Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-287

o4 Az országgyűlés képviselőházának 21 got az érvényben lévő házszabályok megengednek. (Láng János: Csak beszélj! Szabad beszélni! — Derültség à baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos János: Ne tessék bűnre csábítani. (Derültség) T. Képviselőház!Megdöbbenéssel veszem az igen i pénzügyminiszter úr javaslatát azért, mert ebből is azt kell megállapítanom, hogy a pénzügyminiszter úr ' követi egyik-másik igen t. elődjének azt a pénzügyi művészkedését, amelyet pénzügyi zsonglőrködésnek nevezünk mi a köznyelven. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen természetű személyes megítélésektől tartózkodni! Esztergályos János: Tetszik látni! (Derültség.) Meg kell állapítanom, hogy az, amit az igen t. pénzügyminiszter úr ezzel a törvényjavaslattal céloz, semmi egyéb, mint az a pénzügyminiszterek iskolájában tanított cél és törekvés, hogy számokat és törvényjavaslatokat akként kell megszerkeszteni, megszövegezni, hogy a miniszter úr háta mögött ülő egységespárt ennek görögtüzes kivilágítást adjon, amely alkalmas azután arra, hogy az ország közvéleménye szintén elveszítse egy kissé látóképességét és ne lássa meg a valóságban, hogy ezzel a törvényjavaslattal tulajdonképpen mi a célja az igen t. pénzügyminiszter úrnak. (Fábián Béla: A «vakulj magyar!» pénzügyi politika!) Ezt így kell körülírnom. (Derültség.) A törvényjavaslat címe így hangzik: «Törvényjavaslat az állatforgalmiadó megszüntetéséről-» Ennek a törvényjavaslatnak 2. §-a megállapítja azonban, hogy a marhalevél-kötelzettség alá eső állatoknak közfogyasztás céljából való levágása alkalmával 4-3%-os általános forgalmiadót kell fizetni. Teljes tisztelettel kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, nem játék-e ez a szavakkal? Nem játékot méltóztatik-e űzni a szavakkal akkor, amikor a törvényjavaslat első mondatában az állatforgalmiadó megszüntetéséről'méltóztatik beszélni, a törvényjavaslat % §;ába azonban egészen nyíltan és őszintén meg méltóztatik állapítani, hogy az eddigi forgalmiadó-százalékot lényegesen emelni méltóztatik és 4-3%-ban méltóztatik megállapítani? Tehát éppen azért, mert ez szintén csak játék és nem komoly dolog, amely az ország fogyasztóközönségének érdekét szolgálja, én ezt a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. Már most méltóztassék megengedni, hogy a törvényjavaslat keretei között maradva, én a két előttem szóló igen t. képviselőtársamnak felszólalásával foglalkozom. Az első felszólalaló, aki ma ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólt, Gubicza Ferenc igen t. képviselőtársam volt. ö örömmel fogadja ezt a javaslatot s jellemző éppen az igen t. képviselőtársamra, hogy nagy örömének ad kifejezést akkor, amikor az ő társadalma, a kisgazdatársadalom, látszólag kap csak yalamit, papíroson kap csak valamit, mert a valóságban tulajdonképpen nem kap semmit sem.. Igen t. képviselőtársam nem gondol arra, hogy vájjon ez a törvényjavaslat szolgálja-e az általános fogyasztóközönség érdekeit. Nem tér ki erre a kérdésre, csak iparkodik hódolatát ügyesen csomagolva a pénzügyminiszter úrnak leadni. Megdöbbentő ez a jelenség különösen akkor, amikor éppen a túloldalról minden egyes alkalommal azt vagyunk kénytelenek hallani, hogy az ország népe összességének érdekeit szolgálják. Íme, itt van egy eset, amikor megelégszik t. képviselőtársam egyszerűen azzal, hogy a kisgazda képviselő urak ebben az esetben nem kisüstöt kaptak, hanem forgalmiadó