Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

54 Az országgyűlés képviselőházának S hogy egy il^en rendelet napvilágot láthatott és ezt a kifejezést, ezt a szólásmódot aktuálissá tehette, meg vagyok róla győződve, újra kijelentem, hogy annak nem a i népjóléti miniszter úr az okozója, hanem a fiskus, a t. pénzügyminiszter úr, aki ceruzával kezében dolgozik. A népjótléti miniszter úr képviseli a szívet, a t. pénzügyminiszter úr képviseli a számító ceruzát. A népjóléti miniszter úr azt mondja: adnék; a pénzügyminiszter úr azt mondja: spórolj.. A népjóléti miniszter úr azt mondja: könyörülnék; a pénzügyminiszter úr számító ceruzája, fiskusa azt mondja: légy rideg. A népjóléti miniszter úr azt mondja: nem veszem ki a szegény gyermekek szájából a többfalat kenyeret; a pénzügyminiszter úr azt mondja: nincs reá fedezet, nincs reá pénz. Itt tehát a Képviselőház döntsön. Kérdezem, t. képviselőtársaim, van-e erre a rendeletre fedezet a mi magyar lelkiismeretünkben, hogy ez a rendelet továbbra is fennmaradhasson? Ha nincs, akkor a t. kormány vonja vissza ezt a rendeletet. Nem elég az irredentizmust hirdetni; az irredentizmus keresztülviteléhez harcos regiment is kell. Sápadt, vézna, elcsenevészedő magyar gyermekekből hogyan akarjak én nevelni életerős, ifjú nemzedéket, amely, ha arra kerül a sor, nemcsak testileg lesz ép, hanem testi épsége mellé lelki épséget is tudok belé önteni, hogy majd a nagy leszámoláskor megvívhassa a harcot a boldogabb magyar jövendőért s a régi országhatárokért! T. Képviselőház! A polgári társadalomnak érdeke is az, hogy ezt a rendeletet visszavonják. Jól felfogott érdeke a polgári társadalomnak, mert amit egyszer a magyar kormány a magyar '' államnak, a magyar nemzetnek nevében a szociális nyomorúság enyhítése terén cselekedett és megadott, az egy hosszúlejáratú kötelezvény, amelyet nem lehet máról-holnapra széttépni, még csak hatálytalanítani sem. Nem lehet, mert különben elvész ebben az országban sok más veszendő érték mellett az adott szónak szentsége is.'Ne legyen egyetlen magyar gyermek sem ebben az országban, akinek, nem mondom, hogy jövő elhelyeztetéséről, — mert, sajnos, erről előre biztosan nem gondoskodhatunk — de legalább felnőhetéséről ne tudnánk gondoskodni, és akinek felnőhetése megoldatlan probléma maradjon ebben az országban, mert nem szabad, hogy az maradjon. Minden édesanya, aki gyermeket szül és gyermeket nevel, jogosítva van arra, hogy a saját fáradságos munkájának, verejtékezésének eredményén és anyai szeretetének melegén kívül érezze az államhatalomnak is nem sújtó kezét, hanem gyöngédségét, érezze a kormányférfiak szívének melegségét, annak kifejezésében, hogy: te magyar gyermek, " nemcsak édesanyádé vagy, hanem a nemzeté és a hazáé is. Mentsük meg a magyar gyermeket! (Helyeslés és taps a balközépen és a baloldalon.) Elnök: A népjóléti miniszter úr óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Nem nagyon rokonszenves az az álláspont, amelyet nekem képviselnem kell abban a materiában, amelyet képviselőtársam szíves volt interpellációja tárgyául felvetni. Mindamellett képviselem nemcsak tárcaszerűen, hanem azért is, mert az érzésektől, a szimpátiák és antipátiák szövevényétől megfosztva magát a kérdést, teljes tárgyilagossággal megtalálom a motívumokat, amelyek alapján az eljárást védeni^ lehet. A kérdés megvilágítására legyen szabad megemlítenem azt, hogy az állami gyermekvédelem 286. ülése 1929 május 1-én, szerdán. keretében a felvétel, mielőtt az az emlegetett 1923-as rendeleten megjelent, csak egy módon volt lehetséges, nevezetesen az állami gyermekvédelem a szülőtől a gyermekeket elvette, gyermektelepeken helyezte el vagy a menhely kötelékébe tartozó telepeken és így gondoskodott a gyermek neveléséről. 