Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-287

Az országgyűlés képviselőházának 287. állat után 12 fillér volt, a többi után 4 fillér. Most ezt a 12 fillért minden állatra nézve 60 fillérben állapítják meg. Hány százalékos emelkedés ez? A kétévesnél fiatalabb ló és szarvasmarha után eddig 16 fillér illetéket kellett fizetni, ezután 60 fillért kell fizetni. Hány százalékos emelkedés ez? A szarvasmarha után kellett fizetni eddig 24 fillért, most 1 pengőben állapították meg ezt az illetéket, a kétévesnél idősebb ló illetékét pedig 2 pengőben állapították meg. Ez tehát igenis sújtja más oldalról a termelőt, és miután ebbe, ismétlem, a kisemberek javára progresszivitást bevinni nem lehet, aztärt célszerűnek tartottam volna, ha a marhalevél díját nem emelte volna a pénzügyminiszter úr. A harmadik szempont az export szempontja. Megengedem, hogy a pénzügyi kormányzatnak minden lehetőt el kell követnie arra nézve, hogy külkereskedelmi mérlegünknek azt a passzivitását, amely most van, eltüntesse, vagy ha teljesen eltüntetni nem is lehet, legalább csökkentse. Nem mondom azt sem, hogy ebből a szempontból nem jár bizonyos előnnyel^ ennek a javaslatnak megszavazása. Hiszen én a kritikámmal nem azt akarom célozni, hogy ezt a törvényjavaslatot teljesen leszóljam. Én megszoktam azt, hogy minden javaslatról elmondom felfogásomat, amelyre nézve nem vallom azt, hogy az infallibilis, kidomborítom tehát egyaránt azt, ami jó a törvényjavaslatban, és azt, ami az én felfogásom szerint nem helyes. A kivitel szempontjából tehát, mondom, bizonyos előnnyel fog ennek a törvényjavaslatnak megszavazása járni. Ezt a törvényjavaslatot én is melegen üdvözöltem volna, ha nemcsak a termelőket, hanem a fogyasztókat is, tehát az ország egész lakoságát tartotta volna szem előtt; akkor éppen olyan osztatlan örömmel örültem volna neki, mint amilyen örömmel előttem szólott t. kormánypárti képviselőtársaim örültek. Miután azonban a javaslat bizonyos mértékben egyoldalúan intézi ezt az adócsökkentést, — amely tulajdonképpen nem is nevezhető komoly adócsökentésnek — nem tudok neki olyan osztatlan örömmel örülni. (Egy hang jobbfelől: Akkor ne is csináljuk meg?!) A pénzügyminiszter úr gondoskodjék arról, — ha nem is ebben a javaslatban, de legalább többi javaslataiban — hogy amit odaad a vámon, azt ne vegye el a réven és amit ad az egyiknek, azt adja meg a másiknak is; ne csináljon olyan törvényt, amelyben elengedi az állatforgalmi ad ót, de ugyanakkor a fogyasztó közönség terheit semmivel sem csökkenti, mert a húsforgalmi adót 2%-kai felemeli. Teljesen igazságos elbánást követelünk a törvényjavaslatok megkonstruálásánál, mert a kormány van a népért és nem a kormányért, és a kormányzatnak mindig arra kell törekednie, hogy a népet semmiféle olyan tényezőnek, molochnak fel ne áldozza, amely nyomorba és szenvedésbe dönti a népet. (Meskó Zoltán: Az export mégis fejlődni fog!) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kérdem a képviselő urakat, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az általános vita folyamán, eltekintve azoktól az elismerő szavaktól, amelyeket nagy köszönettel vettem, s amelyek ennek a javaslatnak nagy praktikus előnyeit és a gazdálkodó népesség millióira való nagy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX. ülése 1929 május 2-án, csütörtökön. 