Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-295
424 Az országgyűlés hépviselöházának állatforgalmiadó megszüntetése, tehát általános közmegnyugvást fog kelteni. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság által juttatott ingatlanok utáni vagyonátruházási illeték elengedéséről szóló törvényes rendelkezés a legtisztább szociális érzékből fakadt, mert hiszen éppen a legszegényebb néposztály érdekeit szolgálja, azokét, akik a független Bíróság által a földbirtokrendezés során földhöz juttatásra érdemeseknek ítéltettek. A vitézi telkek adományozásának és alapításának a vagyonátruházási illeték alóli mentesítése hasonló célt szolgál, mert hiszen a vitézi telkek a hazafias cél mellett szintén a földbirtok helyesebb megoszlásának elvét és a haza érdemes polgárai földhöz juttatásának célját szolgálja. Az adók behajtására és kezelésére vonatkozó legújabb rendelkezések kétségkívül sokkal kedvezőbbé és könnyebben elviselhetővé teszik a helyzetet az adófizető polgárok százezrei részére. Itt is rá kell mutatnom arra, hogy azok az intézkedések, amelyek idevonatkoznak, elsősorban a kisemberek, a kisadózók érdekeit szolgálják, mert hiszen a kisebb adózókra vonatkozólag szállították le a késedelmi kamat és az adóbehajtási illeték kulcsát. Ezeknek az adócsökkenésre irányuló törvényes intézkedéseknek sorozatába szervesen kapcsolódik bele a házadó leszállításáról szóló, már a múlt év őszén megalkotott törvény, amely úgyszólván az állampolgárok összeségének érdekeit szolgálja és amely e mellett megteremtette a községek segélyezési alapját, amelyből azok a községek nyerhetnek támogatást, amelyeknek háztartása a leginkább túl van terhelve, tehát éppen a falusi, fölmívesjellegű községek, amelyek nem, vagy alig rendelkeznek kereseti adóalappal, amelyek kizárólag a pótadóból kénytelenek élni. Nagyon helyesen csatlakozik ehhez az az újabb rendelkezés, hogy az öszszes állami nyugdíjasok illetményei után levont kerestiadó ezen községi segélyezési alap javára fizetendő be, ami által ez az alap szintén lényegesen gyarapodni fog. Az adócsökkentési javaslatokat az országgyűlés emelte törvényre, azonban azok a kormánytól eredtek, és így arról tanúskodnak, hogy kormányunk igazán szeretettel és megértéssel viseli a szívén az ország adófizető polgárságának jogos érdekeit és igyekszik a mai nehéz helyzetben az állampolgárokra nehezedő és különösen a mezőgazdasági termelést oly rendkívül sújtó terheken könnyíteni. Ezek a törvényes intézkedések tehát feltétlenül arra indítanak bennünket, hogy a legteljesebb bizalommal viseltessünk az igen tisztelt kormány iránt. Az idevonatkozó rendelkezések elsősorban a mezőgazdasági lakosság terhein könnyítettek. Ez azonban egyáltalában nem jelenti azt, minthogyha ezáltal ez a kétségtelenül legfontosabb foglalkozási ág kivételes helyzetbe jutott volna, hanem csupán az igazság követelte ezt. Mert hiszen elismerem, hogy ebben az országban az állampolgárok összesége óriási közterheket visel, az egészen bizonyos és tagadhatatlan, hogy a legnagyobb, a legsúlyosabb adóterheket mégis a föld viseli és azok, akik a földet mívelik, akik mezőgazdasággal foglalkoznak. Ez nagyon természetes, mert hiszen a föld és mindaz, ami ehhez tartozik, könnyen megtalálható és megfogható, el nem rejthető, el nem titkolható, könnyen értékelhető. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Erre tehát az adónak kivetése feltétlenül a legkönnyebb. Az osztó igazság elve követelte tehát azt, hogy éppen a földnek terheit könnyítsék. