Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

48 Az országgyűlés képviselőházának 286. ülése 1929 május 1-én, szerdán. tásánál fog könnyebbséget okozni, más adófajták behajtásánál azonban nem. Hova vezet ez? Sajnálom, t. Képviselőház, hogy nem volt módomban a földadó mérsékléséről szóló törvényjavaslatnál felszólalni, mert elmondottam volna, hogy milyen a helyzete ma egy vidéki embernek, egy mezőgazdasággal foglalkozó polgárnak, hogy mennyivel fizet több adót, mint fizetett a békében. Ezzel a kérdéssel most nem is akarok foglalkozni. ( Jánossy Gábor: Tudjuk! A dupláját fizeti!) Nem a dupláját, mert a múltkor Seregélyesről volt nálam egy ember, aki felhozta 1913. évről való adókönyvét és mostani adókönyvét; akkor is 30 hold földje volt, most is 30 hold földje van, s akkor 10 métermázsa búzát kellett fizetnie adóban, ma wedig 30 métermázsa búzát fizet. Ez tehát azt jelenti, hogy a békebelivel szemben háromszoros terhet visel. Az a kérdés, hogy ezt a terhet miképpen hajtják be ezektől az emberektől. Itt fel kell hívnom a pénzügyminiszter úr figyelmét legelsősorban arra, hogy szemes-terményt, vetőmagot ne engedjen transzferálni, ne engedje meg, hogy a vetőmagot elvegyék az emberektől, mert akkor hiába terjesztik be az állatforgalmi adó eltörlésére vonatkozó és adókönnyítéseket hozó javaslatokat, és hiába beszélünk többtermelésről, ha a pénzügyminiszter úr kormányzása alatt megtörténhetik az, ami, meg kell mondanom, Bud János alatt sohasem fordult elő, hogy elvitték volna az emberek szemesterményeit, hogy elvitték volna az ekét. Mert a többtermelő Magyarországon a kisbirtokosoktól télen eltranszferálják az ekét. Tiltva van ugyan, de avval viszik el télen, hocrv azt mondják: télen nines szükség az ekére. (Wolff Károly: Nyáron azután szánthat a kezével!) Közben a transzferált holmikat, az ekét is, természetesen elárverezik, és nyáron szánthat — ahogy a képviselőtársam helysen mondotta — a kezével. (Udvardy János: Miért nem tesznek panaszt?) T. képviselő társam azt kérdi, miért nem panaszkodnak. En elmondottam már itt a Házban egész csomó hasonló esetet. Elmondottam pl. Ibrány község esetét, ahol az történt, hogy a kisgazdatársadalomtól nemcsak azt vitték el a transzferálás alkalmával, amit előzetesen lefoglaltak, hanem amit a kiküldött pénzügyi embernek szeme meglátott, azt egészen egyszerűen törvénytelenül bevitték a községházára. Erre én itt a Házban elmondtam ezt az esetet. A pénzügyminiszter úr azonnal intézkedett s megállapítást nyert, hogy az egész ibrányi eset az utolsó szóig megfelel a valóságnak; erre azután visszaadták az embereknek összes eltranszferált holmijukat. (Beck Lajos: Jó, hogy^ megvolt!) Kiderült azonban, hogy a községházán nem voltak meg azok a holmik, amelyeket tőlük elvittek, nem voltak meg annál kevesbbé, mert sokat jegyzékbe sem foglaltak. Mit méltóztatnak gondolni, történt erre intézkedés, indítottak eljárást azok ellen az emberek ellen, akik törvénytelenül jártak el? Az egész falu lakossága hiába járt Pontiustól Pilátusig, hogy Budapestről küldjenek ki a pénzügyminisztériumból egy vizsgálóbizottságot és azokat, akik törvénytelenül jártak el, büntessék meg; teljesen hiábavaló volt. En itt azt mondom, hogy az egész magyar pénzügyi adminisztrációnak katasztrófáj ci clZ. hogy itt mindenki, aki behajt minél több adót, jutalomlevélben és pénzügyi jutalomban részesül, aki pedig meri a törvényeket betartani a pénzügyi adminisztrációval szemben, az megkapja a