Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-287

n Áz országgyűlés képviselőházának 287. ülése 1929 május 2-án, csütörtökön. inkább szükség volt, mert hiszen ismeretes, hogy különösen a fővárosban az utóbbi években épült házak ebben a tekintetben rendkívül sok követeinivalót hagytak maguk után hátra. De megnyilvánul ebben a törvényjavaslatban kereskedelmi mérlegünk deficitjének csökkentésére irányuló törekvés is azáltal, hogy olyan fűtőberendezések alkalmazását rendeli el, amely a hazai szén és széntermékek használatát is lehetővé teszi. A törvényjavaslatból azonban kitűnik, hogy a hazai szén használatát nem teszi teljesen kizárólagossá és ezzel nem kívánja azt, hogy a hazai szén esetleg drágíttassék, hanem. csak annak használati lehetőségét kívánja biztosítani, minthogy ezek a berendezések, amelyek hazai szénnel való fűtésre alkalmasak, amúgy is alkalmasak lesznek egyéb fűtőanyag használatára is. A törvényjavaslat maga bizonyos korlátozások mellett — amelyekre majd később leszek bátor rátérni — Budapesen harminc évi, vidéki városokban, járási székhelyeken, vagy gyógy- és üdülőhelyeken 20—25, esetleg 30 évi házadó- és pótadómentességet biztosít. Ez a kedvezmény olyan messzemenő, amilyent polgáraival szemben egyetlene^v állam sem mutat fel. Éppen azért kellő értékükre kell leszállítani azokat a hírlapi közleményeket, amelyek akkor jelentek meg. amikor a pénzügyminiszter úr ezt a törvényjavaslatot a Ház elé terjesztette, amikor ezek minden erővel azt kívánták bebizonyítani, hogy ezek a kedvezmények jóformán semmit sem érnek és nem fogják előbbrevinni a házépítési tevékenységet. Ezzel szemben azt hiszem, elegendő, ha a javaslat indokolásában lévő pontos számításokon alapuló adatokra utalok, amelyek szerint a bérházaknál a harmincévi adómentesség minden ezer pengő bérjövedelem után 8466 pengő kedvezménynek felel meg. Vagyis ha csak 12% -os nyershozamot veszünk számításba, — már pedig tudjuk, hogy az újonnan épült házaknál sokkal nagyobbak a bérek — a harmincévi adókedvezmény révén az építtető nagyobb összeget fog visszakapni, mint amennyibe neki a ház kerül. Az 1921 : LI. te. meghozatala előtt ilyen nagy mértékű kedvezmény Magyarországon sem volt. Az 1909 : VI. te. értelmében Budapesten, valamint a 18.000 lakosnál nagyobb vidéki városokban, törvényhatósági és rendezett tanácsú városokban a házbéradó alá eső területen 15 évi adómentességet, az általános házbéradó alá eső többi városok általános házbéradó alá eső részein 12 évi

r adómentességet, a többi helyeken pedig csak tíz évi adómentességet kaptak. Ezek a kedvezmények természetesen csak az állami adókra vonatkoztak. Ennél nagyobbmérvű ideiglenes házadómentességet vagy csak külön törvényekkel rendszeresítettek — rendszerint csak nagyobb elemi csapások alkalmával — vagy pedig akkor, ha ezt erős városrendezési okok indokolták. Ilyenek voltak a következők. Az 1879. évi március 12-iki nagy szegedi árvíz alkalmával, az 1880 : XVIIL te. 12—16—18 évi adómentességet engedélyezett azoknak az építtetőknek, akik az árvizet követő tíz éven belül új házakat építtetnek és azokat lakható állapotba hozták.A zágrábbi földrengés folytán lebontott házak helyett emelt új épületek számára szintén 14—16 évi adókedvezményt biztosított az 1881 : IX. te. mégpedig akkor, ha ezek az épületek 1885. év végéig felépíttettek. Fiume város számára az 1884 : XXII. te. alapján 25—20—15 és 10 évi adómentesség engedélyeztetett egy új utca nyitásánál, valamint a város egyéb részeinek rendezése alkalmával és ez volt áz első törvényünk, amely vidéki városokra nézve az állami adómentesség mellett még a községi pótadó alóli mentességre is kiterjesztetett. A kecskeméti földrengés következtében lebontott épületek helyébe 1915. év végéig emelt új épületekre, valamint a városrendezés céljából lebontott egyes házak helyébe 1917. év végéig emelt épületekre az 1912:LVI. te. alapján 12 évi adómentesség volt engedélyezve. Gyöngyös város számára a tűzvész alkalmából az 1918 : XXIII. te. alapján 35 évi adómentesség engedélyeztetett azokra az épületekre, amelyek 1923. év végéig lakható állapotba helyeztetnek. Budapest székesfővárosra nézve az 1871—1894 évig alkotott különböző törvényeinkben egyes részekre nézve a törvényekben meghatározott időkön belül lakható állapotba helyezett épületekre 15 évi teljes és 15 c'vi félházadómentesség biztexsítatott, amely a községi pótadókra is kiterjedt. Majd később az 1908 : XL