67 hatását voltak szívesek elismerni, (Meskó Zoltán: Ezért küzdünk már régen!) a javaslattal szemben nagyon kevés érvvel találkoztam. S ez engem megerősít abban, hogy ez a javaslat 30, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) ez engem megerősít abban, hogy ez a javaslat szükséges. A kritika, amely vele szemben elhangzott, nem magát a javaslatot kifogásolta, hanem azt, hogy nem más javaslatokkal egyidejűleg állok elő. Csodálom ezt a kritikát, mert hiszen az elmúlt napokban a mélyen t. Ház immár egész sorozatával foglalkozott azoknak a javaslatoknak, amelyeknek éppen az a céljuk, hogy azok az adófizetési nehézségek, azok a méltánytalanságok s esetleg azok az adóigazgatási túlkapások, amelyek előfordultak, orvosolhatók legyenek, s hogy nekem megadja a törvényhozás a felhatalmazást ahhoz, hogy ezeket orvosolhassam. (Elénk helyeslés jobbfelől és a közéven.) Magával a javaslattal szemben tiszteletteljes nézetem szerint tulajdonképpen az az érv a helytálló, hogy a lovak árában különösen az utóbbi időkben olyan árcsökkenés állt be, hogy az a két pengő, amelyet a javaslat mint járlati illetéket előír, túlmagasnak látszik, és az előadó úr tudomásom szerint, az én teljes hozzájárulásommal javaslatot fog tenni, hogy^ ez a két pengő, úgy mint a szarvasmarhánál, egy pengőre mérsékeltessék. (Elénk helyeslés.) A főérv, amelyet e javaslat ellen felhoztak, az, hogy ez csak az állattartó gazdáknak jár bizonyos előnnyel, de a fogyasztóközönségre semmiféle előnnyel nem jár, sőt arra újabb terheket ró. En nem követem t. képviselőtársaimat a jövendőmondásban. Az én tudomásom és meggyőződésem szerint, ha egyéb körülmények folytán nem fognak emelkedni az árak, a miatt, hogy az a 2'3% 4'3%-ra emeltetik, nem emelkedhetnek jogosan, mert hiszen az állatforgalom több átruházáson ment keresztül 2% mellett, és itt nem adóemelés történt csak az utolsó fázisát a forgalmiadónak meghagytuk, azt az utolsó részét, amelyet eddig is fizetett az, aki az állat levágásával foglalkozott; meghagytuk pedig azért, mert ezen a részen semmiféle vexatórius eljárás nincs, sőt azzal az átalányozási rendszerrel, amelyet itt az egész vonalon sikerülni fog életbeléptetni, az a lehető legsimábban fog lebonyolódni. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Ezen javaslat miatt tehát nem lehet húsdrágulás, legfeljebb húsolcsóbbodásnak kell lennie, mert nagyon sok esetben 3—4 forgalmiadó helyett csak az utolsó forgalmiadó fogja a húst terhelni. (Elénk helyeslés jobbfelől. — Zaj a baloldalon. — Fábián Béla: Felemelnek minden leszállításnál! — Zaj.) Azt is méltóztatott mondani, hogy ez a javaslat csak a nagybirtokosnak lesz előnyére, mert az a termelő, nem pedig a kisbirtokosnak, aki nem termelő, hanem fogyasztó. Bocsásson meg a t. képviselő úr, és ne vegye rossz néven tőlem, de nem ismeri ennek az országnak az életét. Ez a javaslat elsősorban azt a kisbirtokost fogja érdekelni, aki a vásározással kapcsolatban végigszenvedte a kálváriát, (Igaz! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) amit magam láttam, és csodálom, hogy a képviselő úr nem látta, mert ha lett volna igazságérzete, tiltakozott volna, hogy ezt az intézkedést lekicsinyeljék. (Igaz! Ügy van! jobbfelől. — Nagy zaj a baloldalon. — Csik József: Ne méltóztassék olyant imputálni nekem, amit nem mondtam! — Meskó Zoltán: Kevesebb káromkodás lesz az országban!) Azok közt a kritikusok közt, akik nem anynyira ezt a javaslatot diffikultálták, mint in10