Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

46 Az országgyűlés képviselőházánál azoknak az embereknek vállairól, akik eddig a forgalmi adóval erősen molesztálva voltak, és megmentünk nagyon sok embert attól, hogy büntetés alá kerüljenek. Hiszen azok a kishitű emberek, akik általában kevés képzettséggel birnak, nagyon sok esetben megegyeztek abban, hogy az állat árából valamit letagadnak és végeredményében, ha valaki ezt besúgta a fináncnak — hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a fináncembereknek igen jó szimatjuk van, — az illetőt megbüntették úgy hogy az állat ára teljesen ráment, olyan büntetéssel sújtották úgy az egyiket, mint a másikat. Amint Szabó Sándor képviselőtársam is előrebocsátotta, ez a javaslat megmenti az embereket attól a szekatúrától is, hogy aki délelőtt tíz órakor eladta az állatot a vásárban, sokszor még este nyolc órakor is, téli időben, sötétségben kénytelen volt sorba várni, amíg reákerült a sor. E mellett most már legalább van reményünk arra is, hogy amennyiben a forgalmiadó eltörlését az állatforgalmiadó törlésével megkezdették, azt hiszem, nem is messze az az idő, amikor az egyéb forgalmi adókat is el fogja törölni a kormány, (Fábián Béla: Helyes!) amire a társadalomnak általában nagy szüksége volna. Látjuk ugyanis, hogy ez az adó a legnagyobb tehertétele általában a kisiparnak, a kiskereskedelemnek. Különösen a végrehajtó közegek miatt van baj, hiszen van rá sokszor eset, hogy a törvény nem is annyira rossz, hanem azt félremagyarázzák. Amint a kocsmáros, amikor jobb pálinkát kértek tőle, jobbra, amikor olcsóbbat kértek, balra csavarta a csapot, épúgy nagyon sok esetben előfordul, hogy az egyik községben vagy városban ugyanazt a törvényt így hajtják végre, a másikban meg amúgy. Tudok községeket, amelyekben a forgalmiadóval szinte ölik az embereket, Ölik a kisiparosokat és büntetik őket. Hiszen amikor az a forgalmiadóellenőr kiszáll valahova, lehet mondani, alig van ember, akinél hibát nem tudna találni, mert mindenbe belekapaszkodik. Nagyon természetes, hogy a felsőbb hatóság az ő meghallgatásával vagy elengedi az illetőnek azt a büntetést, vagy nem. Minthogy a forgalmiadóellenőr haszonrészesedést kap, ő a haszonrészesedést már előre kiveszi és így nagyon természetes, hogy a büntetés elengedése esetén legfeljebb a sajátját engedi el a hatóság, de ami az illető forgalmiadóellenőrnek jár, azt már úgyis megkapta. Van azonban valami aggályoni ezzel a törvényjavaslattal szemben. Nevezetesen a törvényjavaslat 2. §-ának második bekezdése úgy szól, hogy (olvassa): «A gazdasági cselédek és más alkalmazottak (időszaki munkások) illetményének biztosítása céljából történő vágás esetén az említett célra fel nem használté« közfogyasztásra üzletszerűen értékesített részek utín kell az első bekezdésben meghatározott adót megfizetni.» Én azonban szerettem volna, ha Itt talán előzőleg benne foglaltatott volna a szövegben az is, hogy az az állat, amelyet háziszükségletre vágnak le, szintén nem esik forgalmiadó alá. Erről azonban egy szót sem szó^ a törvényjavaslat. Nagyon jól tudjuk, a régi gyakorlatban is úgy volt, hogy a saját háziszükségletre levágott ilyen állatok után nem kellett forgalmiadót fizetni. Most azonban a törvényjavaslatban ez kidomborítva nincsen. (Jánossy Gábor: Ki kell domborítani. Bele kell venni!) Nem tudom, hogy a törvényt nem fogják-e onajd ferdén magyarázni