Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

50 Az országgyűlés képviselőházának szait, keserves gyúanyag gyűljön össze. Méltóztassék elhinni, hogy én nem is szeretem már hallani a községek küldöttségeinek szónokait és az egyes embereket, akik elmondják, hogy milyen hatást gyakorol a községben az, amikor a szekér — mert ez így megy nap-nap után — végigmegy a községen és a szekéren ott ül a községi végrehajtó, ott ül az adóügyi jegyző, ott ül a becsüs és oldalt, a szekér mellett baktat két kakastollas csendőr. Hogy ez milyen demoralizáló hatással van a község lakosaira nézve, hogy ez hová vezet, azt hiszem, t. képviselőtársaimnak nem kell megmagyaráznom. Méltóztassék megérteni: addig amíg csak a városi kisiparosokkal és kiskereskedőkkel szemben volt meg az adóadminisztráció rettenetes nyomása, addig kirobbanástól, felzúdulástól különösen félni nem kellett, mert hiszen a forradalmak idején megtanultuk azt, hogy a kisiparosnak és kiskereskedőnek mindenféle mozgalomból csak kára van, tehát semmiféle mozgalomban részt nem vesznek. Nem én mondom, méltóztassék a miniszter úrnak egységespárti és kereszténypárti képviselőtársaimat megkérdezni arra vonatkozólag, hogy milyen a vidéken a hangulat, hogy ezek a kakastollas csendőrök, akik a transzferáló szekér után mennek, milyen hangulatot termelnek ki? Lehet-e ezen a katasztrofális helyzeten azzal segíteni, hogy ezt az állatforgalmi adót, helyesebben nem is állatforgalmi adót, mert én ezt az egész törvényjavaslatot ebből a szempontból szemfényvesztésnek tartom, megszüntetjük? (Mozgás jobbfelöl.)-'Ez csak a zaklatást fogja megszüntetni. (Beck Lajos: Ez is eredmény!) Nem mondottam azt, hogy nem eredmény, de azt mondottam, hogy csak a zaklatást fogja megszüntetni, mert az lesz a helyzet, hogy ugyanaz az összeg fog befolyni az államkincstárba, mint amennyi eddig befolyt. Meg méltóztatnak látni, hogy az egyik oldalon a 4'3%-ra felemelt adó, a másik oldalon a marhalevél ugyanannyi bevételt fog hozni. (Kun Béla: Megfizetik a fogyasztók!) Méltóztassék tudomásul venni, hogy igenis, a termelőket mentesíti ez a törvényjavaslat a zaklatástól, azonban azt a nyomorult fogyasztót, aki már nem tudja, hogy miből fogyasszon, nem mentesíti, mert a fogyasztónak a jövőben is sajnos, annyiért kell megvásárolnia a húst, mint eddig és az államkincstár is ugyanannyi Összeget fog ezen a címen beszedni, niint amennyit eddií? beszedett. En nagyon szeretném, ha a t, miniszter úr a Coolidge-féle metódusra térne át, mert két metódus van az adócsökkentés világpolitikájában: az egyik a Bud-féle, a másik a Coolidge-féle rendszer. Bocsásson meg nekem a t. közgazdasági miniszter úr, hogy az ő rendszerére hivatkozom annak ellenére, hogy nem ült benn a pénzügyminiszterig székben, de ő honosította meg ezt a rendszert és azért van Bud-féle rendszer és van Coolidge-féle rendszer. A Coolidge-féle rendszer bban áll, hogy Coolidge azt mondotta Ameriában: most pedig elég volt, nem engedem az adóprést továbbra is úgy működni, mint ahogyan eddig működött, az adókat le akarom szállítani, 280 millió dollárral kevesebb bevételt akarok,mint amennyi az előző esztendőben volt, nem szabad tehát többet behajtani. A Bud-féle szisztéma abban állott, hogy Bud miniszter úr a forgalmi adóval kapcsolatban a kénviselőválasztások előtt és után azt mondotta: csökkenteni fogom az adókat. Nálunk a hideg veritek üt ki az emberek arcán, ha a pénzügyminisztertől azt hallják, hogy csökkenti az adókat, mert eddig Magyarországon — és ez a különbség a Coolidge- és Bud-féle