Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-287
Az országgyűlés képviselőházának 287. állam hivatása, az állam kötelessége, hogy ezen a helyzeten segítsen azokon a módokon, amelyeken képes. Az állam elvi alapon már ráállt egyszer arra, hogy ezt a kérdést oltalmába veszi. Nem ismeretlen az a mód, ahogyan az állam az építkezés körül eljárt. Volt egy idő, amikor maga az állam volt építkező, azonban kiderült, hofv az állam erre nem alkalmas. Ott van a Bethlen-udvar építkezése, amely óriási túllépésekkel járt. Kiderült, hogy az államnak nincs meg az a szervezete, amely őt alkalmassá tenné az olcsó állami építkezésekre. En tehát nem is követelem, hogy az állam maga építkezzék. De ha az állam maga nem építkezik, az államnak az a feladata, hogy a hiteligények kielégítésével közbelépjen az énítkezési tevékenység előmozdítására. Maga az építkezés technikai keresztülvitele sem nem állami, sem nem városi feladvány, de az építkezés könnyítése, előmozdítása, lehetővé tétele, igenis, állami feladat. Az állam ezt már meg is tette akkor, amikor a népjóléti miniszter úr útján a lakásépítő tevékenység fokozására a Pénzintézeti Központ útján hiteleket bocsátott az építtetők rendelkezésére. Nincs nagy dologról szó; csak arról van szó, hogy ilyen hiteleket olcsón bocsássanak rendelkezésre. Ez az államnak legjobb befektetése, mert á legbiztosabban van fedezve, azonkívül ez széjjelfolyik a társadalomnak, a kereskedelemnek és iparnak legszélesebb rétegeibe, tehát az államnak visszatérül adóban. Ezenkívül fedezve lévén egy ilyen kölcsön, feltétlenül rentábilis és minden körülmények között biztosítja az állam szükségleteit. En tehát két szempontra hívom fel a mélyen t. miniszter úr figyelmét. Valószínűleg méltóztatik majd nyilatkozni arról, hogy a záloglevél kibocsátó intézet ügye hogyan áll; megakadt-e s ha megakadt, miért akadt meg és hogyan lehet ezt ismét előtérbe helyezni, hogyan lehet a kérdésen segíteni. Ez az egyik része a dolognak. A másik pedig az, hogy a miniszter úr hogyan óhajtja az építtető közönség helyzetét megkönnyíteni azzal, hogy olcsó amortizációs kamattal teszi lehetővé az építkezéseket. Ha ez meg nem történik, akkor a házadómentességi törvényjavaslat nem érte el a célját. Itt van a tavasz. Az építkezések tavaszszal indulnak meg. A március, április ebből a szempontból már elveszett ránk nézve, mert nem indultak meg az építkezések, nagyrészben éppen a hitelkérdés miatt. En érdeklődtem e kérdés iránt, és azt hallottam, hogy még a kiadott építési engedélyek sem jelentik magát az építkezés folyamatbatételét. • r Arról hallottam városi körökben, hogy 150 építési engedély van kiadva, de ezek a zsebben hevernek, mert nem tudnak megindulni az építkezések. Voltak esetek, amikor már folyósították a kölcsönt, de azután felmondták és visszavonták, úgyhogy hiába vannak az építési engedélyek, hiába van építési kedv, hiába van talán ez a házadómentességi javaslat is, az építkezés még sem indul meg, mert a hitelkérdés ezt a folyamatot teljesen megakasztja és megzavarja. Ez a legelső és legfontosabb kérdés, amelyre felhívom a mélyen t miniszter úr figyelmét. A másik, amiről szólni akarok, és amire szintén felhívom a miniszter úr figyemét és kérem a jóindulatát, az a kérdés, hogy maga az adómentesség korlátozva van bizonyos rövid időre. A miniszter úr törvényjavaslatának indokolásában is kifejtette s azon az ankéton, amelyet ez ügyben tartott, nekünk is megmagyarázta, — és a magyarázata teljesen helyt áll — hogyha nem szabnak rövidebb határidőt, akkor mindig kitolják az