Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-298

114 Az országgyűlés képviselőházának mert a legnagyobb nyomor van Sárváron, mióta becsukták a gyárat. (Farkas István: Már ki is vándoroltak a munkások!) Azután jöttem egy másik faluba. Azt mondták nekem, hogy a parasztok legnagyobb kétségbeesésükben egy-két holdat kénytelenek eladni azért, hogy az adójukat meg tudják fizetni. T. miniszterelnök úr, ezek nem az én kerületemben vannak. Ezek nem kereskedők, nem iparosok, ezek gazdák, akik sírnak és sírnak az egész országban. És akkor a t. miniszter úr olyan kijelentéseket tesz, hogy azt mondja, Amerikában ennyivel emelkedett ez, meg ez, de hogy Németországban mi van, azt már nem tudja, onnan neki nincsenek hiteles adatai. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Dehogynem! Csak ön kiforgatja a szavaimat!) Most azt mondja a miniszter úr, hogy kiforgatom a szavait? Azt méltóztatott mondani, hogy azt nem tudja, hogy a német vasutak mit fizetnek a szénért. (Herrmann Miksa kereskede* lemügyi miniszter: Nem azt mondtam! Azt mondtam, hogy kaptam egy adatot, de nem közvetlenül! — Zaj. — Rassay Károly: Süllyed a hajó, ezért az izgalom?) Állítom, hogy a német vasutak 1-20-at fizetnek a szénért. Ezt a miniszter úr nem vette tagadásba, csak azt mondta, hogy kapott egy adatot, amelyről azt sem tudom, hogyan nevezik azt a szenet . . . (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ezért szomorú, hogy beszél!) és annak ára 160. De ha 1-60, akkor is úgy áll, ahogyan mondtam. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Kettőnegyven!) Én vissza fogok térni, t. miniszter úr, az ön adataira. Legyen meggyőződve, hogyha még abban a székben ül, vissza fogok ezekre térni. Ezeket az adatokat az Államvasutak elnökigazgatója sem vonta tagadásba, aki ott volt a bizottságban és akivel volt alkalmam beszélni. Egyetlen helyről sem vonták eddig tagadásba, még a miniszter sem tagadta, ott van a hivatalos kommüniké, hogy azok helytállók. Azután a cementkérdés felett csak úgy elsíklani, hogy azt mondta, itt van egy elaborátum, abból vegyük ezt ki! T. miniszter úr, vagy igaz az, hogy a cementen nálunk 100— 150—200%-ot nyernek, vagy nem igaz. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ezt nem állapítottam meg!) Tessék meggyőződni,. ott vannak az adatok, a faktúrák. Vagy hamisak azok a faktúrák, vagy nem! Ha igazak, akkor úgy van, ahogy én mondom! Hát szabad valamin Magyarországon 200%^ot nyerni? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Vida pedig bebizonyítja, hogy 40%!) Vida éippen az, akinek érdeke, hogy bebizonyítsa! T. miniszter úr. nekem nincs időm itt bizonyítani, éppen Vida barátom az, aki önnek bizonyítással szolgál? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Én nem is hoztam fel azt a számot.) ön ne tudná találni az ön professzor kollégái között, akik engem felkerestek, akik bizonyították, hogy nekem van igazam, olyat, aki megmondhatta volna a miniszter úrnak, hogy 200%-ot, vagy 100%-ot keresnek, amikor maga Schiffer Miksa azt mondja, hogy a legnagyobb része a költségnek a szén. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Nem fogadja el a juryt.) Nem is fogadom el. mert nem tudom, hogyan és mikép dönt. Ezt a kérdést a nyilvánosság előtt kell letárgyalni. Miniszter úr, itt nekem nem kell külön jury (Ümi van! a baloldalon.) ahol ilyen adatokat eltitkolnak a nyilvánosság előtt. