Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-287

Az országgyűlés képviselőházának 28 törvényjavaslathoz hozzászól, feltétlenül kötelessége annak megállapítása, hogy ez a törvényjavaslat nem alkalmas arra, hogy elfogadtassák. A legelső és legfontosabb kötelessége volna a pénzügyminiszter úrnak, hogy mindennemű forgalmiadót töröljön el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az erre vonatkozó törvényjavaslattal jöjjön a pénzügyminiszter úr ide, akkor én leszek az elsők egyike, aki örömmel fogom üdvözölni az igen t. pénzügyminiszter urat. Amíg a forgalmiadót bármilyen formában is fenntartja, — közvetlenül vagy közvetve — mindaddig az általa beterjesztett törvényjavaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Csik József! Csik József: T. Ház! Amint láttam, a Képviselőház nagy többsége osztatlan örömmel fogadja a pénzügyminiszter úrnak ezt a javaslatát. Konoedálom én is, hogy főleg az állatértékesítés technikája körül nagy előnnyel jÁr ennek a törvényjavaslatnak megszavazása, de még sem tudok részt venni abban az osztatlan örömben, amelynek megnyilvánulását főleg Gubicza Ferenc lés Váry Albert t. képviselőtársaim részéről a törvényjavaslatot illetőleg tapasztaltam. (Esztergályos János: Ügy van! Mindenki csak dicséri a pénzügyminiszter urat, de közben pusztul a közgazdaság!) Nevezetesen Gubicza Ferenc t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ilyen javaslattal ennek az Országgyűlésnek tartama alatt még nem is jöttek ide, már tudniillik olyan javaslattal, amely az ország népére nézve ilyen nagy előnynyel járna, mint ez a javaslat. Váry Albert t. képviselőtársam hangsúlyozta, megindokolta Gubicza Ferenc t. képviselőtársam felfogását és azt mondotta, hogy azért ilyen nagyjelentőségű ezt a javaslat, mert ebben adócsökkenésről, adóelengedésről van szó, aminek természetesen minden állampolgár csak örülhet ebben az országban. (

T. Ház! Vessük fel a kérdést, hogy tényleg adócsökkentésről, adóelengedésről van-e szó ebben a javaslatban? A t. pénzügyminiszter úr az indokolásban kiszámítja azt, hogy e javaslat keresztülvitele folytán tízmillió pengő öszszegű állatforgalmiadót engednek el. De egyben azt is konstatálja az indokolás, hogy ezt az adót elveszni hagyni nem lehet, mert hiszen a költségvetésben erre az összegre szükség van, gondoskodni kell tehát arról, hogy ezt az adót a költségvetés számára biztosítsuk. Itt tehát az én f

