Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-287

Az országgyűlés 'képviselőházának 287. vagyunk és annak következményeit minél sür­gősebben vonjuk le. Erezzük ezt mindannyian; nemcsak az ellenzék kiváltsága, hogy érzi, mi magunk is éppen úgy érezzük és tudjuk, hogy súlyos helyzetben vagyunk. Mi éppen olyan közel vagyunk az élethez, talán néha még köze­lebb állunk ahhoz a néphez, amely a súlyos gaz­dasági viszonyok között szenved. Mi magunk is látjuk azt, hogy az igényleszáljítások^ tekinte­tében az állam sem megy olyan jó példával elől, mint a hogy szeretnénk. Megítélésem szerint túlnagy az a költségvetési keret és az az összeg, amellyel a mi szegény országunkat kormá­nyozzák. Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék a törvényjavaslat tárgyánál maradni. Most az állatforgalmiadó megszüntetéséről, a hús után fizetendő általános forgalmiadóra vonatkozó egyes rendelkezések megváltoztatásáról és a marhalevelek illetékéről szóló törvényjavaslat van napirenden. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csen­det kérek! Váry Albert: Tisztelettel fogadom az elnöki figyelmeztetést; igyekszem a tárgy mellett ma­radni, csupán azt akarom konstatálni, hogy az ország teherbíró képessége aláhanyatlóban van és ezért további adócsökkentések indokol­tak. Amikor egy adó megszűntetéséről van szó, lehetetlen, hogy el ne mondjam, hogy további adócsökkentéseket miért tartanék indokoltnak. Ennek kapcsán a költségvetés keretének leszál­lítását is indokoltnak tartanám. Bár belátom, hogy a kormány nehéz helyzetben van, mert az az érzésem, hogy egy 21 milliós Nagy-Magyar­ország adminisztrációját, gazdasági életét, kul­túráját máról-holnapra leépíteni lehetetlen, (Fábián Béla: Itt felépítették az egész admi­nisztrációt!) Tudom én azt nagyon jól, hogy mindenegyes törölt költségvetési tétel egy csomó exisztencia tönkremenését. Ez olyan probléma, mely csaknem megoldhatatlan. Nem is tanácsokat akarok én adni, a pénzügyminisz­ter úrnak, ki^ mindezet talán mindnyájunknál jobban látja és tudja, csak hangot akarok adni annak, hogy ez a kicsi ország nem bírja már tovább azokat az adótételeket, amelyek alatt ma az adófizetők roskadnak. Nem bírja el kü­lönösen a mai nehéz gazdasági viszonyok kö­zött. Ami niármost azokat a tényeket illeti, ami­ket Fábián Béla igen t. képviselőtársam tegnap itt elmondott az adóbehajtások területéről, kénytelen vagyok megállapítani, hogy hibák vannak, azonban az ilyen kirívó hibák, nem általánosíthatók. Egy percig se higyje a t. képviselőtársam, hogy akár a pénzügyi admi­nisztráció élén álló tisztviselőknek, akár a pénzügyminiszter úrnak ezekben öröme telik. Ebben senkinek sem telik öröme. Arra is figyel­meztetem az igen t. képviselőtársamat, hogy azok az általánosítások több kárt okoznak, mint hasznot és arra is, hogy például az én ke­rületemben ilyen esetekről egyáltalában nem tudok, ^edig nagyon szívesen és sokat foglal­kozom kerületem ügyeivel. A dolog azonban úgy áll, hogy az a panaszkodó, aki idegen ke­rületbeli képviselő urat keres fel panaszával, bizonyos fokig mindig aggályos, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) miért nem fordul a saját képviselőjéhez? (Esztergályos János: Mert nincs bizalma hozzá! — Fábián Béla: Mennek egységespárti képviselőkhöz a küldött­ségek ugyanezért!) Mindegyikünk segítségére lenne saját választópolgárainak. En tehát csak arra kérem a képviselő urat, hogy bizonyos tar­tózkodással fogadja ezeket a panaszokat, mert ezek esetleg megtévesztők is lehetnek egy \de­ülése 1929 május 2-án, csütörtökön. 