Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-287

66 Az országgyűlés képviselőházának i tóztatnék nekem bizonyítani, hogy a fogyasztóra vonatkozólag ez a megállapításom nem helyes. Nagyon örülnék annak, ha bebizonyítaná, hogy a fogyasztónak ebből a törvényjavaslatból valami haszna lesz? Mert hiszen az indokolás azt mondja ugyan, hogy lesz valami haszna azáltal, hogy az exportra szánt állatok állatforgalmiadóját elismerik, mindjárt hozzáteszi azonban az. indokolásban a miniszter úr, hogy ebben nem bízik, mert hiszen a forgalmiadónak csökkenése a húsáraknak nem esését, hanem bizonyos esetekben emelkedését idézte elő. Szóval az adópolitikának ez az új változása még bizonyos mértékben alkalmat ad arra, hogy a húsiparosok a húsárakat a fogyasztók rovására indokolatlanul emeljék. Méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag is egy tiszteletteljes megjegyzést tegyek. Ma az a helyzet, hogy belefúlunk gazdaságunkba, belefúlunk búzánkba és nincsen állatkivitelünk; mégis az a helyzet, hogy az állatárak, a húsárak nálunk sokkal nagyobbak, mint Ausztriában, vagy a bennünket körülvevő államokban. A búza ára esik, mégis hány ember van itt, akinek nem jut kenyér az asztalára? A kormányzatnak ide erős kézzel kellene benyúlnia. Nem vagyok annak a híve, hogy a^ magángazdaságokat mindenképpen kormánykényszer alatt tartsák, de amikor látom azt, hogy egyes üzletágak nagyon gyarapodnak és gazdagodnak, mások pedig teljesen elsorvadnak, ezt nem tartom helyesnek, itt a kormányzatnak, nevezetesen a pénzügyi kormányzatnak közbelépését igenis szükségesnek tartom. Mindjárt példát is hozok fel erre. Ma a hús, a zsemle és a kenyér ára semmivel sem esett Magyarországon a múlt évhez, vagy azelŐző évekhez képest, sőt bizonyos mértékben drágult, annak ' ellenére, hogy az állat ára is és a búzának ára is esett. De ha megnézi a t. pénzügyminiszter úr azoknak a listáját, akik a legutóbbi évben a legtöbb házat vásárolták Budapesten, akkor rá fog jönni arra, hogy ezek között legnagyobb számban pékek és húsiparosok szerepelnek. Ismétlem, amikor az a helyzet, hogy egyes kategóriák ilyen jövedelemhez jutnak^éppen annak a gazdasági krízisnek következtében, amely az országnak közgazdasagára ránehezedik, akkor nem^ tartanám célszerűtlennek, ha, a pénzügyi kormányzat ezt lehetetlenné tenné és arra törekednék, hogy egyesek vagyonosodását megakadályozza olyan mértékben, hogy a többiek tönkre ne menjenek, és a fo^^asztók védelmére kelne. Ez nem azt jelenti, hogy a vagyon gyarapodását kárhoztatnám, ez csak azt jelenti, hogy ebben az országban, ha egyszer szenved valaki, akkor mindenki iparkodjék a szenvedés borából legalább egyegy kortyot kiinni. A fogyasztók szempontjából tehát abszolúte nem tartom indokoltnak azt az örömet, amelyet Gubicza Ferenc és Váry Albert t. képviselőtársaim mutattak ennek a, törvényjavaslatnak tárgyalásánál. Hiszen végeredményben az ő választóik is fogyasztók, ők maguk is fogyasztók, és így majd tapasztalni fogják, hogy ennek a törvényi avaslatnak áldásaiban abszolúte nem fognak részesülni mert nem lesz miben részesülni! (Zaj. — Meskó Zoltán: Valakinek csak lesz haszna ebből!) Lesz, hiszen mindenből van, t. képviselőtársam,^ valakinek haszna. Olyan közgazdasági akció még nem volt Magyarországon, sem az egész világon, amelyből valakinek haszna ne lett volna. (Meskó Zoltán: Az állatoknak nem lesz ebből haszna, de a gazdáknak mégis csak lesz! — Zaj.) Most rátérek arra a szempontra, amelyet igen