Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-298

112 Az országgyűlés képviselőházának mondottam a német vasutakra vonatkozólag, hogy azok 1*20 pengőt fizetnek a szénért, míg a salgótarjániért mi 1'67 pengőt fizetünk, " a Mák szénért fizetünk 2'14 pengőt és a pécsiért fizetünk 2'7 pengőt. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Es a kalória, amelyre én nem tértem ki, legkedvezőbb a tatai szénnél. Ezt már a pénzügyi bizottságban is megmondottam.) Ugy látszik, a miniszter úr még a kalóriákról sincsen informálva, (Herrmann Miksa keresedelemügyi miniszter: Ugyan Ugyan!) mert a német szén 7—8000 kalóriás... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Éppen azért kell azt átszámítani egymillió kalória értékre!) T. miniszter úr, tény az, — és ezt nem tagadták — hogy az Államvasút egy szerződést kötött a szénbányákkal, amely százszázalékkal drágább, mint a békében volt. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Igaz!) Hoztam egy másik példát is. Tény az, hogy a Közúti Vasút annakidején f szerződést kötött 18.000 vagonra és ennek az ára szintén százszázalékkal emelkedett. Tény az, hogy a német és a lengyel vasutak egy pengővel olcsóbban kapják a jó szenet, mint mi a rossz szenet... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Az már nem igaz!) Bocsánatot kérek, ott csak lényegtelen eltérés van... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Az már nem igaz!) Be fogom bizonyítani, miniszter úr, hogy téved, hogy megtévesztették a t. miniszter urat. Tény az, hogy ez a százpercentes differencia kitesz a magyar Államvasutaknál 12 millió pengőt, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: De nem igaz!) amelyet jobb lett volna a hadikölcsöntulajdonosok részére adni, a helyett, hogy megadták egyes vállalatoknak. T. miniszter úr, mindezeket a dolgokat a miniszter úr mellőzi és odaállít engem... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Kérem, én a pénzügyi bizottságban ezt már elmondottam és teljesen más a kép.) Ha pedig igaz az, amit én állítok és a miniszter úr nem veszi tagadásba, akkor nem értem, hogyan méltóztatik ezt a dolgot azzal istápolni,, hogyan méltóztatik itt azt mondani, hogy minden teljesen rendben van, hogy minden maradjon úgy, ahogyan van, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ezt én nem mondottam!) amikor a szénkérdés mindennek az alapja, amikor a szén mindent megdrágít ebben az országban, a világítást, a fűtést, mindent a világon, amivel összefüggésben van, amihez erő kell. Miután ez így van, hogyan gondolja a t. miniszter úr, hogy statisztikai adatokkal be lehet beszélni a népnek azt, hogy ő nem fizet többet a szénért, vagy csak lényegtelenül fizet többet, mint azelőtt fizetett? Mindenki, minden mezőgazda nézze meg a számláit, hogy mit fizetett 1914-ben akár szénért, akár vasért és meg fogják látni, hogy körülbelül dupláját fizetik annak az árnak, ha nem fizetnek még többet is. Bocsánatot kérek, nem lehet olyan könnyedén a dolog felett elsiklani, mint a miniszter úr elsiklik, amikor azt mondja, hogy Komániában drágább, de a vas például... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: A cement!) Igen a cement, azt én is felemlítettem, itt nem volt szükség arra, hogy tanuljak. (Zaj. — Friedrich István: Nem kell haragudni! — Baracs Marcell: Ne tegye személyes ügyévé egypár nagyvállalat érdekét!) A miniszter úr fel sem említi, hogy a.francia vas belföldi ára 17 pengő. Miért nem említi feli Ez mutatja azt, hogy a miniszter úr egyoldalúan beszél, (Farkas István: Mert Biró Pál nem engedi!) különben felemlítette volna azt, 298. ülése 1929 május 24-én, pénteken. hogy ez így van, mert nem lehet eltagadni, hogy így van. (Bud János közgazdasági miniszter: Adja od)a a vasbányákat, akkor itt is olcsóbb lesz! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Adják oda a minettet, akkor aztán rendben lesz.) En mindenre nem terjeszkedhetem ki fél óra alatt. Bocsánatot kérek, ha méltóztatik ebben a tekintetbén velem vitatkozásba bocsátkozni, nagyon szívesen belemegyek, de nekem nincs annyi időm, mint a miniszter úrnak, nekem fél óra időm van, hogy ezeket a dolgokat itt megtárgyaljam. ' Azokra a momentumokra, amelyek a mellett szólnak annak, hogy itten tényleg árdrágítás történt, esze ágában sincs a miniszter úrnak hivatkozni, azokat az adatokat idehozni^ csak azokat hozza ide, amelyek ellene szólnak, éppenúgy mint ahogyan a dumpingról tart itt nekünk előadásokat. Bocsánatot kérek, akárhogy veszem, nekem mindig az export árát kell vennem. Nem akarom azt, hogy a mi gyáraink veszteségre dolgozzanak, ellenkezőleg azt akarom, hogy polgári nvereségük legyen. Nekem nincs kifogásom az ellen, ha 20 vagy 25%-os nyereségük van, de nincs szükségük arra, hogy 40—50, vagy akár 100%-os nyereségük legyen. (Biró Pál: Hol vannak a 100%-os nyereségek ebben az országban? — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Biró Pál képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Sándor Pál: Ha én volnék a Kimának az élén, akkor higyje el, én a saját ügyemben itt nem emelném fel a szavamat. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Ez igaz! Ez még ebben a teremben nem történt meg.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanakcsendben r maradni. Friedrich képviselő urat és Biró Pál képviselő urat kérem méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj. — Friedrich István és Biró Pál közbeszólnak.) Friedrich István és Biró Pál képviselő urakat rendreutasítom. (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak higgadtságukat megőrizni. (Friedrich István és Biró Pál közbeszólnak.) En már mindkét képviselő urat rendreutasítottam és ha ez sem használ, kénytelen leszek erélyesebben felléuni. (Biró Pál közbeszól.) Biró képviselő urat ismételten rendreutasítom. Méltóztassék csendben lenni. Sándor Pál: T. miniszterelnök úr, — hozzá intézem e pár szót, meg vagyok róla győződve, hogy az országot gazdaságilag előre akarja segíteni — ha tisztán akar látni, akkor méltóztassék egy ankétet elrendelni, amely ezeket az ügyeket megvizsgálja. Sokkal fontosabb ez az országra nézve, mint akármilyen más intézkedések. Méltóztassék északról délre, keletről nyugatra menni, mindenütt a legnagyobb nyomorúság van az egész országban, a legnagyobb drágaság, mindenütt a leglehetetlenebb panaszok jönnek az ember füléhez, úgyhogy már nem tud szabadkozni. A többségi pártot kérdezem egészen nyíltan, mondja meg egyikük nekem, nem találkozik-e ugyanazzal a jelenséggel, mint amellyel én találkozom, ha az országban utazom. Ezek lehetetlen állapotok. Ha az ország sorsa rosszul megy, rendben van, legyen mindenkinek rossz a sorsa, (Farkas István közbeszól.) de az nincs rendjén, hogy egyesek az egész ország rovására tehetnek, amit akarnak, (Friedrich István: Es felállnak és védik a saját üzleteiket.) hogy azok állam legyenek az államban, mint ahogy jól mondta itten egyik t. bará-