Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

44 Az országgyűlés képviselőházának nerális indok is elegendő volna arra, hogy álta­lánosságban a javaslatot megindokoljam, de indok az is, hogy az utóbbi időben, sajnos, az agrárvilág válsága kapcsán megállapíthatjuk azt is, hogy az állatáraknál állandó esőtendeueiával találkozunk, amelynek az a különleges eredmény van, — egy régi adópolitikai megállapítás szerint, — hogy az ilyen állatáresések alkalmával legtöbbször az adó­áthárítás a termelő terhére történik. Ez is spe­ciális ok arra, hogy ezt a 1 Örvény javaslatot a pénzügyminiszter úr hozta, de a legfőbb indok az, amit a miniszter úr expozéjában is előadott, hogy ez egyike volt azoknak az adóknak, ame­lyeknél az eljárási rész a legtöbb zaklatással járt és a termelő rétegeknél elkeseredést szült. Ezek azok az okok, amelyeknek alapján a javaslat ide­került. Kátérve a javaslat részleteinek ismertetésére, a legfontosabb rendelkezést a 2. § mondja ki, amelynek terminológiája, gondolatmenete az állat­egészségügyi szabályokból, a közfogyasztásra szánt hús forgalmából indul ki. Az állatforgalmi adó helyébe, mint méltóztatnak a 2 §-ból megállapít­hatni, most jön a húsforgalmi adó. A miniszteri indokolás részletes statisztikai adatokkal alá­támasztja, hogy miért választotta a miniszter úr, illetőleg a javaslat a 4'3%-os kulcsot. Az bizonyos, hogy ebben a 4'3%-os kulcsban benne szerepel a régi állatforgalmi adó egyszeri lerovása, de benne szerepel a 2'3%-os húsforgalmi adó is, amelyet eddig a húsiparosok fizettek. A javaslat gondol azonban arra is, hogy a forgalmi adónak éppen a leglényegesebb tu­lajdonsága az, hogy ez mindig az átruházás­nál fizetendő. Megállapíthatjuk rögtön, hogy itt abból indul ki a javaslat, hogy csak. egyszeri átruházást kell tekintetbe venni, ennélfogva máris megtakaríttatott even megoldás során a fogyasztó közönségnek és a termelőnek is a hasznára min­den közvetítő átruházás. Kimondja a javaslat, hogy a gazdasági cselé­deknek és más alkalmazottaknak illetmény fejé­ben kiadott húsforgalmiadómentes legyen. Ezt szükséges volt kimondani azért, mert éppen állat­egészségügyi szabályok technikus terminusai foly­tán, ha ezt nem mondottuk volna ki, ezeknek húsforgalmiadó alá esése továbbra is fennállott volna. Ha az egész adókonstrukciót szem előtt tartjuk, látjuk, abból indul ki a javaslat igen helyesen, hogy az a tulajdonosa az állatnak, akinek nevére a passzus ki van állítva, ha azonban ez a kettő nem kongruens, véletlenül más nevén van az állat, akkor a javaslat azt a pénzügypolitikai szempont­ból helyes elvet állítja föl, hogy akkor egyetem­leges felelősséget mond ki mindkét félre, amivel azt akarja elérni, hogy az állattulajdon átruhá­zásakor tényleg át is irattassék az állat, különben az egész pénzügyi adminisztráció rendkívül komplikálttá és problematikussá tétetnék. A ki­indulási pont az, hogy fizetésköteles az, aki az állatot közfogyasztás céljaira üzletszerüleg érté­kesíti, tehát az az utolsó kéz, amely a fogyasztó előtt jelentkezik. A 4. § igea minuciózus és pontos szabályokat alkalmaz, illetőleg állapít meg az adóalap nagy­sága tekintetében. A helyett, hogy mindezeket a szabályokat minden egyes részletében ismertet­ném, talán a leglényegesebbet említem csupán, azt ugyanis, hogy adóalap alatt a vágás időpont­jakor meglévő forgalmi értéket kell érteni. Eny­híti ezt ugyanebben a szakaszban az a további megállapítás, hogy ha azonban az állat két héten belül vétetett az előző kéztől, akkor ez a vételár képezi a forgalmi adóalapot. Az. aki ismeri éppen a húsforgalmi adó során felmerült