Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-298

Az országgyűlés képviselőházának 2 torn, hogy ahogy a miniszter úr ma beszélt, az egy ózdi felfogás. Nagyon helyesen mondotta, nagyon találóan jegyezte meg. Nem tudom, a miniszter úr honnan vette azt a bátorságot, hogy annyi szegény ember szemébe nézve megtagadja azt, ami be van bizonyítva, mint a kétszer kettő négy, hogy ezek az önkényes, magasabb ármegállapítások fennállanak és statisztikai adatokkal akar itt porhintést szervezni ebben a parlamentben és ebben az országban. Én nem kívánok semmi mást, mint csak azt akarom, hogy az ország gazdaságán segítsek. Nekem semmiféle ambicióm nincs, nekem semmiféle más érdekem nincs. Igenis belenyúltam abba a darázsfészekbe, amelynek egyik része a t. miniszter úr is, és megtámadtam azokat, akik illegitim haszonnal akarják sanyargatni az országot. Kimondtam, hogy kalózpolitika; fenntartom, hogy kalózpolitika. Ha ehhez a kalózpolitikához az állam még segítségül jön, ha az állam támogatja ezt^ egész hatalmával, akkor minek ülünk mi itt népképviselők, minek mondjuk meg nézeteinket, (Igaz! Ügy van! balfelöl,) mire valók vagyunk, ha nem mondhatjuk meg becsületesen a véleményünket? (Igaz! Ügy van! balfelől) íme a t. miniszter úr utólagosan kitért arra, hogy az állam ad refakciákat. Helyesnek tartja tehát azt a miniszter úr, hogy Szobról Budapestre 400%-kai emeljék a tarifát a külföldi szénre, hogy a forgalmiadót felemeljék 3'5%-ra a külföldi szénnél, a kövezetvámot felemeljék, csak azért, hogy Szobról külföldi szenet nehezebben lehessen behozni? En is azt kívánom, hogy lehetőleg egy dekát se hozassunk be, de ez pénzügyi vámnak mutatkozik, mint a pénzügyi bizottságban kimutattam. Ide nem hoztam ezt, az általános vitában nem is vettem részt, mert nem akartam idehozni, csak a bizottságban vetettem ezt fel. Mégis a miniszter úr, noha kívántam, hogy lehetőleg tárgyilagosak maradjunk ebben az ügyben, mint ügyvéd egyszerűen odaáll a három vállalat mellé és azt mondja, hogy azok rendes emberek. Ezt én aláírom, azonban a pénzsóvárgás teljesen hatalmába kerítette őket az ország kárára. Ezért állok most itt, és azért, mert Komárom elsőrangú kikötő lesz éppen ezen szénszállítások révén, mert nem 12'70-ért yiszi a szenet, amiből az Államvasutaknak négymillió kára van, hanem 4"50-ért. A csepeli kikötőért majd fizet az állam, amennyi belefér. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ha ezt megcsináljuk, becsuk két nagy bányavállalat! Akkor mehetnek a munkanélküliek!) Látja, miniszter úr, az a baj, hogy imponál az, hogy ketten be fogják csukni a boltot. Erre van remédium. Nem fogják becsukni, mert az államnak van annyi hatalma, hogy ezen változtasson. De állítom, hogy nem szükséges annyira menni. Ha csak egy komoly szót beszélnek ezekkel a vállalatokkal, lehet rajta változtatni. De kinek van érdekében a hatalmasok közül, hogy beszéljenek velük? Kinek van kedve őket leinteni, ha feláll itt a kereskedelemügyi miniszter úr és mellettük tart egy védőbeszédet, amilyen még itt ebben a Házban ilyen értelemben nem hangzott el? En, mint a kapitalizmus képviselője ide állok és azt mondom, tessék ezen változtatni, s akkor a miniszter úr ide áll, hogy nem kell semmit sem változtani. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Azt nem mondtam egy szóval sem. Csak azt mondtam, hogy a következtetések helytelenek!) Nekünk Baross Gábor óta nem volt kereskedelmi miniszterünk. (Ügy van! balfelől.) A mi ?. ülése 1929 május 24-én, pénteken. 