Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

Az országgyűlés képviselőházának 2\ gyelőre nem tudom áttekinteni. Ha arról van , szó, hogy mennyi panasz esett, mennyi rekrimináció fordult eddig hozzám, akkor azt kell mondanom, hogy nagyobb zökkenés nélkül sikerült a rendeletet az életbe átmenteni, mert hiszen talán mindössze kétszáz esetben érkezett hozzám eddig panasz az érintett 30.000 esetből, úgyhogy ez nem mutat olyan nagy számot. (Egy hang a jobboldalon: Hozzánk érkeznek a panaszok.) Mindenesetre koncedálom azt, hogy ez nem bizonyít egyelőre semmit, viszont azt is méltóztatnak azonban koncedálni nekem, hogy a panaszok sokasága sem fog ebben a speciális matériában nagyon sokat bizonyítani. Bizonyítani fogja azt, hogy az érintett kontingensben lesz egy néhány száz, vagy talán ennél is több olyan eset, ahol valóban indokoltan hozhatják elő a panaszt és ahol valóban segíteni is kell és valóban segíteni is fogok, nem ugyan a gyermekvédelem, hanem a szegény ügyi segítés révén. A nagy átlag azonban az én meggyőződésem szerint tényleg olyan esetekből rekrutálódik, amely esetekre az államnak nagyon szűkre szabott lehetőségeit azért nem szabad kiterjeszteni, mert ezzel a kiterjesztéssel okvetlenül elvonatik a segítség azoktól az esetektől, ahol pedig feltétlenül szükség van a segítésre. Tulajdonképpen a gyermekvédelemnek, az állami segítésnek fő célja mégis csak az, hogy azokat az eseteket vegye figyelembe, kutassa fel, karolja fel, ahol a segítés feltétlenül szükséges, és mindazokat az eseteket rostálja ki, amely esetekben nem okvetlenül szükséges a segítség. En boldog volnék, ha Magyarország olyan gazdasági helyzetben volna, az államkincstár olyan helyzetben volna és a társadalom teherálló ereje is olyan helyzetben volna, hogy minden egyes kérést teljesíteni lehetne. Igaz, hogy ez lehetetlen, mert ha egvszer megindul egy folyamat, amelynek az a devizája, hogy minden kérdés teljesíttetik, akkor nem lehet minden kérést teljesíteni, mert a kérések a végtelenbe nőnének. Ennek következtében bizonyos limit, bizonyos határ, bizonyos sorompó, sőt bizonyos ridegség is szükséges, még ebben a materiában is, amely egyébként minden gyöngédséget és szeretetett megérdemelne. Már most az a kérdés, hogy vájjon ezt a rendeletet vissza lehet-e vonni"? Sajnos, nem lehet visszavonni. Az a kérdés, hogy vájjon azokon az eseteken tudok-e segíteni, amelyeken valóban segíteni kell? Igen, azokon az eseteken tudok segíteni. Erről a helyről természetesen nem kérem azt, hogy most már a kérések lavinája induljon meg, mert hiszen akkor ott volnék, ahonnét az egész ügyet tulajdonkérppen ki akartam mozdítani, ellenben a nagyon indokolt esetekben, a nagyon szegény, nagyon nagy családú és nagyon rászorult* kérelmezők esetében módom lesz legalább némileg segítséget nyújtani. (Helyeslés jobbfelől.) Már most az is felvettetett az interpelláció kapcsán, hogy oly irányú válaszok mennek az érdekeltekhez, az érintettekhez, hogy amennyiben az állami gyermekvédelem keretébe, tehát idegen gondozásba átadja az illető szülő a gyermekét, akkor megkapja a segélyt. Ez tévedés. Nem t. képviselőtársam tévedése, hanem az illető közeg tévedése s az ily módon megstilizált válaszokat meg is fogom szüntettetni. Hiszen ezzel az intézkedéssel nyilvánvalóan nem az a cél, hogy a szülőtől elszakított nevelési módszerbe tartozó gyermekanyag létszámát növeljük, hanem az a cél, hogy a nem okvetlen rászorulókat kirostáljuk, akár az édesanyjánál marad jövőre az illető gyermek, 6. ülése 1929 május l-en, szerdán. 