VIII. te. a Belváros egész területére, valamint az V. és IX. kerület egyes részeiben a legalább kétemeletes épületekre nézve, amelyek 1918. év november 1-éig lakható állapotba helyeztettek, 18 évi teljes és 12 évi félházadómentességet biztosított, amely azonban kizárólag csak az állami adókra vonatkozott. Az 1881. évi XXXIV. te. egyes meghatározott utcákban az 1890-ik év augusztus 1-éig lakható állapotba helyezett kétemeletes, -valamint egyes utcákban egyemeletes épületekre nézve 20 évi, csak az állami adókra vonatkozó kedvezményt biztosított. Ezekből láthatjuk, hogy a háborút megelőző időkben a vidéken Fiumét kivéve, sehol í^eni volt a községi pótadóra vonatkozó kedvezmény és sehol sem volt 18 évnél hosszabb időre szóló állami adókedvezmény új építkezések alkalmával, a székesfővárosban pedig a 25 évi csak állami adóra, illetőleg a községi pótadóra is kiterjedő 15 évi teljes és 15 évi féladómentesség volt az a legnagyobb kedvezmény, amelyet a háború előtti időkben megadtak. Az 1921 : LI. te. volt az első, amely ezen kedvezményeken túlmenőleg 30 esztendőre kiterjedő házadó- és pótadómentességet biztosított. Ennek oka természetszerűleg az a rendkívüli nagy lakáshiány volt, amely a háború utáni időkben bekövetkezett. Az 1921 : LI. tcikknek ez a rendelkezése az 1923. év végéig felemelt épületekre vonatkozott az első alkalommal és ez már a pótadókra is vonatkozott, amely kedvezmény azután kiterjesztetett az 1923 : XXXIV, illetőleg az 1925. évi XVIIL tcikkel, egészen az 1927. év végéig emelt épületekre. Az 1927. év után emelt új épületekről már az 1927 : V. tcikk 6. §-a intézkedik oly módon hogy most már a 30 évi adómentességet évről-évre mindinkább leszállítja, mégpedig olyképpen, hogy *az 1928. és 1929. években emelendő új épületekre nézve 25 évi, az 1930. évben emelendő épületekre 20 évi, 1931. évben emelendő épületekre nézve pedig már csak 15 évi adómentességet biztosít, amely adókedvezmény az 1931. év végéig emelt épületeknél kiterjed a pótadókra is, az 1931. év után emelendő épületeknél azonban már csak az állami adókra vonatkozik. A 30 évi adómentességet ^ az 1925. évi V. tcikk 6. §-ában megállapított fokozatos csökkentését azért tartotta kívánatosnak a kormány, mert hiszen egyfelől már a háború után bekövetkezett lakásinség bizonyos mértékben eliminálódott, másfelől pedig az a körülmény is közbejött, hogy a kedvezménnyel az 1921. év elejétől kezdve alig-alig éltek az építtetők, abban a reményben bizakodva, hogy aki később épít, talán már kedvezőbb, hitelviszonyok mellett fogja épületét felépíteni. Amidőn azonban az 1927 : V. tcikkből meggyőződtek az építtetők, hogy most már ez a kedvezmény fokozatosan