Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

Az országgyűlés képviselőházának szetűek. Egész bizonyos azonban, hogy a törvényjavaslat rendkívül nagy megkönnyebbülést fog okozni nemcsak annáJfogva, hogy — amint az indokolás is mondja — circa Ötmillió pengő tehertől szabadul meg a termelő, illetőleg a fogyasztótársadalom, hogy melyik, ezt a magyar forgalmiadórendszernél megállapítani nem lehet, mert az áthárítás kérdése mindig nyitva van, hanem azért is — és ez a legfontosabb —, mert megszabadul egy állandó és súlyos zaklatástól, amely állandó panasza volt a gazdatársadalomnak, s éppen azért tisztelettel javaslom, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl) Elnök : Szólásra jelentkezett ? Gubicza Ferenc jegyző: Szabó Sándor ! Szabó Sándor: T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk 0 Úgy gondolom, mulasztást követnék el, ha a napirenden levő törvényjavaslat tárgyalása mellett szó nélkül mennék el és ne tennék néhány szóval refleksziót az ebből az alkalomból a mi falusi állattartó közönségünknek lelkében kialakuló háláról és elismerésről. (Úgy van! jobbfelől.) T. Ház! Vissza sem akarok emlékezni azokra a súlyos vekszaturákra, amelyekkel ennek az adónak a megállapítása, beszedése, behajtása járt az állatnevelő és állattartó gazdáira, mégis elvonulnak előttem a vásárokban lefolyt szomorú és súlyos jelenetek, amelyek mindig az elkeseredés hangulatát váltották ki az emberek lelkéből, amikor annak az állattartó gazdának ott kellett állmia reggeltől-estig sárban, esőben amíg alkalmat tudott magának szerezni arra, hogy lerója az állatforgalmi adót; azután utólagosan mindazok az ellenőrzések, amelyek egy hatékony adminisztrációban a törvény gondolatának végrehajtása során megnyilvánultak. Reméljük, hogy mindezek most már a múlté lesznek. Ez a törvényjavaslat levesz egy nagy terhet az állattartó gazdákról, minek következtében bizonyos megnyugvás fog beállani. Szívesen fogják viselni azt a némileg ellenértékképen jelentkezendő marhalevél-illetéket, amely most felemelt mértékben az állattartó gazdákat előzetesen az eladás alkalmából terhelni fogja, de ez csak anyagi terheltetés lesz, nem fog egyszersmind lelki teherrel is járni. A magam részéről megnyugvással látom ezt a törvényjavaslatot. (Meskó Zoltán : Én is), mert az egyik jelenség abban a tekintetben, hogy a kormány nem kíván olyan adókat fenntartani, amelyek lelkileg érintik a közönséget és amelyek alkalmasak arra, hogy a bizonytalanság érzetét keltsék az állattartó gazdákban, vagy általában a polgárokban, hanem ezzel ellentétesen : igyekszik megszabadítani a polgárokat egy tehertől. Más dolog az, hogy esetleg ennek az anyagi ellenértékét valahol mégis be kell hozni. (Fábián Béla : Legyen nyugodt a képviselő úr nem fognak kevesebbet bevenni !) Én, t. képviselőtársam, a magam részéről hibáztatnám a kormányt, ha olyan adókat törölne el, amelyekre feltétlenül szükség van az államháztartás egyensúlya szempontjából. (Meskó Zoltán : Úgy van !), s ehhez nem is tudnék hozzájárulni, sőt el merem mondani annak a súlyos felelősségnek tudatában, amellyel mindnyájunknak őrködnünk kell az államháztartás egyensúlya felett, hogy ha túlságba menne a pénzügyminiszter úr ezeknél az adóeltörléseknél, magam volnék az első, aki figyelmeztetném, hogy vájjon lesz-e fedezet mindenre. Mert nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a mindenféle kérelmeknek milyen tömegével állunk elő, hogy erre Ts adjon az állam, arra is adjon az állam. Amikor azonban az embernek viselnie kell a felelősségnek egy részét, akkor bizonyos határnál meg kell állnunk ezeket az adókönnyítéseket és csökkentéseid, ülése Í929 május l-en, szerdán. 