113 kereskedelmünk teljesen elhanyagolt, de azért a kereskedelem kiveszi magának azt a részt, amely szükséges ahhoz, hogy az országot gazdaságilag felsegítse. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: En fel sem hoztam azokat a drágításokat, amelyeket a kereskedelem okozott. — Zaj a baloldalon.) Jön már! Tessék felhozni! Senkisem akarja felhozni, csak általánosságban beszélnek. Tessék csak felhozni, mert én kíváncsi vagyok, hogy milyen adatokat adtak le. A cementen a t. miniszter úr egyszerűen átsiklik. Hivatkozik egy brosürára, de nem mondja, hogy nem igaz, hogy a közeli Csehországban 4 pengő a cement —ezt nem is vonja tagadásba — míg nálunk a vállalatok saját bevallása szerint 6 pengő 85 fillér. Ez állami vezetés? Ez gazdasági politika? Ez a gazdaságig kibontakozás? Ez a népnek sanyargó helyzetéből való feltápászkodása? így akarják elősegíteni az egész vonalon az építkezést? így akarják, hogy az adóalanyok erősbödjenek, amikor a másik oldalon annyira megszorítottuk az adóalanyokat, hogy jóformán már exisztenciájuk kétséges? Ez eljárás? Mivel akarunk akkor kormányozni az országban? Honnan akarjuk venni az óriási kiadásokat, amelyeket az egész vonalon látunk? Mi tudjuk nagyon jól és a miniszterelnök úr éppúgy belátta, hogy mi úgy tovább nem menetünk, ahogy mentünk. En belenyugodtam a pénzügyi bizottságban abba, hogy ilyenfajta indítványt terjesszenek be, pedig meggyőződésem egészen más. De t. miniszterelnök úr, méltóztassék nekünk elhinni, hogy úgy, ahogy a mi gazdasági dolgaink mennek, tovább nem mehetnek. Méltóztassék ezt az intelmet az én részemről elfogadni. En még attól is félek, hogy az ország biztonsága^ veszélyeztetve van, ha ezt a gazdasági politikát folytatni fogják. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert az, hogy egy ország szegény, megjárja, hanem hogy az egyik oldalon néhány gazdag legyen és a másik oldalon az egész ország nyomorog, ez lehetetlenség. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.* — Friedrich István: Tessék elképzelni, hogy mi van odakint, ha Sándor Pál így beszél! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Csak maga ne beszéljen, képviselő úr! — Friedrich István: Mit csináljak? — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Csak ne beszéljen mindig a képviselő úr, mert most más beszél! — Friedrich István: En mindig beszélhetek! Nincs okom hallgatni! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Tessék a Lánchíd elé menni! — Friedrich István: Megyek» kérem, nagyon szívesen! Minden nap ki van lobogózva! Arra járok minden nap! A sok^ majális arra folyik! — Zaj.) Csendet kérek képviselő úr! (Friedrich István: Miért jött be a kabinetembe? Akkor miért nem küldött a Lánchídhoz? Örült, hogy bevettem a kabinetbe, most meg küld a Lánchídhoz! — Zaj.) Friedrich képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Prágában a cement majdnem olyan drága, mint Budapesten! — Rassay Károly: Miért van ez az izgalom egyáltalán ennél a tárgynál? Ezt nem értem. — Friedrich István: Nem bírnak el öt ellenzékit! Már oda vannak!) Sándor Pál: Én voltam Sárváron. Ott be van csukva a müselyemgyár. Odajöttek a hivatalos funkcionáriusok, azt mondták, hogy Huszár Károly mindent megtett eddig, hogy azt a gyárat lehetőleg újra megnyissák. Kértek engem, hogy hassak képviselőtársaimra,