1923-ban rendeletet bocsátottam ki, amely egy másik módját is megteremtette a gyermekvédelemnek, nevezetesen nem elvenni az anyától, a szülőtől a gyermeket, amennyiben a gyermek egyébként állami védelemre szorul, hanem otthagyni a szülőnél, az anyjánál, feltéve, hogy a gyermek erkölcsi és anyagi fejlődése nincs veszedelmeztetve, és magát a családot, az anyát segélyezni. Most már méltóztassék elgondolni, hogy ilyen módon kétféle típus fejlődött ki az állami védelem körébe való felvételnél. Ennek az én ahszolut jó szándékú renidteletemnek, ennek a gondolatnak, amelyet annak idején rendelet alakjába öltöztettem és átvittem a gyakorlatba, amely gondolatba valósággal szerelmes voltam éveken keresztül, olyan hatásai mutatkoztak a költségvetés szempontjaiból, amelyek felkeltették a pénzügyi kormányzat figyelmét. Nevezetesen a régi 1901-es törvény alapján való felvétel az állami gyermekvédelem keretébe a szülőnek gyermekéhez való ragaszkodási momentumát teljesen figyelmen kívül hagyta azzal, hogy lehetetlenné tette a gyermeknek a szülőnél való meghagyását, (tfgy van! a baloldalon.) Ezzel stabilizálta ez a rendszer Nagy-Magyarországon az állami gyermekvédelem keretébe kerülő gyermekanyagnak kvantumát, mennyiségét, úgyhogy 1901-től, a Széli-féle törvényjavaslat törvényerőre emelkedésétől kezdve egészen f a háborúig, egy nem^ nagyon nagy emelkedést nem számítva, egyébként stabil tételekkel tudott az akkori pénzügyi kormányzat ezen a téren dolgozni. 1923-ig is meglehetősen stabil tételekkel dolgoztunk. 1924-től kezdve azonhan az 1923-ban kiadott rendelet nagyon érdekes hatásokat mutatott. Hogy csak a legutóbbi évek adataira mutassak rá, amikor az 1926-os törvény költségvetési összeállításán dolgoztunk, a pénzügyminisztérium felhívta figyelmemet arra, hogy az állami gyermekvédelembe kerülő gyermekek száma rohamosan nő. Jóllehet a társadalom gazdasági ziláltsága bizonyos mértékig indokolja, hogy mindig több és több gyermek veszi igénybe az állam védelmét, ez a rohamos emelkedés mégsem indokolható. 1926-ban körülbelül 40.000 körül volt az Összgyermeklétszám és akkor kért már engem a pénzügyminisztérium, hogy stabilizáljam ezt a létszámot körülbelül ezen a limiten. En akkor ezt meg is ígértem. A következő esztendőben felment, felszökött a létszám 50.000-re, az utána következő esztendőben 63.000-re, az azután következő esztendőben 74.000-re, úgyhogy kénytelen voltam a pénzügyminiszter úrnak azt az okfejtését helyesnek találni, hogy a rendszerben kell valami hibának lennie, mert nem lehetetlenség az, hogy a társadalom gazdasági helyzete ilyen arányokban romolj ék le, mint aminő arányokban a gyermekvédelem anyagának emelkedése ezt mutatja. T. Ház! Ez vezetett minket arra, hogy az 1923-ban kiadott rendeletet hatályon kívül helyezzük. Méltóztatnak tehát látni, hogy nem indokolás nélkül történt a rendelet visszavonása, illetőleg hatályon kívül helyezése és ennek a redkívüli ridegnek és szigorúnak látszó rendeletnek kibocsátása. Hogy minő eredménye lesz ennek a hatályon kívül helyezésnek, azt