szisztéma 286. ülése 1929 május 1-én, szerdán. között — ha a pénzügyminiszter felállott és azt mondotta: csökkentem az adókat, utána olyan kataszrófális adóemelés következett, amelynek következményeit ma látjuk. (Bud János közgazdasági miniszter: Fizesse a régi alapon!) Legelőször jött a Bud-féle szisztéma szerint a 3%-ról 2%-ra való leszállítása a forgalmiadónak. (Bud János közgazdaságügyi miniszter: Fizessen 3%-os alapon!) Méltóztassék megengedni t. miniszter úr, hogy ebben a kérdésben azt mondhassam csak, hogy a miniszter úr leszállította az adót, de ezzel az adóleszállítással kapcsolatban ki méltóztatott adni egy utasítást, hogy az alapokat fel kell emelni a duplájára. (Bud János közgazdaságügyi miniszter: Ilyen utasítás nem volt soha!) Akkor zseniálisak lehetnek a miniszter úr közegei, hogy a miniszter úr intenciót utasítás nélkül eltalálták! (Bud János: közgazdaságügyi miniszter: A vámoknál volt több a forgalmiadó. A behozatal négyszázmillióról kilencszázmillióra emelkedett!) T. miniszter úr, én erre csak annyit válaszolhatok, hogy sajnos, nem a vámoknál fennálló forgalmiadó, hanem igenis a kisiparosok és kiskereskedők forgalmiadója emelkedett a 3%-ról 2%-ra való leszállítással kapcsolatban a duplájára. Ez történt az adócsökkentési törvényjavaslatokkal kapcsolatban is. Meg vagyok győződve, sajnos, hogy nálunk olyan jól be van gyakorolva mindenki abba, hogy a vidéken és az adóbehajtásoknál az ellenkezőjét kell érteni a képviselőházban történt kijelentéseknek: ma minden adócsökkentési törvényjavaslattól — tessék a szakemberekkel beszélni — az emberek arcán a hidegverejték üt ki. T. Képviselőház! Hová fog ez vezetni, hogy nálunk nem a Coolidge-féle szisztéma, hanem a Bud-féle szisztéma valósult meg? Becsületére váljék az eltávozott pénzügyminiszter úrnak, meg kell mondani, hogy a Bud-féle szisztémát nem Bud János valósította meg teljes egészében és kérelhetetlenségében, hanem a Weker le-f éle rezsim valósította meg. Ebben a kérdésben nyugodtan merném népszavazás, sőt titkos szavazás alá bocsátani az egységespártban is azt, hogy igaz-e az, hogy soha Magyarországon az adóadminisztráció olyan kíméletlen és kegyetlen nem volt, mint Bud János távozása óta? (Mozgás jobbfelöl.) Én a t. miniszter urat támadom azért, (Ellentmondások a jobboldalon.), mert a pénzügyminiszter úr volt az, aki akkor, amikor Bud János eltávozott, itt a képviselőházban egy nagyon lovagias beszédét mondott, azt mondván, hogy ne méltóztassék támadni a forgalmiadó-ellenőröket és segédtitkárokat, meg államtitkárhelyetteseket ^— azóta azt hiszem, főtanácsos uraknak hívják őket —, hanem méltóztassék engem támadni. Erre azt válaszolom, ha a miniszter úrnak ez a kívánsága, mi ezt a kívánságát itt az ellenzéken teljesíteni fogjuk, egyre azonban figyelmeztetem a miniszter urat, arra t. i., hogy nincs az a. kitűnő gépész, aki egy megbolondult és megbomlott gépezettel okosan tudna termelni. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy az az adóadminisztráció, amely ennek a szegény, nyomorult országnak népére legelőször a forgalmiadóval kapcsolatban feküdt rá és amely most az egyenesadók kitermelésével és azok behajtásával kapcsolatosan is reáfekszik, egy olyan rendszert honosított meg ebben az országban, amelyet én közbiztonsági szempontból, a közállapotok szempontjából és a közjó szempontjából katasztrofálisnak tartok. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, gondoljon arra, hogy mi hónapokon keresztül nem bántottuk pénzügyi politikáját, mert az volt a felfogá-