csökken?7. ülése 1929 május 2-án, csütörtökön. test, amellyel ő teljesen megvan elégedve, hogy azután a fogyasztóközönség, a városi és a falusi lakosság mit szól ehhez, azzal már nem törődik, hogy ez miképpen pusztul, s megvan-e elégedve ezzel a drágasággal, vagy nincs, ez az igen t. kisgazda képviselőtársamnak nem buja és nem gondja. A második nagyon jellemző és értékes felszólalás volt — értékes a saját szempontjából — Váry Albert igen t. képviselőtársam felszólalása, amely azonban veszedelemes, mert hajszálnyira és pontosan követi az igen t. pénzügyminiszter úr felszólalását, aki — hogy a zsonglőrködés szó helyett mást használjak — legutóbbi felszólalásában brillírozott a szavaknak egymásmellé való helyezésével, mikor azt akarta bizonyítani, hogy nincs ok ebben a hazában a kétségbeesésre, mert ebben a hazában minden rendben van, csak azok a túlzók, azok a radikálisok, azok a veszedelmes szocialisták csinálják ezt az aggodalmat és kétségbeesést. Ezt a hangot ütötte meg az előttem szóló igen t. Váry Albert képviselőtársam, aki túlságosan merészen követte az igen t. pénzügyminiszter urat ebben a felfogásában, ö azt mondja

% nincs is baj, nincs is veszedelem ebben az országban, (Jánossy Gábor: Nem ezt mondta!) csak a türelmetlenek, csak a kétségbeesők azok, akik itt bajról és veszedelemről beszélnek. (Jánossy Gábor: Nem ezt mondta, csak a túlzókat ítélte el!) En nem mondom, hogy az igen t. Váry Albert képviselőtársam nem érzi-e azt, hogy a földön jár, s nem érzi-e azt, hogy egy olyan kerületnek a képviselője, amely kerületben tömegesen vannak a nyomorgó, pusztuló kisiparosok és kiskereskedők, a nyomorgó és éhező vagyontalan emberek százai. Nem érezte-e legalább mindezt, amikor azt mondta, hogy csak a türelmetlenek azok, akik itt veszélyről panaszkodnak. T. Ház! Ha már az előttem szóló igen t. képviselőtársam nem hajlandó tudomásul venni azt, hogy kerületében is, mikép mindenütt az egész országban pusztul... Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék az állatforgalmiadó megszüntetéséről szóló törvényjavaslat keretében maradni. Esztergályos János: Miután szoros nexusban van az ország közgazdasági életének pusztulása az állatforgalmiadóról szóló törvényjavaslattal, azért kérem az igen t. elnök arat, méltóztassék megengedni, hogy kifejthessem, indokolhassam, miért nem fogadom el ezt a törvényjavaslatot. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem, képviselő úr, nem áll hatalmamban, hogy a képviselő úrnak megengedhessem a tárgytól való eltérést, mert a háí-zabályok ezt nem engedik meg;. Esztergályos János: T. Ház! Én tehát, amikor ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el, amikor ennek élesen ellene vagyok, akkor lelkemben látnom kell azokat a szörnyű eseteket, amelyek képtelenné tesznek engem, — és mindenkit, aki ez ország dolgozó népének érdekét őszintén, becsületesen a lelkén viseli — hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam; folyton látnom kell magam előtt azokat az, okokat, amelyek engem ebben visszatartanak. Hát, t. Képviselőház, nem méltóztattak-e olvasni az elmúlt napokban, hogy egy szerencsétlen kereskedő összeesett az utcán, mert napok óta nem evett semmit sem? Kérdezem: nem méltóztatnak látni és tudni azt a sok irtózatos öngyilkosságot, kény szer egyességet, csődbemenést, nem méltóztatnak látni az egész gazdasági élet pusztulását? Ha pedig látni méltóztatnak, mint ahogyan ilátniok kell, akkor azt kell tartaniuk, hogy minden egyes felszólalónak, aki ehhez a