• Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Vértes Vilmos István ! Vértes Vilmos István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Két esztendővel ezelőtt itt, a Képviselőházban a technikai tudományok bámulatos előhaladásával kapcsolatban a racionális energia-gazdálkodás problémájával foglalkoztam, (Esztergályos János: Hol a t. egységespárt? Hol vannak az urak?) elsősorban országos szempontból, másodsorban pedig azért, hogy a sokszor szemünkre vetett hibánkon — már csak a félelmetes gazdasági világverseny miatt is — a legsürgősebben segítsünk, változtassunk, nevezetesen azon, hogy mi^ magyarok még mindig nem fejlett gazdasági és termelési rendszerben élünk és a megváltozott viszonyokhoz nem

i alkalmazkodunk. Ugyancsak erről a problémáról valóságos tanulmányt adott a múlt héten Söpkéz t. képviselőtársam, aki a műegyetem villamossági tanszékének tudós professzora és igen *ol esett nekem, hogy két évvel ezelőtti beszédem megállapításait helytállóknak ismerte el és azokat magáévá tette. Mielőtt a hazai villamosítás kérdésével foglalkoznék, méltóztassanak megengedni, hogy őszinte örömömnek adjak kifejezést, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr az Elektrotechnikai Egyesület jubiláris közgyűlésén bejelentette, hogy az energia-gazdálkodásról szóló oly fontos törvényi avaslatot nemsokára a Képviselőház elé fo""'a terjeszteni. Erre ma még fokozottabban van szükség, mint két évvel ezelőtt, mert külkereskedelmi mérlegünk azóta fokozatosan romlott és romlik s aggasztó tünet az, hogy mezőgazdasági terménveinket megfelelő áron a külföldi piacokon értékesíteni nem tudjuk, hogy pang az ipar, a kereskedelem és egyre nő a munkanélküliség. . Jóllehet, ez nem lokális baj, ez nem kizárólagosan magyar közgazdasági betegség, hanem így van ez a világon más államokban is és ennek többé-kevésbbé a háborúokozta gazdasági eltolódás az oka, mégis hogy ez minálunk talán jobban észrevehető és fájdalmasabb^ ennek talán az az oka, hogy mi, nemzetgazdasági megcsonkítottságunk miatt gyengébbek vagyunk más államoknál. Ezen az állapoton segíteni kell és pedig igen sürgősen, mert könnyen krízis támadhat belöte, amely katasztrófákra vezethet. Ne feledjük el, hogyha talán a véres háború el is múlt, a gíi zdasági háború azonban tovább folyik, amely még sokkal nagyobb és sokkal súlyosabb áldc zatokat követel. Nekünk, megcsonkítottságunkban még le is szegényített nemzetnek kétszeresen kell vigyáznunk arra, hogy ebben a — hogy úgy mondjam — világrészeknek a gazdasági háborújában élne bukjunk! Ehhez a gazdasági háborúhoz elsősorban egy gazdasági vezérkarra van szükség. A magyar Mérnök- és Epítészegylet május 12-iki közlönyében Kelemen Móric gépészmérnöktársam egy figyelemreméltó cikkben ismer98. ülése 1929 május 24-én, pénteken. 115 tet egy méreteiben is hatalmas angol elgondolást és felhívja a figyelmet arra, hogy az angol kormányzat fényes nevű angol politikusokból, európai hírű közgazdászokból egy angol gazdasági vezérkarnak a felállításán fáradozik, amelynek az volna a feladata, hogy a brit állam gazdasági politikájának irányát időrőlidőre megszabja, minden ezzel kapcsolatos szakkérdést megvizsgáljon és az angol kormánynak megvalósításra ajánljon. Mi lenne tehát itt nálunk is a teendő? Nálunk is fel kell állítani a magyar gazdasági vezérkart! Meg kellene beható és alapos kutatások után állapítani a felállítandó magyar gazdasági vezérkar részére azokat az irányelveket, amelyek szerint úgy a magyar mezőgazdasági, mint az ipari termelés átszerveztessék; meg kellene állapítani az erre vonatkozó módokat és meg kellene határozni az eszközöket Ezt példákkal fogom illusztrálni. Magyarországnak például olajokra, benzinre, fémekre van szüksége és szüksége van még sok más ipari nyersanyagra és félgyártmányra. A magyar gazdasági vezérkarnak volna a feladata megállapítani, hogy ezek milyen módon nyeressenek, mert e nélkül nem mindig az optimális megoldások kerülnének kivitelre. Példaként említem az alumíniumgyártást. Mivel kevés vasunkon kívül nekünk más ércünk nincs, mint a bauxit, nemzetgazdasági és hadászati érdek, hogy kifejlesszük a magyar aluminiumipart. Nem lehet ellenvetni azt, hogy nincsen megfelelő belföldi fogyasztás, mert ha az európai évenkénti és fejenkénti 160 grammos átlaggal számolunk, akkor is 1300 tonna áluminiumfogyasztás volna Magyarországon, a mai 400 tonna aluminium!ogyasztással szemben; már pedig az évi 1000 tonna termelésű aluminiumgyár is lukrativ. Nincs ma kellő belföldi fogyasztás, mert nincs belföldi nyersanyag! A német állami aluminium-művek is előbb létesültek és csak azután alakult ki a nagy német alumíniumipar. Mivel bauxitunk csaknem kizárólag a Bauxit-Trust kezében van, melyre pedig a német aluminium-művek egyrészt mint részvényesek, másrészt mint főfogyasztók gyakorolnak döntő befolyást, ezeknek pedig nem érdekük, hogy itt Magyarországon a német alumíniumiparnak konkurrenst létesítsenek, természetes tehát, hogy minden módon ellene dolgoznak a magyar timföld-gyárnak és a magyar aluminium-gyárnak. Igen nagy befolyásukkal meggyőzik az ez ügyben döntő, de nem eléggé tájékozott referenseket, hogy itt nem lehet alumíniumot gyártani, A gazdasági vezérkar szakembereivel szemben ez nem volna lehetséges, ellenkezőleg ez megállapítaná, hogy milyen módon és milyen eszközökkel lehetséges ilyen műveket létesíteni, például kapcsolatban a szénből nyerendő benzin, olaj, nitrogén, kén, stb. nyerésével. Nem kellene, hogy az állam létesítsen minden ilyen művet, jobb is, ha azt a magángazdaságra bízza, de szerezze meg az állam hozzá a szükséges feltételeket, azokat, amelyeket az illető ipar megkíván. Ilyen módon a gazdasági vezérkar nem ellene dolgozna a magyar ipar fejlesztésének, hanem éppen ellenkezőleg annak legfőbb támogatója lenne. Söpkéz t. képviselőtársam felszólalása, hacsak incidentaliter is, de tisztázott mégis egy igen fontos kérdést, azt tudniillik, lehet-e olyan olcsón, szénből előállítani villamosáramot, mint azt Wekerle Sándor pénzügyminiszter úr * közbevetőleg megjegyezte, hogy tudniillik két