Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-295

430 Az országgyűlés képviselőházának én is kénytelen vagyok megerősíteni, hogy esztendőről esztendőre növekszik az állam bevétele, vagyis esztendőről esztendőre súlyosabb az adóteher és ha a kiadások ezen megnövekedett bevételekhez vannak arányítva, természetesen előáll az, amit az előadó úr mondott. Tessék azonban a kiadásokat a múlt évi kiadásokhoz arányítani s akkor egészen határozottan állíthatom, hogy ott növekedés van és nem csökkenés, mint az előadó úrnak méltóztatott mondani. (Temesváry Imre előadó: A tényleges bevétellel szemben csökkenés mutatkozik!) Igen, de a múlt évi kiadással szemben emelkedés, és ez az, amit kétségbevonni nem lehet, mert a költs Sírvetés számadatai igazolják ezt. T. Ház! Az előbb felsorakoztatott számadatok két súlyos adóterhet mutatnak, mely a nép vállaira nehezedik. Ez ma már annyira súlyos, hogy fejenként még a csecsszopó gyereket is s még az aggokat is beleszámítva, fejenként 112*5 pengőt tesz ki az adóteher. És hogy milyen viszonyok között élő embereik azok, akik ilyen súlyos terheket elviselni kénytelenek, arról ne is beszéljünk. Igazságtalan adórendszerünk van, ezt már más alkalommal is elmond tam, s most újból kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az "egyenesadók aránya ós a közvetett adók aránya egymáshoz nagyon rosszul vi szonylik és pedig a közvetett adók rovására mert az adóknak alig egyötöd, pontosan 28*87 százaléka az, amely az egyenesadókból adódik, s 77*13 százaléka, vagyis négyötöde az, amely a közvetett adókból adódik. Ez az az igazságtalan adórendszer, amelyen felépül az egész állami igazgatás, amely évek hosszú sora óta fennáll, amelyen változtatni nem akarnak és amely miatt az egész ország lakossága a legsúlyosabb életviszonyok közé jutott.. Ha ezt az arányt más országokkal veszem hasonlatba, akkor megállapíthatom a rendelkezésemre álló adatok alapján, hogy például Németországban az adóterheknek fele volt az egyenes adó, a többi a közvetett adókra esett. Ez tehát már egy egészen más arányszám, amely fjltétlenül azt igazolja, hogy ott az állampolgárok nincsenek olyan súlyos és indokolatlan terhekkel megróva, mint amilyen súlyos teher nálunk van. Ha figyelembe veszem a keresők számát és ezt hasonlítom össze az adóbevételekkel akkor kiderül, hogy az illeték nélkül előirányzott 827*7 milliónyi adóbevételből, 3,800.000 keresőt számítva, egy-egy keresőre fejenként nem kevesebb, mint 217 pengő adó esik. Ha azt vizsgálom, hogy ez hogyan oszlik meg az egyes fogyasztásiadóknál, akkor például a sójövedékből minden egyes lakóra, még a csecsemőkre is: 5*77 pengő, fogyasztási adókból 12-70 pengő, a a forgalmiadóból és az illetékekből 29*03 pengő, Ilyen súlyosan oszlanak el az adóterhek és éppen ezért teljesen jogosan követeljük a kormánytól, hogy végre szakítson ezzel az igazságtalan adórendszerrel, végre szakítson azzal az adórendszerrel, amely a közvetett adókon nyugszik. Az állami bevételeknek négyötöd része közvetett adókból áll és csak egyötöd része jön be egyenes adókban. Hogy azután ez a súlyos teher mit jelent, azt bizonyítja az ország lakosságának olyan nagyarányú elszegényedése, amelynek következtében csak Budapesten az elmúlt esztendőben nem kevesebb, mint 600.000 adóvégrehajtást folytattak le. Ha még ez sem figyelmezteti kellően a kormányt, akkor már én nem tudom, hogy minek kell itt történnie, minek kell itt bekövetkeznie, hogy végre egyszer fontolóra vegye ennek az igazságtalan adórendszernek tarthatatlanságát és így ezen változtatás történjék. 