Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

Az országgyűlés képviselőházának 286. ülése 1929 május 1-én, szerdán. 49 szó. Mert méltóztatnak tudni, hogy mit jelent az utolsó tehén 1 Az utolsó tehén jelenti a gyerek részére az utolsó pohár tejet és jelenti a gyerek részére az utolsó darab húst is abban az esetben, ha jut tej eladásra. Itt az történt, hogy a teheneket transzferálták a községházára. A községházán fejték az adófizetők feleségei a teheneket és a községházára vitték a takarmányt annak a tehénnek, vagy pedig fizették a község által vásárolt drága takarmány árát. Ügy tudom, hogy általánosságban a transzferálás divatjának Somogy megyében . egy transzíferálasi eset végét vetette, amikor az történt, hogy azt a szegény embert, — azt hiszem, Demeterfinek hívták, — akinek bevitték a tehenét a községházára és a községházán nem akarta ott tartani a szellős istállóban a saját tehenét, hazavitte éjszaka a tehenet, hogy a szellős ^istállóban meg ne hűljön az egyetlen tehénkéje. Erre a következő napon nemcsak a tehenet vitték be, hanem bevitték Demeterfit is megvasalva, (Éhn Kálmán: Nem megvasalva, csak úgy!) A csendőrök bevitték a tehénnel együtt annak dacára, hogy teljes mértékben fedezetként szolgált a holmija. T. Ház! Miért minidig az állam érdekének védelme a késedelmes adófizetésnél ? Legelsősorban meg kell állapítanom, hogy soha a békebeli Magyarországon, de soha az előző esztendőkben sem folyt be Magyarországon úgy az adó, mint ahogy most befolyt az utóbbi hónapokban és az utóbbi esztendőkben. Es e mellett mi történiki! Olyan embernél, akinek két kis falusi háza van, amelyekből az egyik ki van adva, tehát a két házára hátralékos adója be van kebelezve, az egyik házának bére le van foglalva, mégis lefoglalták annak a szegény, nyomorult embernek az utolsó nyolc métermázsa búzáját is, és most jön az, amit én katasztrofálisnak tartok. A búzának a tőzsdén jegyzett árfolyama 24 pengő volt akkor és az árverésen a paraszt búzáját 16 pengőért árusították el akkor, amikor mondom, az államkincstár teljes mértékben fedezve volt a maga követelésével. (Petrovácz Gyula: Ki vette megl) Megvette a községi jegyző egy rokona! Ha t. képviselőtársam nem kérdi, én ezt nem mondottam, volna meg, ellenben igenis meg kell mondanom azt, hogy végre az állami adminisztráció, az adóadminisztráció közegei vegyék tudomásul, hogy ők élnek az állampolgároktól; ezeket az embereket ne törekedjenek tönkretenni, mert miből fogjuk fenntartani az adóaidminisztrációnak nagyszerű közegeit ebben az esetben

