Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-287

Az országgyűlés képviselőházának 28 azt kell mondanunk, hogy ezek azok az építke­zések, amelyek elégtelen embereket nevelnek. Azok az emberek tudniillik, akik kimennek a perifériákra és ott építkeznek, természetes jo­guknak találják azt, hogy mindazokat a közle­kedési, kultúr- és közműigényeket, amelyeket ők lakásaikhoz fűztek, a székesfővárosnak tar­tozó kötelessége várakozás nélkül és azonnal kielégíteni. Ez elsősorban a fővárosnak okoz nagy aggodalmakat. Ezzel szemben azt látjuk, hogy ott, ahol a fővárosnak minden néven ne­veezndő közműve teljes mértékben megvan, ott, ahol a közlekedés a legintenzívebb, ott a drága építőtelkek nincsenek egyáltalában kihasz­nálva. Nagyon olcsó hatás volna példák felso­rolásával illusztrálni ezt a kérdést, de nem aka­rom a mélyen t. Ház idejét ezzel elrabolni. Ellenben rámutatok arra a köztudomású tényre, hogy a Belváros legbelsőbb részében vannak a legelhanyagoltabb, ócska épületek; hogy a Belvárost körítő városrészeknek szintén a Körúton belül eső részeiben a mai higiénével és a mai kultúrával minden tekintetben ellen­tétes épületek vannak. Ez annyira köztudo­mású, hogy az ezeken való segítés gondolata már a fővárosnál is kísértett. A telekértékadó, amelyet annak idején mi eltöröltünk azért, mert éppen a perifériális kisembereket sújtotta feleslegesen, újból fel akar támadni a székes­fővárosnál, de ugyanazon alapelv alapján, amely ennek a javaslatnak is az alapelve: a bel­területen ki nem használt telkeknek ilyen adó­val való sujtása formájában, azért, hogy ezzel kényszerítsük a belterületi ki nem használt épületek tulajdonosait, hogy igenis bontsák le ezeket az elavult, régi, rossz épületeket és épít­senek helyettük a mai kornak megfelelő, he­lyesen kihasznált, higiénikusán épített és a te­lek értékével arányban álló épületeket. Mélyen t. Képviselőház! A fővárosnak min­den nagyobb útvonalán 25 méter főpárkány­magasságban megengedték az építkezést, ami annyit jelent a mai építési rendszer szerint, hogy legalább öt emeletnyi magas r épületeket lehet építeni. Ez a 25 méter főpárkány-magas­ság nincs tíz százalékban sem kihasználva s látjuk azokat a fűrészfogszerűen húzott két­emeletes — egyemeletes — megint kétemeletes — egyemeletes házakat egymás mellett, amelyek a városkép szempontjából sem kívánatosak. Ma a székesfőváros közlekedési problémája azért van olyan rendkívül nehéz helyzetben, mert a kötött lakásforgalom miatt az emberek nem ott laknak, ahol a foglalkozásuk van, ha­nem legnagyobbrészt a perifériákon és nem ve­hetnek maguknak ott lakást, ahonnan ők na­gyobb és hosszabb közlekedés nélkül a munka­helyükre mehetnének, hanem kénytelenek a munkahelyüktől messze, távol lakni. Ha vizs­gáljuk, hogy a főváros mai közlekedési eszkö­zei mekkorát fejlődtek a háború előtti időtől kezdve, ha vizsgáljuk, hogy ezek az eszközök mennyire ki vannak használva most, a mai na­pokban, ellentétben a háború előtti időkkel, annak ellenére, hogy a főváros lakossága számban a háború előtti időkkel szemben nem sokat fejlődött, akkor rá kell jönnünk arra, hogy tulajdonképpen az egész közlekedési mi­zériának fő oka az, hogy az embereknek nincs meg most a szabad költözködési joguk, hogy az emberek nem mehetnek oda lakni, ahová őket a foglalkozásuk köti. A háború előtti lakás­viszonyoktól a foglalkozási ágak elhelyezkedése teljesen eltolódott, s ma Óbudáról Kőbányára, vagy megfordítva Kőbányáról Óbudára kény­telen utazni az, akit a foglalkozása ide- vagy odaköt és nem képesek lakásukat kicserélni. . ülése 1929 május 2-án, csütörtökön. 