45 ket illetőleg. Bár még töobet tudnánk elengedni, bár még több teherről mondhatnánk el, hogy elég volt, levesszük a polgárok válláról ! Megvallom azonban, hogy amikor elolvastam ezeket az adócsökkentő javaslatokat, amelyek kétségtelenül a kormány népszerűségével fognak járni, (Fábián Béla : Egyetlen egy sem !) felmerült bennem az a gondolat, vájjon nem fog-e ez az államháztartás egyensúlyának veszélyeztetésével járni. (Fábián Béla : Az adó nem lesz kevesebb!) T. képviselőtárs ím, én mondhatom, hogy súlyosabb és rettenetesebb terhe nem volt a magyar földműves társadalomnak és az állattartó gazdáknak mint ez, amelyet olyan szomorú szívvel és keserűséggel kellett képviselnie és teljesítenie, s azt tartom, hogy mulasztást követnék el, ha nem emlékezném meg a kormánynak erről a cselekedetéről, mint olyanról, amely bizonyos belátást mutat abban a tekintetben, hogy a pénzügyileg megengedhető, nem akarom azt a szót használni, hogy : zaklatással, de súlyos teherrel járó adóktól meg akarja szabadítani a polgárságot. (Ügy van! jobbfelől.) Van-e törvényjavaslat rendelkezései között egy pont, amelyet már a bizottságban is bizonyos aggodalommal kísértem, de megvallom, nem tudtam megfelelő formulát találni annak az aránytalanságnak eltüntetésére, amelyet a javaslatnak ez a rendelkezése jelent. A 14. § 5. pontjában ugyanis a lovak marhalevelének illetékéről van szó és ez két pengőben van megállapítva. Amikor ezt sokaltam, a pénzügyminiszter úr javaslatot kért, hogy miként kellene ezt a szabályozást megszövegezni, megfogalmazni, mert ha pl. az érték után lenne előre megszabva fix százalékban, ez szinte lehetetlenség volna és adminisztratív vexaturával járna. Ezt megszövegezni tehát úgyszólván lehetetlen. (Váry Albert: Szállítsuk le egy pengőre!) Pl. különösen a szegényebb fuvarosemberek, a kisgazdák dolgozó lovainak ára most 50—60 pengő körül mozog, azután azok között a lovak között, amelyek — hogy úgy mondjam — etetési célokra értékesíttetnek, igen sok esetben van 10 pengős is. Most ennek a marhalevél két pengőbe fog kerülni, tehát az eladási ár 20%-ába. De hogyan lehetne az értéket előre íixirozni? Felvetem azt a gondolatot, hogy talán meg lehetne próbálni, hogy az 50 pengőn aluli értékű lovaknál a valóságos érték után állapítsák meg az illetéket, de egyébként ilyen fixösszegben megállapított illetéknél szinte lehetetlen volna a kérdés adminisztrálása. Mindezt csak azért hozom fel, hátha a pénzügyminisztériumnak a végrehajtás során mégis valamely mód kínálkozik, vagy az adminisztrációban alkalmas eljárási módot találnak az enyhítésre. Az állattartó közönség ezt nagy hálával fogadná (Fábián Béla: El kell törülni!), mert valóban a szegényebb állattartókat érinti ez elsősorban, hiszen nagyon jelentős százalékát veszi igénybe ez az illeték annak a jószágnak, amelyet értékesítenek. Újólag csak azt tudom mondani, hogy ennek a javaslatnak a törvényhozás elé hozatalában a kormánynak azt a szándékát látom megvalósítva, hogy a fölösleges teherrel és fölösleges zaklatással járó adókat nem kívánja fenntartani. Ennélfogva a javaslatot a magam részéről köszönettel és elismeréssel elfogadom. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik 1 Szabó Zoltán jegyző : Csizmadia András ! Csizmadia András : T. Képviselőház ! A magam részéről ezt a törvényjavaslatot úgy kerületem, valamint általában a • termelőtársadalom nevében szintén örömmel fogadom, annál is inkább, miuán nagy tehertételt veszünk le