Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

Az országgyűlés képviselőházának termelő munkát és úgy megdrágítja ebben az országban az életet, hogy az ma már mindenkire nézve teljes mértékben elviselhetetlenné válik. T. Képviselőház! Nagyon örülök annak, hogy éppen az én igen t. képviselőtársamnak, egy kifejezetten agrárképviselőnek ajkáról hangzott itt el ma egy szó, amely figyelmeztetés a pénzügyminiszter úrhoz és az egész kormányhoz, különösen a pénzügyi adminisztrációhoz, hogy ha tovább fogja folytatni azokat a zaklatásokat, amelyek az állatforgalmi adónál eddig elviselhetetlenek voltak és amelyeket talán ez a törvényjavaslat ki fog küszöbölni, az ország egész társadalma összefogva már nem a forgalmiadózaklatások, hanem az egész forgalmi adó megszüntetését fogja követelni, mert az ország lassanként kezdi belátni, hogy a pénzügyi adminisztrációval szemben hiába az adminisztráció javítására és a zaklatások megszüntetésére irányuló minden kívánság, minden követelés. Ennek a törvényjavaslatnak az egyik oldalon az a célja, hogy adókönnyítést adjon, a másik oldalon pedig az a cél, hogy az agrárlakosságot, az állatéladó és állattenyésztő lakosságot a zaklatásoktól megóvja. Nekem meggyőződésem az, hogy hiába minden statisztika, — amire különben bátor leszek kitérni — ez a törvényjavaslat nem fogja egy krajcárral sem csökkenteni a lakosság adóterhét. Mert amit a pénzügyminiszter úr elveszít a réven, azt be fogja hajtani a vámon. Az egyik oldalon be fogja hajtani a 4.3%-ra felemelt adókulcsnál, másodsorban pedig a marhalevelek illetékénél. Méltóztassanak megengedni, hogy én itt legelsősorban ezzel az illetékkérdéssel foglalkozzam. Itt van egy, Szabó Sándor t. képviselőtársam által már felemlített kérdés, a lónak kétpengős marhalevélilletéke. Ebben az országban a ló már nemcsak úgy szerepel, mint igahúzói, hanem sajnos, ebiben az országban eljutottunk odáig, hogy ma már Magyarországon a lóhús, aimelyből a háború elölt nagyon keveset fogyasztottak, Magyarország munkáslakosságánál, sőt merem állítani, (Jánossy Gábor: Az értelmiségnél is!) — mind-járt példákat fogok felsorakoztatni, — a középosztálynál is táplálék, mert igenis, el kell végre egyszer mondani a Házban, hogy a budaipesti lóhúsmészárszékeknél úriasszonyok jelennek meg és azt mondják szégyenkezve... (Zlinszky István: Miért szégyen? Nem szégyen! Kitűnő eledel!) En nem azt moindom, t. Képviselőház, hogy én szégyennek tartom. Az a leromlott középosztály tartja magára nézve szégyennek, hogy az ő gazdasági helyzete o/dáig romlott, hogy már a marhahúst nem bírja megfizetni. Megjelenik a lóhúsmészárszekben és fél kiló húst kér a macska számára, de nem mondja meg az a szegény középosztálybeli nő, hogy a macska ő maga. (Zlinszky István: Ez a bajunk, az álszemérem! A lóhús kitűnő!) Elfogadom t. képviselőtársam szakvéleményét, hogy a lóhús kitűnő, elfogadóim azt is, hogy t. képviselőtársam evett lóhúst... (Jánossy Gábor: Én is ettem! Jó volt!) T. képviselőtársam, nem szeretnék népszavazást kitűzni ebben a kérdésben, mert vannak, akik tudat alatt ettek lóhúst, és vannak, akik tudatosan ettek lóhúst. (Jánossy Gábor: Tudatosan ettem!) ^Osak azt akarom ezzel mondani, hogy ma a békebeli lóhúsfogyasztás kétszeresére, sőt háromszorosára jutottunk el. (Reischl Richárd: így tudják a lovat értékesíteni! Jó, hogy legalább levágják!) Éppen ezért vagyok kénytelen figyelmeztetni t. képviselőtársamat arra, hogy a legolcsóbb eledelt, a lóhúst teszi ez a törvényjavaslat 286. ülése 1929 május 1-én, szerdán. 