77 Ebből a szempontból is rendkívül fontos, hogy­ha nagyobb mennyiségű, a város belső terüle­tén létesítendő lakóház és lakás létesítésére módot nyújt a mélyen t. miniszter úr. Végtelenül helyeslem ennek a javaslatnak második alapgondolatát is, azt tudniillik, hogy kiköti a miniszter úr, — szó szerint idézem — hogy «a mai kor egészségügyi követelményei­nek megfelelő» épületeket létesítsenek, mert e tekintetben is nemcsak a múltban voltak hibák, de a jelenben is vannak hibák, s én örömmel hallottam KÖlbig pénzügyi államtitkár úrnak azt a helyes megjegyzését, hogy a mai téruzsora ellen is küzdenie kell ennek a javaslatnak, mert nemcsak a múltban csináltak higiéné-ellenes épületeket akkor, amikor nem szerelték fel őket kellő higiénikus berendezkedésekkel, hanem ma is csinálnak, s én, mint építész, elsősorban ítélem el a téruzsorának azokat a jelenségeit, amelyek a mostani egészen modern építéseknél megnyil­vánulnak. Mert ott, ahol a higiénia által előírt kellő légmennyiség nincs a szobákban, ahol a szobák az építkezési szabályzat által megenge­dett minimumok határán mozognak, ahol tíz négyzetméter alapterületű és 2 méter 80 centi­méter magasságú szobák épülnek, amelyekben &-em a bútorokat nem lehet elhelyezni, sem gyermekeket nem lehet világrahozni, sem meg­felelőképpen lakni nem lehet: ezek a modern építészetnek éppen olyan antihigiénikus kinö­vései, mint amilyen kinövéseknek lerombolását célozza ez a javaslat. Éppen azért helyeslem azt az alapgondolatot, hogy a lakástermelés terén közelednünk kell a békebeli viszonyokhoz, közelednünk kell a szobaméretek, az emeletek magassága megfelelő növeléséhez, mert nemcsak a fűtési kérdés, hanem a légzési kérdés is első­rendű fontosságú, és ha szűk lakást modernül létesítünk, éppen olyan bűnt követünk el, mintha régi odúkba engedünk beköltözni. De szólanom kell még arról az úgynevezett könnyebb énítési módról is, amely szintén anti­higiénikussá teszi a lakásokat. Mély tisztelettel bocsánatot kérek, én haladó ember vagyok, és a fejlődő technika minden vívmányát örömmel üdvözlöm, de a kétcentiméteres választófala­kat és a 30 centiméteres emeletválasztó trak­tusokat nem tudom üdvözölni és a magam prakszisában soha, de soha nem alkalmazom. Ez szintén olyirányú visszaélés, amely ellen tör­vénvhozásilag kell védekezni. Ennek a javaslatnak harmadik alapgondo­lata, amelvet a magam részéről őszintén meg­vallva, bizonyos szkepszissel fogadok, a fűtő­berendezések ilyenirányú előírása. En ugyanis tudom azt, hogyha ilyen épületekre az adómen­tességet megadják, a fűtőberendezést a hazai szén használhatásának megfelelően fogiák el­készíteni, ami alatt nem kell feltétlenül köz­nonti fűtést érteni, hanem kályhafűtés is lehet, hiszen a kályhához is használhatnak hazai sze­net, és a központi fűtésnél is lehet hazai szenet használni. Azonban csak az első felülvizsgálatig ma­rad meg ez a berendezkedés, és nem lesz állandó berendezése ennek az épületnek, mert a koksz­fűtésre, vagy a poroszszén fűtésre a központi fűtőberendezést, vagy bármely kályhát öt perc alatt a rostély megváltoztatásával át lehet ala­kítani. Nem jelenti tehát az előírás azt, hogy az idők végtelenéig megmarad az eredeti berende­zés. Lehet, hogy amíg az adókedvezményt az illető meerkapja, ilyen rostéllyal ellátott kály­hát, illetőleg központi fűtést fog bevezetni. De méltóztassanak elhinni, hoery a magyar szénnel való tüzelés nem gazdaságos és gazdaságosság szempontjából a rostélyt át fogják alakítani, hogy abban a koksztüzelés legyen lehetővé, II*

Next

/
Thumbnails
Contents