Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-287

76 Az országgyűlés képviselőházának útnak kérdése. A miniszter úr felhatalmazást kap a törvényjavaslatban arra, hogy ezt a kérdést is rendezze újabb törvényjavaslat bevárása nélkül. En úgy látom, — és Petrovácz igen t. képviselőtársam meg fog engem erősíteni ebben — hogy ez a kérdés most a megvalósulás lehetőségébe lépett. A főváros középítési bizottságában, amelyben benneülnek a város emberei, benneül Rakovszky Iván a Közmunkatanács elnöke, benneülnek a az összes szakértők, olyan egyhangúság jött létre a kérdés megoldása körül, hogyha a miniszter úr jóakaratával felkarolja ezt az ügyet, megvan a mód és lehetőség arra, hogy a városnak ez a régi álma megvalósuljon és megszűnjenek azok a lehetetlen viszonyok, amelyek a Károly körút — Király ucca — Dob ucca közén és vidékén kifejlődtek és amelyek nem méltók egy fővároshoz. Itt megvan a megoldás lehetősége nagyobb áldozatok nélkül, anélkül, hogy az állam és a város valami óriási befektetéssel járulna hozzá. Ügy gondolom, hogy a kisajátítási törvénynek egy novelláját kellene előterjeszteni ezzel kapcsolatban. A városnak magának meg kellene barátkoznia azzal a gondolattal, amelyet én már régen minduntalan felszínen tartok, hogy hozzák be ezeken a területeken a telekértékemelkedésiadót. Ez nem a kormány feladata, hanem a városé, azonban a kormány jóváhagyásától függ. Ennek az Erzsébet sugárútnak megépítése megint óriási munkaalkalmat teremtene, ennek a városnak új képet adna és ez senkinek érdeke ellen nincs. Ma az érdekelt telektulajdonosok is teljesen e felfogás mellett vannak, úgyhogy az érdekeltségek, a hatóságok és az összes illetékes tényezők közreműködésével sikerülni fog talán ebben a kérdésben valamit megteremteni és akkor ennek a kezdeményezésnek dicsősége és érdeme a miniszter úrhoz fűződnék. A miniszter úr édesatyja nagyon szerette Budapestet és mindent elkövetett ennek a városnak fejlesztése érdekében. Nagyon kérem, nagyon szeretném látni, — de látom is — a miniszter úr jóindulatát és érzékét Budapest székesfőváros fejlesztése iránt. Méltóztassék ezt a kérdést megragadni és minden bürokráciának, minden bürokratikus copfnak mellőzésével, amennyire lehet, a megvalósulás stádiumába vinni. T. Képviselőház! Nagyjában körülbelül ezeket óhajtottam erről a kérdésről elmondani. A magam részéről ezt a házadómentességi javaslatot mint praktikus dolgot örömmel fogadom és örömmel üdvözlöm. Csak azt szeretném, hogy ez a törvény ne maradjon papíron, hanem megvalósuljon, átmenjen az életbe és a hitelkérdés megoldásával módot és lehetőséget adnék arra, hogy az építőipar kifejthesse a maga tevékenységét. ' Méltóztassék elhinni, ha Budapesten és az országban megindul az építkezés, akkor sok nyomorúságnak elejét vesszük. Ez a városnak legtermészetesebb megélhetési lehetősége. A városban az aszfalt nem termel búzát, a városban ilyen építkezési lehetőségek kellenek. Egy városban arra van szükség, hogy az összes iparágakat táplálják. Budapest akkor fogja megkapni a maga egészséges vérkeringését, akkor kapja vissza a maga piros arculatát, ha itt megindul az építkezés. (Rubinok István: Isten mentsen meg a piros arculattól!) Bocsánatot kérek, ezt csak szimbolikusan értettem, semmiféle rossz gondolatom nem volt. (Peyer Károly: A többség a nélkül is piros a szavazásnál!) Remélem, t. képviselőtársam, nekem semmiféle rossz gondolatot nem is imputai, fel sem teszi