Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-287

Az országgyűlés képviselőházánál 287. ülése 1929 május 2-án, csütörtökön. 73 csökkenni fog, akkor indult meg nagyobb mértékben az építkezés olyannyira, hogy 1921-től egészen 1927-ig összesen nem épült annyi új épület, mint amennyi épült az 1927. és r 1928. években. Ilyen tapasztalatok után t. Ház, az eddig érvényben lévő ideiglenes házadómentesség további kibővítése nem volt célszerű, és ennek következtében a kormány úgy döntött, hogyha kedvezményt biztosít is, a most érvényben levő kedvezményeken túlmenőleg, azokat csak rövid időre, ha azt különös célok, elsősorban városrendezési célok indokolják, de mindenesetre területileg korlátozottan biztosítja. Ebből az alapgondolatból kiindulva a javaslat 1. §-a kimondja, hogy Budapest székesfőváros területén az 19.30. évi november hó 1-éig illetőleg, amennyiben az újonnan emelendő épület, valamely lebontásra került épület helyébe épült, 1931. május 1-éig lakható állapotba helyezett épületekre 30 évi teljes adómentességet biztosít, ami a községi pótadókra is kiterjed. Ez a kedvezmény csak azokra az épületekre adandó, amelyek a fővárosnak közművekkel ellátott területein épülnek, és csak akkor, ha az új épület berendezése a mai kor egészségügyi követelményeinek megfelel, és ha — mint már voltam bátor előbb is említeni — olyan fűtőberendezésekkel láttatik el, amelyek hazai szén és széntermékek használatára is alkalmasak. Ezeket a követelményeket a pénzügyminiszter úr majd a végrehajtási utasításban fogja közelebbről meghatározni. Egyben felhatalmazást nyert a pénzügyminiszter úr arra is, hogy indokolt esetben ezt a kedvezményt kiterjeszthesse a fővárosnak olyan területeire is, amelyek közművekkel ellátva méfr nincsenek. A 2. § a lebontott épületek helyére emelt új épületek adómentességét szabályozza oly módon, hogy a régi épület helyén legkésőbb 1931. évi május hó 1-éig lakható állapotba helyezett épület 10 évi teljes adómentességet élvez, a további 20 esztendőre pedig csak a régi épület 1929. évi házadóalapja után fog adót fizetni. Ez egyrészt biztosítja a házadóalapnak további fenntartását ez alatt a 20 esztendő alatt is. másrészt azonban az új építkezés folytán előállott jövedelemszaporulatra megadja a 30 évi adómentességet. Ennél a szakasznál a pénzügyi bizottság a következő új bekezdést fogadta el (olvassa): «Felhatalmaztatik azonban a pénzügyminiszter, hogv elavult, vagy düledező állapotuk miatt hatóságilag veszélyesnek minősített és e miatt kiüríteni rendelt épület helyére emelt új épület egész terjedelmére a 30 évig terjedő rendkívüli ideiglenes házadómentességet kiterjeszthesse.» A 3. § felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek, hogy kizárólag városrendezési szempontból a főváros pontosan meghatározandó területeire 30 évig terjedő házadómentességet engedélyezhessen és ezt kiterjeszthesse a városrendezési okokból lebontott épületekre is. A 4. § szerint az 1930. év végéig lényegesebb költséggel- átalakítandó épületeknél az átalakítással elért jövedelemtöbbletre legfeljebb 30 évig terjedő házadómentesség adható. Ugyancsak 15 évi adómentességet biztosít azokra a műemlékeknek minősített épületekre, amelyek lényegesebb költséggel átalakíttatnak. Az 5. § a községi pótadókedvezményt is megadja azokra az épületekre, amelyek a fővárosban e javaslat szerint állami házadómentességben részesülnek. Eza kedvezmény lényegében ugyanaz, amelyet már a házadóról szóló hivatalos összeállítás 5. §-a is megad az 1931. év végéig lakható állapotban helyezett új épületekre. A 6. § felhatalmazást ad a pénzügyminisznek, hogy a vidéki városoknak pontosan megállapított területeire városrendezési szempontból, továbbá gyógyhelyekre és üdülőhelyekre 20—25, kivételes esetekben pedig 30 évre terjedő házadómentességet engedélyezhessen. A bizottság a járási székhelyekre is kiterjeszteni javasolja ezt a kedvezményt. Ez szükséges is, hiszen a járási székhelyeken gyakran igen nagyszabású építkezések történtek, részint mert ott több hivatalt helyeztek el, részint a természetes fejlődés következtében. ' A vidéki építkezésekre nézve a községi pótadókedvezményt a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértőleg rendelettel fogja majd szabályozni abból az indokból kiindulva, hogy a vidéki városokra nézve igen nagy megterhelést jelent az, ha egyes új utcák nyitásával néhol egészen új városrészek keletkeznek, amelyeket utcaburkolattal s esetleg egyéb közművekkel kell ellátni. Ennélfogva már ezen törvényjavaslat előterjesztése előtt több vidéki város tiltakozott a községi pótadómentesség megadása ellen, mert ezáltal esetleg elviselhetetlen terhek nehezednének a régi házak tulajdonosaira. Éppen erre való tekintettel kér felhatalmazást a javaslat 8. §-a, hogy azok a városok, amelyek az ilyen új utcák nyitásával, illetőleg közművekkel való ellátásával járó költségeket saját rendes bevételeikből nem képesek fedezni, a pótadómentesség tartama alatt is vethessenek ki a pótadómentes házakra a belügy- és pénzügyminiszter által jóváhagyott szabályrendelet alapján külön adókat. A bizottság szociális szempontok mérlegelésével hozta javaslatba az új 7. %-i, amelyben felhatalmazást kíván adni a pénzügyminiszternek, hogy azokat a házakat, amelyeket tulajdonosaik az 1920 : XXIX. és XXXVI. tcikk alapján megszerzett házhelyekre építettek, továbbá a munkáslakások céljaira emelt épületeket községi pótadó alól mentesíthesse, abban az esetben is, ha azok az 1931. év vége után helyeztetnek lakható állapotba. Ezeket voltam bátor a rendkívüli ideiglenes házadómentességekről szóló törvényjavaslat ismertetésére nézve előadni, és tisztelettel kérem, méltóztassék azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak kettős célja van az indokolás szerint: az egyik a lakásínségen való segítés, a másik az építőipar megindítása. Maga a javaslat e tekintetben helyes korlátozásokat állít fel, mert mikor megállapítja, hogy ezentúl ezen adókedvezményben csak oly házak részesíthetők, amelyek az egészségügyi követelményeknek megfelelnek, ezt a magam részéről a legteljesebb mértékben helyeselhetem. Ha az ember látja, hogy a régi házak milyen szomorú viszonyok közt tengődnek, hogy a lakosságnak milyen kicsinyes viszonyok közt kell ezekben élnie, mikor a legelemibb egészségi szükségleteiket sem elégíthetik ki, akkor valósággal azt kellene az emhernek mondania, hogy minden régi házat újra kellene építeni és tatarozni, hogy az az egészségügyi követelményeknek megfelelhessen és hogy lakások ne lehessenek betegségnek a tenyésztőtelepei. En tehát a miniszter úr részéről a törvényjavaslatban megállapított korlátozást feltétlenül helyesnek tartom. Az ellen a korlátozás ellen sem tudok kifogást emelni, amely a hazai szén, a fűtőkészülékek berendezését akarja támogatni. A magam