az illetékes ko zegek. akik hivatva lesznek azt végrehajtani, mert megtörtént, hogy egyes községeket felülről kellett nekünk leintetnünk, hogy annak a 286. ülése 1929 május 1-én, szerdán. szegény tanyás embernek, amikor a maga malackáját le akarja vágni, ne kelljen azt a tanyavilágon bejelentenie és ne kelljen neki a vágatási díjat megfizetnie akkor is, ha nem vágóhídon vágatta le azt az állatot. Nekem aggályaim vannak abban a tekintetben, hogy nem lesznek-e olyanok, akik belemagyarázzák majd a törvénybe azt, ami nincsen benne, hogy t. i. a saját háziszükségletre levágandó állatok is forgalmiadó alá esnek. i En is kitérek arra, amit Szabó Sándor t. képviselőtársam mondott a járiatokra vonatkozóan. Nekem is aggályom van ebben a vonatkozásban. Mert pl. azok az emberek, akiknek van néhány pengőcskéjük, akik nem tudnak máskép megélni, semmi foglalkozást nem tudnak, rokkantak vagy valami más okból, talán mert szakképzettségük másra nem tud kiterjedni, vesznek gyenge minőségű kisáru lovakat és fuvaroznak, ugy tudom, hogy mint régebben, minden tizennégy napban a passzus megújítandó. Ha egy kisember megvesz egy ötvenhatvan pengős lovat, egyszer lefizeti a passzusilletéket az illető tulajdonos, aki eladja. De a másik, amikor tizennégy nap múlva lejárt a passzus, megint két pengőt fizet, harmadszor megint két pengőt fizet. Így, különösen a forgalomban lévő fuvaros lovaknál, amelyek majdnem hayonkét változtatják gazdájukat, a járlatdíj a végén felmegy a lónak legalább fele értékéig. (Ügy van! Ügy van jobbfelől.) Amenyiben tehát módot lehetne találni rá, vagy a végrehajtási utasításban kellene ezt a kérdést rendezni, vagy talán változtatni kellene a törvényjavaslaton. Érték szerint, percentualiter nem tudjuk megállapítani a járlatdíjat, de talán . leredukálhatnék ezt is, amint az a szarvasmarháknál megvan, egy pengőre. (Helyeslés jobbfelől.) Nagyon köszönöm, nagyon hálás vagyok a pénzügyminiszter úrnak azért, hogy ezt a törvényjavaslatot benyújtotta, mert hangsúlyozom azt, hogy ez nagy könnyítést jelent a termelő, az állattenyésztő társadalmon. Azonkívül még reményt ad ez a javaslat nekem arra, hogy talán nem olyan messze van az az idő, amikor a többi, még megmaradó forgalmiadót is eltörli esetleg a kormány. A törvényjavaslatot tisztelettel elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak a parlamenti illemből kifolyólag foglalkozom az előttem felszólalt Csizmadia András t. képviselőtársam felszólalásával, hanem azért is, mert Csizmadia András t. képviselőtársam felszólalása minden tekintetben tárgyilagos és igazságos volt. Olyan bajokat mondott el, amelyek — higyje el nekem az én igen t. képviselőtársam — nemcsak Orosházán, nemcsak az én igen t. képviselőtársam kerületében, hanem egész Magyarországon mindenütt megvannak. A különbség csak az, hogy az egyik panaszról, amely az én igen t. képviselőtársam kerületében van meg a gazdatársadalom, vagy pedig a kisiparos-, vagy kereskedőosztály körében, képviselőtársam tud, a másik képviselőtársán tud a saját kerületének bajairól és higyje el nekem a t. képviselő úr, ezek a bajok nemcsak és nem kizárólag a helyi közegek ténykedéséből kifolyólag származnak, hanem abból az egész országos rendszerből, abból az egész adminisztracionális rendszerből, amely az én véleményem szerint és ma már nemcsak az én véleményem, hanem sokak véleménye szerint is teljes mértékben megbénítja a