Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-287

Âz országgyűlés képviselőházának 287. tetik. (Elénk helyeslés. — Malasits Géza: Olcsóbb lesz a ló!) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy nem tudom még az előadó úr által javasolt változtatás mellett sem elfogadni a szakaszt. Nem tudom elfogadni azért, mert ma Magyarországon, mint mindenütt az egész világon, a lóhús nem tartozik a luxuscikkek és az élvezeti cikkek közé, semmi körülmények között sem látom tehát helyesnek azt, hogy ma, amikor a lóhúsfogyasztás ebben a szerencsétlen országban a békebelinek nem a kétszeresére, hanem a sokszorosára szökik fel, (Örffy Imre előadó: Nincs forgalmi adója!) akkor a t. pénzügyminiszter úr és a t. Képviselőház a lóhús árát — hogyha fillérekkel is — emeli, emeli az által, hogy a nálunk eddig ismeretlen marhalevél-illetéket a ló számára is megállapítja. T. Ház! En általában szomorúan nézem a marhaleveleknél azt a sokszázszázalékos emelést, amelyet itt a törvényjavaslatban tapasztalnunk kell. Nem helyeslem azt, hogy az egyik oldalon ki méltóztatnak jelenteni, hogy csökkentéseket méltóztatik javaslatba hozni, a másik oldalon pedig disznónál 500 százalékos emelés, más esetekben 400%-ős emelések vannak benne a törvényjavaslat 14. §-ában és ugyancsak a törvényjavaslat 14. §-a a legolcsóbb népeledéit, ha kevéssel is, ha egy pengővel is, de megadóztatja. En nem hiszem, hogy itt olyan hatalmas összegekről volna szó, hogy a t. pénzügyminiszter úrnak nem volna módja arra, hogy a lóhús árában ennek következtében beálló emelést lehetetlenné tegye és hogy a t. pénzügyminiszter úr a levágandó lovaknál erről az egy pengőről lemondhasson. Tudom, hogy ez nem nagy öszszeg, de sajnos nálunk az a helyzet, hogy: «Sok kicsi, sokra megy.» Ez az első megjegyzésem. A másik észrevételem a következő. Méltóztassanak megengedni, t. Képviselőház, de általában a jövendő törvényhozások alkalmával és a jövőben kibocsátandó rendeletek megjelenése alkalmával minden olyan intézkedést lehetetlenné kell tenni, amely bármely úton-módon adminisztrációs szekatúrákra szolgáltathat okot. Az előbb az én igen t. képviselőtársam Sándor Pál felállott és azt mondotta, hogy nincsenek meg ma már azok a szekatúrák, amelyeket a múltban a Bud-rezsím alatt t. képviselőtársam tapasztalt. (Eri Márton: Igaza is van!) Azt hiszem, t. képviselőtársam ebből az alkalomból kifolyólag majd százával és ezrével fogja kapni a leveleket, amelyek t. képviselőtársamat meg fogják győzni arról, hogy ő ez alkalommal kijelentésében tévedett. Igenis t. Képviselőház! Minden zaklatásnak a lehetőségét meg kell szűntetni, minden drágítást meg kell akadályozni, s én nem fogadom el ezt a 14. §-t azért, mert a legolcsóbb népélelmezési cikknél ismét drágulást fog előidézni és ismét módot fog adni arra, hogy éppen a legkisebb gazdákat, akik a maguk kecskéjét, vagy pedig a maguk lovát, vagy a maguk disznóját, malacát viszik a vásárra, fogják megszekálni. A szakaszt tehát nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva senki sincs. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy egészen röviülése 1929 május 2-án, csütörtökön. ?1 den csak arra hívjam fel a t. Ház figyelmét, hogy hiszen az a ló, amely levágásra kerül, az alól a 4'3%-os adó alól mentesül a 6. § szerint, így tehát azok az érvek, amelyeket fel méltóztatott hozni, már eleve honoráltattak. A képviselő úr most azt mondja, hogy a lovakat egyáltalában mentesítsük... (Fábián Béla: A vágásra kerülő lovakat!) amelyek vágásra kerülnek. Hát, t. képviselő úr, ennek keresztülvitele nagyon nehéz, mert hiszen még úgy maga a ló gazdája sem tudja, hogy mi lesz a ló sonsa, mind pedig, ha tudja is, maga a ló is az utolsó pillanatig reménykedik abban, hogy nem jutott karrierjének ehhez a szomorú végéhez, (Derültség.) bajos tehát előre meghatározni, hogy melyik ló fog levágásra kerülni, vagy melyik fog még egyéb célokra felhasználtatni. TIgyhogy nagyon kérem a képviselő urat, egyelőre elégedjék meg a megoldásnak ezzel a mértékével, amely a levágásra került ló húsát mindennemű forgalmiadó alól mentesíti. Éppen azt a kívánságot akartuk ezzel honorálni, hogy legalább ezt az olcsó néptáplálkozási cikket ne terhelje különös forgalmiadó. Elnök: Az előadó úr nem kíván nyilatkozni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Tekintettel arra, hogy az előadó úr indítványozta, hogy az ő módosítása ne terjesztessék újból a bizottság elé tárgyalás céljából, hanem most következzék be a döntés, és minthogy ez ellen senki észrevételt nem tett, a kérdést akként fogom feltenni, hogy az eredeti szöveget szembeállítom az előadó úr módosító indítványával és amennyiben az eredeti szöveget nem méltóztatnának elfogadni, úgv az előadó úr módosító indítványát jelentem ki elfogadottnak. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az eredeti szöveget elvetette, illetőleg a szöveget az előadó úr módosításával fogadta el. Következik a 15. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakasz szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 15—20. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta és annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Következik a rendkívüli ideiglenes házadómentességekről szóló törvényjavaslat (írom. 741, 744) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a rendkívüli ideiglenes házadómentességekről szól, ismét újabb bizonyítéka annak, hogy a kormány teljesen átérzi azokat a gazdasági és szociális bajokat, amelyek a háború következtében felborult gazdasági rendből erednek és minden erejével arra törekszik, hogy az adott helyzethez mérten minden zökkenő nélkül átvezessen bennünket a gazdasági fejlődés útjára. Ez a törvényjavaslat, amely a lakásépítés fokokzását kívánja előmozdítani, nemcsak a még mindig erezhető lakáshiányon kíván segíteni a törvényben biztosított kedvezményekkel, hanem egyfelől az építőiparban jelentkező munkahiány megszüntetésére törekedve, fontos szociális célt szolgál, másfelől pedig figyelemmel van a mai kor egészségügyi követelményeire is és csak azoknak az építtetőknek biztosítja ezt a kedvezményt, akik a rendeletben később megállapítandó minimális egészségügyi követelményeknek megfelelő épületeket fognak emelni. Erre a megkötésre annál is