panaszokat, megállapíthatja, hogy ez igen liberális és igen jó 286. ülése 1929 május 1-én, szerdán. rendelkezés, mert ezzel a pénzügyi hatóságoknak bizonyos önkényüsége kikapcsoltatik,• hiszen ha igazoltatik a vételár, — amely ismétlem, nem szabad hogy kéthetesnél régibb legyen — akkor ez képezi a húsforgalmi adóalapját, ami előnyös. A bejelentési kötelezettségekre azután az adó­alap különböző kiszámítási szabályaira talán nem térek át, csak megemlítem, hogy az átalányozás kérdéséről az 5. § beszél és megteszi mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy itt az átalányozásnak igen kívánatos rend­szere mentül tágabb körben alkalmaztassék. A 9. § egy szociális szempontból rendkívül fontos rendelkezést tartalmaz, amennyiben ki­mondja, hogy a lovak levágása mentes a húsfor­galmi adó alól. Ez azért is fontos, mert a 9. § korrespondál azután a 14. §-nak azzal a rendel­kezésével, amely a lovak marhalevél illetékét — ezt beismerem — lényegesen felemeli. Az az indokolása a marhalevelek illetéke felemelésének speciálisan a lovakat illetőleg, hogy miután ott nincs húsforgalmi adó, a lovakat nem terheli kü­lönösebb közteher. Az általános forgalmi adó alól való mentes­séget a 8. § tartalmazza. Ez a szakasz rendkívül precíz és alaposan megállapítja a szabályt, a sza­bály alóli kivételeket és a kivételek alóli kivéte­leket, úgy hogy ennek a szakasznak rendelkezé­sei a gyakorlati életben rendkívül fontosak lesz­nek. Az alaptétel az, hogy miután adóval van sújtva az a bizonyos hústermék, amelyet szem előtt tart a 2. §, ezt a húst minden további for­galmi adótól lehetőleg mentesíteni akarja, tehát az illető vágatónak a hús forgalomba hozásából eredő bevételeit forgalmi adómentesnek is mondja. -Kivételt is tesz azonban a szakasz, amennyiben megmondja, hogy a további forgalomba vitt hús­termékeknél mégis vannak bizonyos esetek, ahol meg kell fizetni a forgalmi adót, t. i. a húskon­zerveknél, valamint a vendéglőben kiszolgáltatott árúknál, ahol a forgalmi adót nem akarja kikap­csolni a javaslat. Igen fontos rendelkezés a 9. § is, amely azt mondja, hogy a hús forgalmával, valamint elő­állításával kapcsolatos munkateljesítmények után járó általános forgalmi adó — ami a forgalmi adónak, hogy úgy fejezzem ki magamat, a fogal­mából következik, — szintén hozzáadatik a for­galmi adó alapjához. Nem kell magyarázat ahhoz a rendelkezés­hez, hogy ha ez.a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, amennyiben a törvény máskép nem rendelkezik, a forgalmi adó alaptörvénynek, az 1921. évi XXXIX. tc-nek a rendelkezései alkal­mazandók. A községek és városoknak szóló juttatásoknál a 11. § lényegesebben nem változtat az eddigi állapoton. Ezek a rendelkezések az első fejezet­ben vannak. A második fejezet szól a marhalevelek ille­tékéről, amely illetékek felemelése abban leli in­dokát, hogy a pénzügyminiszter úr állampénz­ügyi szempontból nem volt abban a helyzetben, hogy az eddig ismertetett rendelkezések folytán beálló bevételcsökkenést teljes mértékben nélkü­lözhesse. Ennélfogva .mérsékelt emelést tervez a marhalevelek-illetéknél, amely emelés, beisme­rem, ha az eddigi illetékkel talán szorzási vi­szonyba hozatik, elég lényeges, de abszolút szá­mokban nem tekinthető annak, mert legtöbbször fillérekről van szó, talán a második kategóriába eső sertéseknél súlyosabb, meg a lónál, ahol is­métlem, ellenértékként jelentkezik az, hogy ezek­nél viszont húsforgalmiadó nincs. Nem fárasztom a t. Házat a marhalevelek illetékeire vonatkozó részletes szabályok ismerte­tésével, mert ezek tisztán adminisztratív termé-

Next

/
Thumbnails
Contents