elfogásóm szeiünt nem adócsökkentésről, nem adóelengedésről van szó, hanem egy adóösszegnek tulajdonképpen más irányú elosztásáról. Igaz ugyan, hogy az indokolás alapján Váry Albert t. ^képviselőtársam azt is hangsúlyozta, hogy körülbelül Ötmillió pengőt focr kiteni az az összeg, amelyet e javaslat következtében elengednek. Ha azonban kellő számítást veszünk, már csak ezeknek az adatoknak alapján is, amelyek az indokolásban le vannak fektetve, akkor mindössze 1—2 millió, vagy mondjuk hárommillió pengőről lehet szó, és ahogy én ismerem az adóbehajtás technikáját, meg vágyók arról győződve, hogy egyetlen millióról sem lesz szó, amelyet el fognak engedni ezen törvényjavaslat megszavazása folytán. Hát amikor ilyen kis összegről van szó, (Jánossy Gábor: Nem kis összegről!) akkor lehet-e olyan nagy hozsannával fogadni ezt a törvényjavaslatot, akkor lehet-e arról beszélni, hogy itt egy lényeges, vagy komoly adóesök7. ülése 1929 május 2-án, csütörtökön. 65 kentésről, adóelengedésről van szó? Tulajdonképpen nincsen másról szó, mint arról, hogy az adóösszeget más irányban osztják fel. Talán az adóelosztásnak ez az új formája okozza azt az örömet, am elvet én képviselőtársaim beszédéből kiéreztem, talán ez ad nekünk okot • arra, hogy végtelenül örüljünk ennek a törvényjavaslatnak törvénnyé való emelésének. Minden akciót — azt hiszem, a pénzügyminiszter úr ezt elismeri — a mai viszonyok között három szempontból kell megkritizálni, nevezetesen a fogvasztó szempontjából, a termelő szempontjából és speciel ezt a javaslatot a kivitel szempontjából. Ha tehát ezt a javaslatot kritizálni akarom, akkor erre a három szempontra, ismétlem: a fogyasztóra, a termelőre és a kivitelre kell szorítkoznom kritikai megállapításaimnál. Vizsgáljuk most, hogy ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedése mit jelent a fogyasztó szempontjából. Az én felfogásom az, hogy a fogyasztó szempontjából ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre való emelése abszolúte semmi előnnyel nem jár, mert hiszen éppen ezen javaslat alapján az a 10 millió pengő, amelyet az állatforgalmiadó eltörlésével elengednek, nem könnyíti a fogyasztó helyzetét, mert hiszen ebből ötmillió pengőt körülbelül húsforgalmiadóra vetnek ki. Vagy vegyük a dolgot abból a szempontból, amelyből az indokolás állítja be a kérdést. A húsiparosnak abszolúte nem engednek el semmit ezen törvényjavaslat alapján, mert hiszen csupán annyiban változik helyzete, hogy azt az összeget, amelyet azelőtt két jogcímen, nevezetesen az állatforgalmiadó és a husforgalmiadó címén fizetett, ezután egy jogcímen fogja fizetni, csupán csak a húsforgalmiadó alapján. Azelőtt ugyanis a húsiparosnál az állatforgalmiadó és a húsforgalmiadó összege együttesen kitett az indokolás szerint 4'3%-ot, a jövőben pedig, ha ezen törvényjavaslat törvény lesz, szintén ugyanennyi összeget fog kitenni, 4*3%-ot, mint ahogy az indokolás ezt be is ismeri, következőleg az a húsiparos ugyanannyit fog ráhárítani a fogyasztóra. A fogyasztónak tehát, akikhez az ország valamennyi tagja, ennek a nemzetnek minden polgára tartozik, úgyszólván semmi hasznuk nem lesz ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedéséből, sőt felfogásom szerint ez a törvényjavaslat bizonyos mértékben még a drágulást is elő fogja mozdítani. Hiszen a vágómarha árának csökkenése abszolúte nem indokolt ennek a törvényjavaslatnak alapján. Ha pedig a vágómarha ára megmarad, ak

J kor ehhez kell igazodnia a tenyészállat és a kivitelre szánt állat árának is, mert hiszen vágóhídra sok esetben selejtes állatok kerülnek. Megengedem, hogy hízóökrök kerülnek fel a budapesti piacra, azonban a vidéken sok esetben kényszervágás következtében eladott húsokból táplálkozik a közönség, vagy ha nem abból, akkor a kisgazdának elöregedett állataiból. Ha már most ennek ára megmarad, — mert semmi indok sincsen arra nézve a húsforgalmiadó felemelése folytán, hogy ez csökkenjen — akkor ehhez fog igazodni a kivitelre szánt állat ára is. Mert hiszen lehetetlen elképzelni azt

? hogy egy öreg állat ára, amelyet a mészárosnak adnak el, nagyobb legyen, mint amennyi a tenyésztésre, vagy kivitere szánt állat ára. így tehát ez árdrágulásra fog vezetni. (Mcskó Zoltán: Mindig a marháktól függ!) amelyből a fogyasztóközönségnek abszolúte semmi haszna sem lesz. Szabóky államtitkár úr t. képviselőtársam nevet ezen. Nagyon örülnék, ha be mél-