63 gen kerületbeli képviselővel annak nem kellő tájékozottságával szemben; lehet, hogy nem azok, de a képviselő úr semmi esetre sem ismer­heti úgy a viszonyokat, mint az illető kerület képviselője. (Fábián Béla: Ha megmutatják az írást róla, hogy elvitték a tehenét! Elhozzák a lefoglalási jegyzéket! — Esztergályos János: Tehát itt is téved Váry képviselő úr! — Zaj.) Elnök: Meg kell állapítanom először is a közbeszóló képviselő urakra vonatkozólag vi­selkedésük házszabályellenességét, viszont a szónok úrra vonatkozólag is, hogy a házszabá­lyokba ütközik a felszólalása, miért is újból kérem a képviselő urat, méltóztassék a törvény­javaslatnál maradni. Váry Albert: Az állatforgalmiadó s for­galmiadó behajtása körül űzött visszaéléseket tette szóvá többek közt tegnap Fábián t. képvi­selőtársam és lehetetlen, hogy ezt hang és válasz nélkül hagyjam, aki szintén képviselő vagyok és kerületemben foglalkozom ugyanezekkel a kérdésekkel, csak más eredménnyel, mint Fá­bián Béla t. képviselőtársam. (Malasits Géza: Önnek könnyebb, mert kormánypárti képviselő!) Téved az, aki azt hiszi, hogy ezek a kirívó hibák általánosak. Ezekben sem a pénzügyi adminiszt­rációnak, sem a pénzügyminiszter úrnak nincs öröme, de nem állhat minden közege háta mögé. Véleményem szerint ilyen általánosításokkal nem érünk el semmiféle komoly eredményt. Vannak igenis, notórius adónemfizetők, akik nem akarnak adót fizetni, akik egyenesen rossz indulattal viszik a dolgot odáig sokszor, hogy azután ebből botrány legyen. De nem foglalkozom tovább ezzel a kérdés­sel, ellenben, amikor a pénzügyminiszter urat ezen törvényjavaslat benyújtása alkalmából örömmel üdvözlöm, legyen kegyes megengedni, hogy felhívjam szíves figyelmét a 14. §-nak a marhalevelek után járó illetékekre vonatkozó ama rendelkezésére, hogy az 5. pontnál minden kétévesnél idősebb ló után két pengő illeték ki­rovása van tervbe^ véve. A mi vidékünkön éppen most a tavaszi vásárok alkalmával szomorúan tapasztaltam, hogy nem kel el ló száz pengőn felül, sőt a mi szomorú gazdasági viszonyaink — a takarmányhiány és inség — miatt az állat­állomány értéke annyira leesett, de magának az állatállománynak minősége is annyira megrom­lott, hogy általában 25—30—40—50 pengő körül keltek el a lovak. Ha tehát minden egyes eladás alkalmával két pengőt kell fizetni, ezt a magam részéről igen súlyos illetéknek tartom, mert^ hi­szen pár vétel után a ló árának egyharmadrésze illetékre megy. Amikor ismételten megköszönöm a pénzügy­miniszter úrnak ezt a javaslatot, mint orjrat is, amely véleményem szerint tényleges adócsök­kentést és az adófizető polgárok helyzetének enyhítése körül ténylegesen kedvező eredményt mutat, arra kérem,^ méltóztassék a két évet meg­haladó lovak után kivetni szándékozott két pengő illetéket a 4. pont alattiakkal egvenlősí­teni és a kétévesnél idősebb lovak utáni illetéket is egy pengőben megszabni. Egyébként a törvényjavaslatot általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául örömmel fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Esztergályos János ! Esztergályos János: T. Képviselőház! Az első pillanatban úgy érzem, hogy nehéz helyzet­ben vagyok éppen az érvényben lévő házszabá­lyok következtében felszólalásommal, mert én sokkal őszintébben és nyíltabban szeretnék er­ről a kérdésről beszélni, mint amilyen nyiltsá-

Next

/
Thumbnails
Contents