építkezéseket a legKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX. ülése Î929 május 2-án, csüiörtökön. ?5 utolsó határidőre és akkor nem érik el a célt. Teljesen belátom ennek az érvnek helyességét, de amióta a javaslatot méltóztatott beterjeszteni, ebből a szempontból mégis némi változás állott elő, mert ez a tavaszi építkezés elmaradt. Nekünk tehát megfelelőleg ki kell tolnunk azokat a határidőket, amelyeket a miniszter úr törvényjavaslatában felállított, mert a törvényjavaslatban szó van arról, hogy új épület házadómentességben részesül 1930. november 1-éig, a lebontandó ház helyére épült pedig 1931. május 1-éig, ha lakható állapotba helyeztetett. Azt hiszem, a miniszter úr hozzá fog járulni ahhoz, hogy ezek a határidők átmenetileg ki legyenek tolva 1931-ig és a lebontandó épület helyére emelt épületnél szintén hosszabb határidő állapíttassák meg, mert hiszen éppen ezen megrekedés folytán, amely itten előállott, van szükség erre a határidőkitolásra. Teljesen helyeslem, aláírom, amit a miniszter úr mondott, hogyha elhuzatik ez a kérdés, akkor az egész építkezés a legutolsó stádiumra marad. Miután pedig nekünk az a célunk, hogy segítsünk magán a lakásínségen és közgazdasági munkaalkalmakat nyújtsunk, arra kérem a miniszter urat, — helyesléséből is látom — hogy méltóztatik majd ilyen irányban módosítást is beadatni — méltóztassék a határidőt kitolni, mert ez is nagyon egészséges hatással lesz az egész ügyre. Amikor Budapest fővárosra nézve a miniszter úr törvényjavaslatában intézkedett, felhasználom az alkalmat arra, hogy ugyanekkor a legnagyobb melegséggel szóljak a vidékről is, mert ezzel is dokumentálni akarom, hogy a főváros és a vidék között semmiféle különbség nincs, csak nüanszbeli kérdésekben. Vannak nagyobb és vannak kisebb városok, de fájdalom, azt hiszem, a vidéki városokban is legnagyobbrészt olyanok a viszonyok, amilyenek Budapsten; a nyomorúság, a szegénység és a keresetnélküliség egyformán azonos Budapesten és a vidéken is. Miután a miniszter úr felhatalmazást adat magának a vidéki házadómentesség kérdésének rendezésére, amit szintén csak helyeselni tudok, mert nem lehet minduntalan törvényjavaslattal jönni, nem lehet minden egyes esetben minden egyes városra nézve külön törvényjavaslattal ideállani, bízom abban, hogy a pénzügyminiszter úr a vidékkel szemben is a leglojálisabban fogja ezt a házadómentességi kérdést elintézni és mindazokon a helyekn, ahol a vidéknek házadómentességre van szüksége, meg fogja adni, mert semmiféle diszparítást Budapest és a vidék között a magam részéről nem óhajtok. Ellenkezőleg: a fővárosnak is, az országnak is érdeke, hogy a vidéki városok is talpraálljanak^ és megerősödjenek. Ne tessék itt ellentétet támasztani a főváros és a vidék között. Teljesen azonos érdeke van a fővárosnak, a vidéki városoknak és faluknak egyaránt. En nem támasztok ellentéteket, én a legnagyobb melegséggel vagyok a falu népe, a falu kultúráj falu higiéniája iránt. A magam részéről szeretném, ha mindenütt ízlés, világosság, kultúra, egészség volna, a faluban éppúgy, mint a városban. Nekünk ez a feladatunk és hivatásunk, és én, mint fővárosi képviselő, nem vagyok egyoldalú, hanem, mint magyar képviselő, mint ennek a nemzetnek hű fia, egyaránt kívánom a vidéknek is ., teljes talpraállását, segítését, a vidék kultúrájának és egészségének teljes mértékben való fejlesztését. (Helyeslés.) Még egy kérdést óhajtok itt az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani, amely specialiter fővárosi kérdés és ez az Erzsébet sugár11