Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

4ö Az országgyűlés képviselőházánál közül senki sem kíván szólni, tehát az 1. %-t szavazásra bocsátom. Amenyiben az eredeti szöveget nem méltóztatnak elfogadni, az előadó úr által javasolt szöveggel jelentem ki a szakaszt elfogadottnak. Kérdem a t. Házat, méltóztatuak-e elfogadni az 1. i-t eredeti szövegében, szemben az előadó úr szövegezésével? (Nem!) A Ház az eredeti szöveget nem fogadta el, ennélfogva az előadó úr által javasolt szövegben jelentem ki az 1. §-t elfogadottnak. Következik a 2. §. Kérem annak felolvasását. Szabó Zoltán jegyző: (olvassa a tőrvény javaslat 2. §-át): Rassay Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva nincsen senki! Elnök : Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szói ni senki sem kíván, a 2. §-t, mint amely nem támadtatott meg, elfogadottnak jelentem ki. Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta; annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Következik az öt- és kétpengős ezüstérmék veréséről szóló törvényjavaslat (írom. 661, 762) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Örffy Imre előadó : T. Ház! Köztudomású, mindnyájan érezzük és tudjuk, hogy a bankjegyek forgalmában különösen az ötpengős bankjegyek azok, amelyek a forgalomban túlságosan igénybe vannak véve, amiért azoknak fokozottabb kicserélése válik, sőt vált is már szükségessé. Másrészről bátor vagyok rámutatni arra a körülményre, hogy azokban a külállamokban, ahol körülbelül olyan egységű valuta van, mint a mi pengőnk, nem elégesznek meg az egy pengősöknek megfelelő ezüstérmék veretesével, hanem két-, három- és ötpengős érmeket is veretnek. Ezek azok az általános és különös indokok, amelyek a törvényjavaslat benyújtását bőven megokolják. A tőrvényjavaslat egészen részletes ismertetése helyett csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy bár a miniszteri indokolásból kitünőleg az ötpengős bankjegyek bevonása esetén ... (Zaj.) Elnök: Csendet kétek! Őrffy Imre előadó :... tulajdonképpen 32 és fél millió pengő értékű bankjegy vonatik ki a forgalomból, mégis a miniszter úr, illetőleg a javaslat csak 20 millió pengő értékéig kívánja az új két- és ötpengős érmék kibocsátását. Ezt a miniszteri javaslat azzal indokolja — s ezt a bizottság is magáévá tette —, hogy a bevont ötpengős bankjegyek pótoltatni fognak egyrészt az egypengős ezüstérmékkel, másrészt a tízpengős bankjegyekkel. A törvényjavaslat részleteivel nem fárasztom a t. Házat, csak a lényegre mutatok reá, tudniillik arra, hogy a törvényjavaslat analóg rendelkezései megfelelnek az egypengősről szóló eredeti törvény, az 1925. évi XXXV. te. rendelkezéseinek az ötvözet, valamint a súly tekintetében. Talán egyetlen egy változtatás van a javaslatban, amely változtatás inkább csak a megengedhető eltérés tekintetében mutatkozik, amennyiben itt a javaslat egy ötezreiékes pluszt enged meg, Amikor a javaslatot így egészen röviden ismertettem, reá akarok mutatni a pénzügyi bizottság jelentésének egy igen fontos mondatára. A pénzügyi bizottság egyhangúlag akként határozott, hogy tiszteletreméltó történelmi tradíciótól vezérelve, kívánatosnak tartaná, hogyha az új ezüstérméken Magyarország Nagyasszonyának képe tüntettetnék fel. A javaslatnak vonatkozó 3. §-át ennélfogva a pénzügyi bizottság a miniszteri szövegben foglaltaktól eltérőleg rugékonyab286. ülése 1929 május 1-én, szerdán. ban konstruálta , meg, amennyiben a pénzügyminiszternek adja meg a felhatalmazást, hogy milyen képpel legyen ellátva az ezüstérme két lapja. Ezzel mind a bizottsági álláspontot, mind magának a törvényjavaslatnak lényegesebb rendelkezéseit ismertettem. Tisztelettel kérem annak általánosságban és részleteiben való elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző: Dencz Ákos! Dencz Ákos: Tisztelt Ház! A tárgyalás alá kerülő Öt- és kétpengős ezüstérmék veréséről szóló rövid törvényjavaslat alkalmat ad nekünk arra, hogy a törvényjavaslat keretén belül a pengŐvalutát valutáris éremtechnikai és pénzügyi szempontból vizsgálat tárgyává tehessük és ennek kapcsán röviden visszapillanthassunk a pengő múltjára és annak elődjére, az aranykoronára. Harminchat esztendeje annak, hogy az 1892. évi XVII. te. hazánkat is aranyvalutás állammá tette. A régi úgynevezett osztrák értékű «forint» papírpénz helyébe, az aranyalapra helyezett jó magyar hangzású «koronavaluta» lépett. Azzal a gondossággal körültekintő óvatossággal, amellyel ezt a fontos pénzügyi reformot éppen a jelenlegi pénzügyminiszter úrnak néhai nagynevű atyja végrehajtotta, nemcsak az új valutánknak, de magának az ország gazdasági továbbfejlődésének is ugyanekkor biztos alapjait vetette meg. A valutareform pillére az arany volt és ezt a nemes ércet csendben, a legnagyobb figyelemmel, és körültekintéssel már előzetesen oly mennyiségben össze tudta gyűjteni, hogy a kellő ércfedezet idejére biztosította a nélkül, hogy az aranytermelés nívóját és annak árát a rendes viszonyoktól eltérítette volna. Az aranykorona Magyarország, illetve a volt monarchia gazdasági helyzetének egyik legértékesebb fokmérője volt. Állandósága — amint tudjuk — egész a háború kitöréséig biztosította gazdasági és pénzügyi életünk szilárdságát és további nyugodt fejlődését. A kettős monarchia a háború pénzügyi krízisein is aránylag eléggé tűrhetően átesett, mert összes bankjegyforgalma a háborús kiadások dacára mindössze megtízszereződött, vagyis három milliárdról mintegy 30 milliárdra emelkedett. A koronának ez a külső és belső vásárló ereje arra engedett következtetni, hogy a háborús kiadások folytán előidézett és megduzzadt inflációt mind levezethetjük, sajnos ezt a reményünket azonban a bekövetkezett események tönkretették, koronánk tovább romlott ; közismertek ennek a szomorú eseménynek etapjai- A fehér pénz, a postatakarékpénztári pénzjegyek kibocsátása, az állami szolgáltatások, — adózások leromlott koronái, a korona tőzsdei kontreminálása stb- Mindezek a szomorú állomásai ennek, amelyeket azt hiszem, egyhamar elfeledni nem tudunk. Nem sok vigaszt nyújtottak az infláció közepette megindult orvoslási kísérletek sem. A bankjegyek lebélyegzésével nyert kényszerkölcsönök, a takarékkorona, a deviza központ ideig-óráig az államkasszát tőkéhez juttatták, a korona zuhanását, ha nem is állították meg, de fékezték és amennyire lehetett, a spekulációt is akadályozták. A korona kurzusa a vásárló ereje azonban nem állott meg, zuhant tovább, úgyhogy kénytelenek voltunk Ausztria után mi is a külföld segítségéhez fordulni. Az 1924. évi V. te. alapján felállított Magyar Nemzeti Bankunk az angol font segítségével stabilizálja a koronát és annak árfolyamát a pengő értékre való áttérésig szerencsésen tartja is. Az 1925. évi XXXV. tcikkel létesített pengővalutának értékállandósága tovább