1

? (Farkas Elemér: Melyik községben?) T. képviselőtársam, nem akarom a jegyzőt Petrovácz képviselő úr kérdése után itt az ország előtt kipellengérezni, ellenben méltóztassék tőlem megkérdezni a képviselőházi ülésen kívül, azt hiszem, illojális lett volna, ha ezek után megmondtam volna. Közvetlenül Budapest mellett van. De t. képviselőtársam ne csodálkozzék ezen, mert annyira ment és annyira megy ez az eljárás, hogy nyilvános árveréseken a forgalmiadóellenőrök és a községi jegyzők hozzátartozói vásárolják meg az olcsó áron leütött teheneket, lovakat és mindenféle holmikat. T. Ház! Tessék végigkérdezni az egységespárt t. képviselőtagjait, ezzel nem jöttem volna ide akkor, ha ez nem az ország minden részéből hozzám befutó panasz. Ma már Magyarországon az adóadminisztráció nem az állam közege; ma már Magyarországon az adóadminisztráció öncél. Nem akarok erre a kérdésre most kitérni, hogy lett, sajnos, a pénzügyminisztérium rettenetes hibájából kifolyólag öncéllá a vidéki adóadminisztrációs közegek előtt is az adóadmnisztráció, de igenis, azt kell mondanom — sajnos — és ezt bátor leszek a kötségvetési beszédemben bebizonyítani, hogy itt igazán a magyar közmondásnak van igaza: fejétől büdösödik a hal. (Mozgás.) Elnök: A képviselő urat a hatósági közegek megsértése miatt rendreutasítom. (Jánossy Gábor: Latinul mondtad volna: a capite foetet piscis. — Zaj.) Jánossy Gábor képviselő urat pedig kérem, hogy közbeszólásaitól kímélje meg a Házat. (Derültség és zaj.) Fábián Béla: T. Képviselőház! Igazán nem volt célom és nem célom ezeknek elmondásával az, hogy valakit megsértsek. Az a meggyőződésem, hogy valakinek el kell mondani ezeket, mert rettenetes dolog, hogy ezeket mi csak egymásnak súgjuk a folyosókon és hogy nekünk panaszolják az emberek. Mindenki tudja, hogy — sajnos — semmi sem változott Wekerle pénzügyminiszter úr uralma alatt. Minden ugyanúgy van, ahogy volt, sőt majd leszek bátor a költségvetési beszédemben bemutatni, hogy hol és mennyiben rosszabbodott a helyzet. Bud pénzügyminiszter úr uralma alatt sohasem fordult elő az, hogy a rokkantsági járulékokat — méltóztatnak érteni: a rokkantsági járulékokat! — adóhátralékba lefoglalják, helyesebben az törj ténik az utóbbi négy hónapban, hogy a rokkantnak, akinek adóhátraléka van, ha nem akarja, I hogy az utolsó rongyos ágyát elárverezzék, vagy pedig arra kényszerítsék, hogy a rokkant katona a gyerekével r egy ágyban aludjon, azt mondják: nincs más hátra, mint hogy adó céljaira önként le fogsz mondani a rokkantsági járulékodról. (Mozgás.) Nagyon érdekes ezt elmondani ma itt a képviselőházban akkor, amikor egyik oldalon a t. pénzügyminiszter úr kedvezményeket ad azoknak, akik nem is voltak katonák, nem is voltak rokkantak, az állam pénzéből, másik oldalon pedig a pénzügyminiszter úr közegei úgy becsülik meg ebben az országban a rokkantakat, hogy a bizonyára súlyos adók — mert ha az adók nem lettek volna súlyosak, az az ember transzferálás nélkül is meg tudta volna fizetni — behajtása alkalmával a rokkantsági járulékot is levonják. Nagyon örülök, hogy itt van a népjóléti miniszter úr, mert meggyőződésem, hogy^ mindannyiunknak, legelsősorban pedig^ a népjóléti miniszter úrnak a rokkantak ügyében az kell hogy legyen a véleménye, hogy amint a törvény nem engedi meg lefoglalni — ha le is foglalják — az iparos szerszámát, úgy nem szabad, hogy egy ország az adóbehajtás terén odáig jusson, hogy a rokkantaktól, akiknek elveszett a lába vagy karja, vagy egyik vagy mind a két szeme, a rokkantsági járulékot adóban elvigyék. Ismételten bátor vagyok azt mondani, hogy ha csak egy községből jött volna hozzám ez a panasz, az esetben azt mondtam volna, hogy csak ebben az egy községben fordult elő, de kénytelen vagyok megmondani, hogy nemcsak egy községből és egy vármegyéből, hanem Magyarországnak nagyon különböző részeiből jön az a panasz, hogy amikor rokkant bemegy és könyörög adóhalasztásért vagy részletfizetési kedvezményért, akkor az adóügyi jegyző elébe teszi a már kész ívet, amelyben már előre el van készítve, hogy: rokkantsági járulékomról az adótartozásom javára lemondok. T. Képviselőház! Ezeket én fontos kérdéseknek tartom, mert lehetetlenség, hogy itt lassanként az országban az emberek lelkében, akiknek nincs is módjuk elmondani a maguk pana-