55 akár egy gyermekvédelmi intézmény keretébe vétetik fel. r \± Néhány megjegyzést tett t. képviselőtársam olyan értelemben is, hogy más célokra van pénz. Hát én sajnálattal konstatálom, hogy az én tárcám keretében nincs. (Kun Béla: Neim is arra értettem!) Az én tárcám keretében sem bankszanálás nem történik, — de úgy tudom, hogy semmiféle tárca keretében ilyen nem történik — sem semmiféle olyan kiadás nincs az én tárcám keretélben az államkincstár terhére, amelyet józan, objektív elbírálással akár megszüntetni, akár elodázni lehetne. Sőt én is úgy vagyok tulajdonképpen a pénzügyi kincstárral és annak képviselőjével, a pénzügyminiszterrel úrral szemben, hogy ha felszabadítana engean a kérelmezés útján, akkor se vége, se hossza nem volna az én Örökös kérelmeimnek, mert hiszen a problémák, amelyek terhelnek engem és a gondozásomra bízott tárcát, egy Trianon után vergődő országban végeláthatatlanok. Ezzel velejében voltam is bátor rámutatni arra, hogy mi volt az indítóoka a rendelet kiadásának, mi az eredmény, amelyet várunk a rendelet fenntartásától, valamint sok sajnálkozással voltam bátor hangsúlyozni azt is, hogya rendeletet nem tudom visszavonni. Sok sajnálkozással, mert hiszen egy nagyon kedves gondolatomat kellett saját magamnak e rendelet durva szekercéjével kivégeznem. Az én kedves gondolatom az volt, 1923-ból eredőleg, hogy ne a bürokratikus nevelési rendszer keretébe vigyük át a gyermeket, hanem hagyjuk meg őket az édesanyja meleg szíve mellett. Ez volt az én kedves gondolatom, amelyet annakidején olyan formában mondottam ki, hogy a legnemesebb szívű apácával és a legmelegebb szívű szerzetessel sem tudom én pótolni a gyermekeknek az édesanyát. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hogy meg lesz a lehetőség később is, amikor ennek a rendeletnek hatása teljes mértékben érezhető lesz, statisztikai adatokba szedhető lesz, amikor áttekinthető lesz, hogy vájjon a magyar nemzet fájának gyökeréhez valamiképpen hozzáért-e ennek a rendeletnek a kése, s hogy akkor vájjon tudunk-e majd segíteni a dolgon, az a jövendő kérdése. En biztosíthatom a t. Házat afelől, hogy nem hidegedŐ szívvel, hanem^ állandó, azonos melegséggel és szeretettel próbálom gondozni ezeket a kérdéseket és ha azt látnám, hogy a nemzet létérdekét bizonyos mértékben érinti ez a rendelkezés, mindenesetre arra az útra térnék, hogy a pénzügyminiszter urat megostromolná — esetleg inkább saját tárcám területén belül, más téren való redukció révén is elérni igyekezném — (Elénk tetszés.), hogy a jövendőben a kérdés valamiképpen mégis rendeztessék. Egyelőre kérném a t. Házat, méltóztassék ezzel az én fogyatékos válaszommal az interpellációra válaszként megelégedni és bizalommal lenni abban az irányban, hogy amint igen t. képviselőtársam szívének szeretetével és melegével öleli körül és tárta a Ház elé ezt a kérdést, nem kisebb szeretettel tekintem és foglalkozom vele én is. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Kun Béla: T. Képviselőház! A t. miniszter úr beszéde a meleg szív szószólása volt, és ha én sajnálattal mégsem veszem válaszát tudomásul, úgy méltóztassék róla meggyőződve lenni, hogy ez nem neki szól, hanem a hideg, számító észszel rendelkező t. pénzügyminiszter úrnak. Es hogyha a t. népjóléti miniszter úr