t. képviselőtársam említett, hogy a gazdá'87. ülése 1929 május 2-án, csütörtökön. nak, vagyis a termelőnek lesz-e haszna belőle. Minthogy igen t. képviselőtársam ugyan nem volt itt, de megtisztel engem az ő közbeszólásaival, éppen azért ismétlem, hogy három szempontból bírálom ezt a javaslatot, nevezetesen a fogyasztó, a termelő és a kivitel szempontjából. Most tehát rátérek arra, hogy a termelő szempont^ ából nagy előnyt jelent ez a javaslat. Elismerem azt, hogy igenis sok vexálástól mentesül a termelő. (Egy hang a közéven: Mégis ezt elismeri!) Természetes, hogy azt, ami előnye a javaslatnak, elismerem, mert kritikámban iparkodom objektív lenni. (Meskó Zoltán: Jó kormánvoárti csak elismeri az előnyöket? — Derültség.) Elnök: Kérem Meskó Zoltán képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot közbeszólásaival zavarni. Csik József: En igenis elismerem azt, hogy ebből a szempontból előnnyel jár ez a javaslat, és az állatforgalmiadó eltörlése megszünteti azokat a nagy anomáliákat, amelyek vásárok alkalmával az eladókat terhelték. (Ügy van! a jobboldalon.) Még sem nevezhetem azonban ezt olyan nagy eredménynek, amelyet valamiképpen kifogásolni ne tudnék. Mert hiszen t. Képviselőház, az a kisgazda, aki elad, inkább fogvasztó, mint termelő, a nagygazda, a nagybirtokos pedig inkább termelő, mint fogyasztó. Ha tehát a fogyasztókra nem jár előnnyel ez a javaslat, akkor nem jár olyan nagy mértékben előnnyel azokra a kisgazdákra sem, akik inkább fogvasztók, mint termelők. Megengedem, előnynyel jár a nagy gazdákra, a nagybirtokosokra nézve, akik inkább termelők, mint fogyasztók. (Meskó Zoltán: Kormány támogató kollégámnak igaza van!) Tekintsük most azokat a fogyasztókat, akik abszolúte nincsenek abban a helyzetben, hogy eladhassanak, tekintsük a mezőgazdasági munkásokat, a kisiparosokat, a városokban dolgozó ipari munkásokat, akik igazán nem fognak részesülni ennek a törvényjavaslatnak áldásaiban ! Koncedálva azt, hogy ebből a szempontból a vexálástól az eladók mentesülnek, a javaslatot helyesnek tartom. Itt még azt a megjegyzést teszem, hogy a marhalevél díjának 400—500%-os felemelése szintén igazságtalan talán a kistermelőkre nézve, mert egy kalap alá veszi mindlen állat marhalevélilletéket ez a javaslat. Hiszen megengedem azt, hogy máskép ezt a kérdést nem is lehet elintézni, mert hiszen külön bírólóbizottságot a marhalevelek kiállítása végett lehetetlen minden községben felállítani. De éppen ezt az igazságtalanságot eliminálná az, ha a marhalevél díját lehetőleg csökkentenők. Mert — amint már az előttem szólók, még a kormánypárti részről is megjegyezték — vannak állatok, amelyeknek forgalmi értéke a 20 pengőt nem haladja meg. Most, ha közönséges lóról van szó, az után ugyanannyi kell fizetni mint azon versenyparipa után, amelynek 1000—2000 pengő a forgalmi értéke. Igazságtalanság tehát az, hogy minden ilyen állat után ugyanaz az összeg fizettessék, és ha ezt a problémát másképpen megoldani nem lehet, akkor helyesebbnek tartanám a régi rendszert, amely a maiHhalevél díját kis összegben állapította meg. Ez a törvényjavaslat igenis sújtja a kistermelőket, igazságtalan a kistermelőkre nézve, mert semmiféle progresszivitást a díjak felemelésébe belevinni nem lehet. Éppen azért a magam részéről a marhalevelek díjának 400—500%-kai való felemelését nem helyeselhetem. (Fábián Béla: Azért adócsökkentési javaslat!) Az a helyzet, hogy eddig az idősebb sertésről kiállított marhalevél illetéke az első