rólam. (Peyer Károly: Nem kell mindjárt elsápadni!) Budapestnek mindig ez volt a speciális 287. ülése 1929 május 2-án, csütörtökön., életlehetősége. Amerikai arányokban nőtt 'fel és növekedett ez a város a maga épületeivel, a maga városrendezési politikájával. Természetes, hogy egészséges irányzatot kell vennie, azt az egészséges irányzatot, hogy a belterületeken épüljenek a nagy emeletes épületek és kifelé legyen egészséges fejlődés. Kint a város perifériáin, ahol talán közművek sincsenek, nem kell bérkaszárnyákat emelni, hogy ott a közművek sokszor megdrágítják magának az építkezésnek lehetőségét, hanem igenis a város belterületén emelkedjenek a nagy emeletes épületek, kifelé pedig, ha lehetséges, a kertes házak, a kis családi épületek, hogy az a munkás és az a polgár, aki elvégzi a maga dolgát, ha hajlékába tér, egészséges, üde, friss levegőben tudjon pihenni és tudjon előkészülni a jövendő munkára. Én az alkotó kritikának vagyok a híve. (Helyeslés.) En azt szeretem, hogy ugyanakkor, amikor kritizálok és boncolok, lehetőséget nyújtsak arra, hogy valami történjék is. Ebben az országban pártkülönbség nélkül, világnézeti különbség nélkül össze kell mindnyájunknak fognunk arra, hogy itt egészséges új élet legyen a munka által, az építkezés által. Miután pedig azt találom, hogy a pénzügyminiszter úr ezzel a házadómentességi javaslattal úgy a fővárosnak, mint a vidéki városoknak a hóna alá nyúl, ezt örömmel elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! örömmel konstatálom, hogy ennek a javaslatnak nincs ellenzéke. Még a legszélsőbb ellenzék is elfogadja azt, legfeljebb némi kiegészítését és módosítását tartaná szükségesnek. A mi részünkről ennél tovább kell mennünk; nekünk egyenesen köszönetet kell mondanunk a pénzügyminiszter úrnak azért, hogy ezt a javaslatot a Ház elé hozta. Nekünk tehát nemcsak örömmel hozzá kell járulnunk és el kell fogadnunk, hanem mi kötelességünknek érezzük, hogy ebből az alkalomból külön köszönetünket is fejezzük ki a pénzügyminiszter úrral szemben, mert ez a törvényjavaslat a székesfőváros iránti jóakaratnak és a főváros fejlődése iránti szeretetnek kifejezése és dokumentuma. Ha vannak észrevételeink és lesznek megjegyzéseink, ezt méltóztassék úgy tekinteni, mint a több szem többet lát elvénél fogva olyan szempontok előtérbe állítását, amelyeket természetszerűleg a javaslat alkotói egész teljességükben át nem láthattak. Helyes és üdvözlendő a javaslatnak az az első kardinális alapelve, amely szerint a kedvezményt elsősorban a város belterületén létesítendő épületeknek nyújtja. Budapest egy kissé excentrikusan fejlődik. A perifériákon gombamódra nőnek a kis apró épületek, a perifériákon egy erős építkezési akció indult meg, s úgy lehetne mondani, hogy Budapest súlypontjától kifelé négyzetes arányban növekszik az építő tevékenység, ami elsősorban a fővárosnak adja a legnagyobb gondot. Hiszen a perifériáin létesülő új telepek természetszerűleg bizonyos következményeket vonnak magukután a fővárossal szemben, mert azok a telepek természetszerűleg azonnal kultúrigényekkel lépnek fel. Azoknak út, csatorna kell, közművek kellenek, sőt azoknak közlekedés és iskola kell, vagyis a székesfőváros kénytelen ezeknek a telepeknek utána menni, és a székesfőváros budgetjét rendkívül megterhelik azok a tételek, amelyek a nem helyes irányban folyó építkezési tevékenységnek természetszerű következményei, de amelyek elől mégsem lehet elzárkózni. Sőt