47 drágábbá, mert itt az történik, hogy amíg a szarvasmarha marhalevélilletéke^ csak egy pengő, addig a lónak marhalevélilletéke két pengő. Ez tehát azt jelenti, hogy a levágásra való ló után, amelynek forgalmi értéke 10—15— 20 pengő, ugyanúgy kell megfizetni a két pengőt. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Van már indítvány ebben az ügyben, csak nem lehet beterjeszteni!) — Boldogan veszem tudomásul, Remélem az indítvány akként szól, hogy amely lovat levágásra visznek, az után a ló után marhalevélilletéket fizetni nem kell. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Egy pengőt kell fizetni!) T. pénzügyminiszter úr, nagyon helytelenítem, hogy ugyanakkor, amikor egy szarvasmarha után, amelynek súlya nagyobb, s amelynek értéke hasonlíthatatlanul nagyobb, a marhalevélilleték egy pengő, ugyanakkor a 10—15— 20 pengőt érő ló után ugyanannyi marhalevélilletéket kelljen fizetni. (Neubauer Ferenc: Viszont forgalmiadót nem kell fizetni.) T. képviselőtársam, azt én nagyon könnyen megértem, de azt akarom mondani, hogy az ország szomorú gazdasági helyzetében semmiféle új terhet nem raknék a társadalom nyakába. En pedig ezt " az egy pengős marhalevélilletéket is 10% -os áremelésnek tartom egy 10 pengős lónál, sőt nem is 10%-nak, mert majd méltóztatik látni, hogy ez a lóhús áraknak olyan emelkedését fogja előidézni, amely Magyarországnak azt a népességét sújtja, amely sajnos az utóbbi időben a gazdasági viszonyok következtében... (Simon András: 10 pengős lóról beszél képviselő úr! Nincs olyan! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő uirak, a jobboldalom Fábián Béla: Mit méltóztatik gondolni, mennyiért aídják el Budapesten vagy PestkörI nyékén azokat a lovakat, amelyeket le akarnak vágni? (Szabóky Jenő: A hintalovat?) Kérem Szabóky képviselő urat^ méltóztassék talán a lóvágóhídra kimenni és megkérdezni, hogy Budlapesten vagy Pest környékén mennyibe kerül egy ló, amelyet levágnak. Akkor azután nem méltóztatik ilyen közbeszólásokat tenni. Méltóztassék megengedni, hogy felhasználjam az alkalmat és ennek az állatforgalmi adónak eltörlésével kapcsolatban felhívjam valamire azoknak a képviselőtársaimnak figyelmét, akik, úgy látszik, nincsenek abban a helyzetben, hogy elmondhassák itt a Házban, vagy pedig egyebütt a pénzügyminiszter úrnak f a maguk választóinak panaszait, a kis agrárlakosságának panaszait, minden egyes kérdésben, különösen a végrehajtások tekintetében. (Jánossy Gábor: Elmondhatjuk!) Ha elmondhatják a képviselő urak, akkor nem tudom, miért nem méltóztatnak elmondani. Méltóztassék megengedni, hogy azért hívjam fel erre a pénzügyminiszter úr figyelmét, mert mikor a pénzügyminiszter úr ide jött mint pénzügyminiszter szeptemberben, az első ígérete az volt. hogy az adminisztrációís bajokat, a zaklatásokat, a transzferálásokat és az árveréseket, valamint a túlzott végrehajtásokat meg fogja szüntetni. Végtelenül sajnálom, hogy nemcsak a városokban nem szüntette meg, hanem ezek a bajok ma már sokkal súlyosabb mértékben kezdenek jelentkezni a falusi lakosságnál is, mint a városi lakosságnál, azért, mert közben a kisipar és a kiskereskedelem annyira kimerült, hogy nála ma már egyáltalában transzferálni sincs mit. Ma már olyan katasztrofális a helyzet az ország egyes községeiben, hogy ezt a helyzetet egy ilyen állatforgalmi javaslattal sem lehet megszüntetni, mert ez csak a passzusok kivál-