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi 298. ülése 1929 május 24-én, pénteken. miniszter: Nem a jury kell, csak az, hogy a maga össze-vissza adatait tisztázzák — Rassay Károly: Mi az az összevissza?!) Tessék megmondani, igaz-e, hogy annyit keresnek, igaz-e, hogy. külföldön olcsóbb árak vannak? Ezt kell megvizsgálni, miniszter úr, mert abban a pillanatban, amikor megvizsgálják, tisztában vagyunk a dologgal. A miniszter úr felhozott vasadatokat. Már előbb mondottam a vasra nézve, azoknál internacionális kartell van. Az internacionális kartellt még Biró Pál t. képviselőtársam sem tagadta, még azt sem tagadta, hogy fizettek azért, hogy az országba ne hozzanak árut. Internacionális kartell tehát létezik, Magyarország nem szállíthat Németországba és Csehországba, meg Németország nem^ szállíthat ide. Ók tehát megállapíthatják az árat éppúgy, hogy azt amint Magyarország megállapítja a maga árait. De megállapítanak egy export árat is, amely kö-, rülbelül ennek fele vagy kétharmad része. T. miniszter úr, az tehát nem kunszt, iha idehozza a miniszter úr azokat, akik a kartellben vannak. En megmondtam a miniszter úrnak, hogy Párizsban a vas ára 17 pengő; többet nem mondhatok. Ha pedig Franciaországban 17 pengőért előtudják állítani, akkor nem kell hogy Magyarországon 36 pengő legyen a vas ára. T. miniszter úr, mi exportálunk. A miniszter úr hivatkozott arra, hogy dumping árakkal exportálunk. En is helyeslem^ hogy exportálunk. De melyekazok a dumping árak? Nem veszteséggel csinálják azt a vasat, hanem egyszerűen a rezsit nem számítják. Hiszen én is exportáltam miniszter úr, én csak tudom, hogy senkisem bolond, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: A rezsit sem lehet leimádkozni!) hogy gyártson valamit és azt veszteséggel adja el, hanem a saját rezsijét egyszerűen nem számítja és ezáltal nagyobb forgalmat tud elérni. Ezeket a dumping árakat az életben máskép még senkisem magyarázta. Van egy eset, amikor a dumping árak ez alá süllyednek, ha valakit kényszeríteni akarnak arra, hogy a kartellbe be menjen. Íme, itt van egy eset. Az egyik városban — elfelejtettem hol, majd azután megmondom — volt egy mészégető. Ez a mészégető nyugodtan eladta áruit és nem akart kartellbe menni. Most történt a napokban. (ReischI Richárd: Esztergomban!) Ott történt, hogy egyszerűen leszállítottak oda 8 vagon meszet és eladták négy pengő helyett, — nem hiszem, hogy tévedek, ha kívülről mondom, — azt hiszem, 2'10 pengőért. A nettó ára volt 3*70 pengő, és adták ab Station, ha leszállították azt, adtak bonifikációt. Mi történt? Az illetőnek be kellett mennie a kartellbe. Ilyen dumping árak is léteznek, ilyen dumping árak internacionálisan is léteznek, ezt én koncedálom, de kin hozzák be a dumping árakat? Legyünk ezzel is tisztában. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy egy perc múlva beszédideje lejár. SániTor Pál: A dumping árakat fizeti a fogyasztó. Hiszen az csak természetes, hogy ennek alapján drágább itt az ár. Nagyon sajnálom, hogy nem folytathatom filippikámat a t. miniszter úr ellen. Azt hiszem, hogy ez a porció is elég lesz a mai napra. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Abszolúte nem veszem fel!) Jövő alkalommal megint folytatni fogom. En abszolúte nem látok mást, csak egyet tartok szem előtt : vagy szükséges ezeket az ármononóliumokat letörni vagy nemf Ha a miniszter úr segédkezet nvujt arra, hogy ezek ne töressenek le, hanem ellenkezőleg, még bátorságot kap-