295. ülése 1929 május 17-én, pénteken. Ennek ellenére a pénzügyminiszter úr optimista, mert ő hisz Magyarország jövőjében, hiszi, hogy Magyarország ismét virágzó ország lesz. Ilyen körülmények között azonban ez csak egy optimista kijelentés s hogy ez tényleg valóra fog válni, azt a pénzügyminiszter úr sem tudja. A pénzügyminiszter úrnak természetesen bizakodnia kell, mert ha már a pénzügyminiszter is kétségbeesik, akkor mit csináljanak az adófizető polgárok?! T. Képviselőház! Más alkalommal is felszólaltam a jövedelmi- és a keresetiadó igazságtalansága miatt s ez alkalommal is kénytelen vagyok ezt szóvá tenni. Annak ellenére, hogy nemrégiben errenézve előterjesztés történt és aHáz határozatot hozott, mégis kérnem kell a pénzügyi kormányt, hogy végre egyszer lássa be úgy a jövedelmiadónál, mint a keresetiadónál azt a tarthatatlan állapotot, amely szerint valójában létminimum egyáltalában nincs. Van ugyan névleg egy csekély összeg létminimum! nak elnevezve úgy a keresetiadónál, mint a jövedelmiadónál, ez azonban elveszti jellegét, elveszti jelentőségét azzal, hogy mihelyt valakinek a keresete, a jövedelme azt a megszabott létminimumot akár egy fillérrel is túllépi, akkor már az egész kereset adózás alá kerül, úgyhogy ez az, ami igazságtalanság, ez az, amin segíteni, változtatni kell. A német viszonyokat szintén kénytelen vagyok idetárni, és ezekre hivatkozva azt állítani, hogy ez ott nincs így, ott megvan a tényleges létminimum, amely minden keresetből le van számítva és csak az azon felül lévő kereset az, amely adóval van terhelve. Tulajdonképpen ez az igazság, mert nálunk az a helyzet, hogyha az egyik ember egy fillérrel kevesebbet keres, annak keresete mentes teljesen az adózástól, de ha a másik egy fillérrel többet keres, akkor annak egész keresete adó alá kerül. Ennél a kérdésnél két szempont jut előtérbe. Az egyik a túlalacsony létminimum, mert a keresetiadónál a 20 pengő kereset egyáltalán nem szolgálhat a megélhetés alapjául, és hogy az valamennyire megközelítse a megélhetést, lényegesen magasabbra kell emelni és tényleges létminimumot csinálni belőle, amint az előbb mondottam. Ajövedelmiadó rendszerénél is fennáll még ezenkívül az a sérelem, hogy nem veszik figyelembe, milyen módon ér el például a gyári munkás bizonyos többkeresetet. Például túlórákat kell végeznie, itt-ot vasárnap kell dolgoznia, mer ezt az üzem érdeke megkívánja, és az adót az ilyen módon elért több kereset alapján vetik ki és nem veszik figyelembe, hogy az ilyen módon elért kereset mellett külön kiadása van, hogy az a túlóra a munkás külön költekezésével jár, hasonlóképpen a vasárnapi munka is. De ezt nem számítják le, és ilyen abnormis munkaidő alapján vetik ki az adó mértékét, amit azután megtartanak más esztendőben is. amikor a munkás ilyen túlórát vagy vasárnapi munkát nem végez. Hiszen megesik, hogy az üzem érdekében csak egy-két éjszaka kell ott maradnia és dolgozni, elleniben a kirovás megmarad, a korábban megállapított adók mértékét keli fizetnie, ami a munkásra természetesen terhet jelent. Ezt a kérdést már más alkalommal is úgy magam szóvátettem, valamint pártomhoz tartozó képviselőtársaim is, ezideig azonban meghallgatásra nem találtunk és ezért ismételt kísérletet teszek a pénzügyminiszter úrnál, remélve, hogy a pénzügyminiszter úr végre talán belátja ennek az igazságtalan adózási rendszer-