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy nem kívánnók, hogy egyéb 295. ülése 1929 május 17-én> pénteken. természetű adók terén is könnyítések történjenek a jövőben, sőt feltétlenül kívánatosnak kell tartanom, hogy azok a terhek, amelyek különösen a magyar iparososztályt, ezt a szintén feltétlenül mindenkor hazafias érzéstől áthatott osztályt, az ország lakosságának ezt az egyik legegészségesebb rétegét terhelik, a közeljövőben szintén enyhíttessenek. A mezőgazdasági termelés költségeinek másik nagy csoportját az iparcikkek és a nyersanyagok képezik. Ezeknek a mezőgazdasági termékekkel arányban egyáltalában nem álló drágasága okozza főleg a mezőgazdasági termelési költségeknek magas voltát. Többen rámutattak már arra, — én is voltam bátor rámutatni a múlt évben mondott költségvetési beszédem során is — hogy egyéb más természetű okokon kívül az iparcikkek és nyersanyagok aránytalan drágaságának fő okát a kartellek képezik. A múlt évben voltam bátor bőven kifejteni, hogy mi volna a kartellek valódi hivatása és hogy mennyiben nem teljesítik ezt a hivatásukat, hogy ezek az alakulatok milyen káros működést fejtenek ki a közönség rovására, és hogy ezzel szemben a maguk részére milyen haszonnal gazdálkodnak. Bár az igazság mindig igazság marad, es így az akkor elmondottak ma is teljes mértékben megállanak, nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, már csak azért sem, mert hiszen ezek közismert dolgok, amelyeket már többen is kifejtettek, ezeket újból elmondani nem akarom. Csupán egy példát óhajtanék itt felhozni, amellyel igazolni akarom a kartellek hatalmának nagyfokú túltengését és azok hallatlan elbizakodottságát. A múlt esztendőben történt, hogy két dunántúli vármegye azért, hogy az utak építéséhez és karbantartásához szükséges építési és fedőányagszükségletüket olcsóbban fedezhessék, közös erővel egy kőbányát óhajtottak nyitni, egy kőbányát óhajtottak vásárolni. A vármegyék idevonatkozó határozatai természetesen felsőbb kormányhatósági felsőbb kormányhatósági jóváhagyást igényeltek. Amidőn a két vármegyének ez a szándéka a kőkartell tudtára jutott, azonnal minden követ megmozgatott a kőkartell annak megakadályozására, hogy a kormányhatósági jóváhagyást nyerhessenek a vármegyei határozatok. Nem átaíottak a kartell vezetői deputációzni és mivel más okosabb érvet nem tudtak felhozni, azzal érveltek, hogy a vármegyék részére ez rossz üzlet lesz, erre rá fognak fizetni, tehát ezért ne hagyassék jóvá a vármegyék idevonatkozó határozata. (Krisztián. IUTTCÏ A bárány és a farkas meséjét) Ezek kétségkívül gyönge ér- vefer voltak, mert hiszen éppen a mellett szólottak, hogy nagyon is ki fogja magát fizetni ez a vállalkozás, mert, ugyan miért fájt volna a feje a vármegyékért a kartellnek ? Talán puszta testvérszeretetből? Ez alig hihető. Hiszen a kartell érdeke éppen az lett volna, hogy a vármegyék ráfizessenek. Nagyon természetes, hogy felsőbb helyen a kartellnek ezt a meglehetősen jogosulatlan közbelépését nem respektálták, hanem igenis a jóváhagyás a köz érdekében megtörtént. T. Képviselőház! Örömmel kell üdvözölnöm az igen t. miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy a kártellekkel szemben bizonyos ellenőrzés bevezetését szükségesnek tartja, ez irányban törvényjavaslatot is készíttet elő és ennek előkészítése céljából . az adatgyűjtés már folyik. Őszintén kell óhajtanunk, hogy minél előbb valóra is váljék az az ellenőrzés ez az egész magyar közönségnek, nemcsak a mezőgazdasági termelésnek, hanem