közigazgatási bizottság részéről a fegyelmi eljárást. En nagyot néztem a múltkor, amikor t. képviselőtársaim, az igen t egységespárt tagjai zajos ovációt rendeztek a pénzügyminiszter úrnak egy zseniális mondása után, amelyben 1 fillér engedményt adott emberenként, olyan emberenként, akinek 20 pengő évi adója van és 10 fillért adott olyan emberenként, akinek 200 pengő évi adója van. Amikor az igen t. pénzügyminiszter úr a késedelmi kamatnál tett engedményről nyilatkozott, én kimentem a folyosóra és megmutattam, hogy mindaz, amiért a pénzügyminiszter úrnak tapsoltak, 20 pengős adónál 1 fillér és 200 pengős adónál 10 fillér. Most pedig méltóztassék megengedni azt a kérdést, hogy hová visz ez? Sóikkal szívesebben venném, ha t. képviselőtársaim a túloldalról mondanák el azoknak a községeknek rettenetes helyzetét, amelyek még az Országos Mezőgazdasági Kamara kimutatása szerint is a békebeli terhekkel szemben háromszoros és négyszeres terheket viselnek — majd fel fogom olvasni a statisztikát —, szívesebben venném, ha í« képviselőtársaim a túloldalról figyelmeztetnék a kormányt arra, hogy mit művel Tolnia vármegyében és nemcsak Tolna vármegyében, hanem az ország többi vármegyéiben is a pénzügyi adminisztráció, a kakastollas pénzügyi adminisztráció. (Mozgás a jobboldalon.) Sajnos, nem tudom, tudja-e a pénzügyminiszter úr, hogy csendőrök járnak a falvakban a szekerekkel a szegény nyomorult kisemberekhez azért, hogy elvigyék tőlük utolsó holmijukat. Előfordult Gyulaj község-ben, — több községről nincs tudomásom, de ezt most hónapok után elrmonmondom — hogy amikor a szegény emberek padlásáról el akarták vinni a vetőmagot és az nyomorult ember a csendőr után akart mászni, a csendőr ezt a szegény embert, aki a saját magját akarta védelmezni, lelőtte. Nem tudom, hogy mi lett ezzel az üggyel. Nem a csendőrt hibáztatom, hanem igenis hibáztatom azokat, akik Magyarországon az adószedés és az adóadminisztráció zaklató eljárása terén odáig vitték a dolgot, hogy a nyomorult emberektől nemcsak a tehenet és a tinót viszik el, hanem a szegény embernek a kis kacsáját^ és libaiát, a vetőmagját is elviszik. (Mozgás a jobboldalon.) Temesváry igen t. képviselőtársam int a fejével, hogy ez nincs így. Minthogy nekem az a helyzetem, hogy minden egyes '" alkalommal kénytelen vagyok aktákkal, személyekkel, községekkel felszerelve idejönni, kérnem kell, hogy először tegye meg t. képviselőtársam^ azt, ~-i |;ti-> dorn, hogy a képviselő úr békési képviselő — legyen olyan szíves és látogassa meg Békés vármegyében a magas vármegyei közegeket. Méltóztassék pl. meglátogatni

r az alispán urat s az alispán úrtól méltóztassék megkérdezni, hogy benne van-e a vármegye egy alispáni jelentésében az, hogy a túlzott adóztatás következtében a vármegye területén a kisiparosság odáig jutott, hogy ma már mint kisiparos nem folytathatja tevékenységét, hanem napszámosként, mezőgazdasági munkásként t keres elhelyezkedést, de mint mezőgazdaságig munkás sem kap alkalmazást. Vagy, ha tovább akar menni t. képviselőtársam, kerületétől nincs messze Szentes városa. Méltóztassék Szentesre elmenni, vagy méltóztassék megnézni Kismarja községet és Kismarja község lakosait megkérdezni arra vonatkozóan, hogy a pénzügyminiszter úr kijelentésével szemben lefoglalják-e még ott a tehenet, vagy igaz-e, hogy a libát foglalják le. Ne méltóztassék rossznéven venni ezt a tehénkérdést, amely jelenti azt, hogy a szegény dolgozó embernek utolsó vagyonkájáról van