Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-295

Äz országgyűlés képviselőházának 295. ülése 1929 május 17-én, pénteken. 425 az egész fogyasztóközönségnek jogos érdekéhen. (Krisztián Imre: Úgy van! Nemzeti érdek!) Addig is, amíg a kartelltörvény megalkotása lehetségessé válik, szükségesnek kell tartanunk, hogy olyan közbevető kormányintézkedések történjenek, amelyek a kartellek túlkapásait arra az időre is mérsékelni fogják. Rá kell mutatnom itt arra, hogy, amint az isren t. miniszterelnök úrnak ez az ország közvéleménye által úgyszólván osztatlan Örömmel fogadott kijelentése megtörtént, azonnal felhangzott az erős .és hangos felszisszenés a kartellek berkeiben és azonnal megindult az aknamunka azoknak részéről, akik a kartellek mai gazdálkodása mellett bő aratást húznak, ez ellen a nagyszabású és a nemzet gazdasági életének érdekébe megvalósíandó terv ellen. (Krisztián Imre: Itt is

/ félnek, hogy az állam ráfizet!) Annak a reményemnek adok kifejezést, hogy az igent, kormány nem fogja hagyni ennek az igazán közérdekű tervnek elgánesoIását, hanem erélyes kézzel nyúl bele a kérdésbe és az egész ország közönségének hasznára és üdvére mielőbb meg fogja azt oldani. A mezőgazdasági termelés költségeinek harmadik csoportját a hitel alkotja. A hitel drágaságáról sokan szólottak itt, ezért én már ezzel a kérdéssel részletesen nem is akarok foglalkozni, hiszen közismert tény, hogy sajnos itt a segítség nem rajtunk áll, nem is a kormányon áll, mert meg vagyok róla győződve, hogyha rajta állana, régen^ segített volna. A hitelviszonyok a külföldi pénzpiac alakulásától függenek. Kivánatosnak kell azonban mondanunk és amennyire lehetséges, oda kell hatnunk, hogy mind a mezőgazdasági termelés, mind az ipar és különösen a kisipar részére rövidesen a mainál kedvezőbb feltételű kölcsönök állhassanak rendelkezésre. A magas termelési költségekkel szemben az értékesítés óriási nehézségekbe ütközik. Itt örömmel kell üdvözölnöm az igen t. gazdasági miniszter úrnak azt a bejelentését, hogy a kormány az értékesítés tekintetében segédkezet óhajt nyújtani a magyar mezőgazdaságnak. Feltétlenül szükség van erre, mert hiszen megfelelő értékesítés nélkül a mezőgazdasági termelés mai válsága csak még nagyobb mértékben fog fokozódni. Különösen fontosnak kell tartanom az igen t. gazdasági miniszter úrnak a bejelentésének azt a részét, hogy a kormány az exportot támogatni akarja, még pedig — ami nálunk egészen új dolog — esetleg adóvisszatérítések útján is. Ez nagyon helyes, mert hiszen mezőgazdasági termelésünk megerősítése és talpraállítása érdekében áldozatokat is kell hoznunk, mert ezek az áldozatok meg fogják hozni a maguk bőséges gyümölcsét. Szükségesnek tartom, hogy vámpolitikánkat is bizonyos mértékben revideáljuk a mezőgazdasági termelés érdekében, természetesen csak olyan mértékben, hogy fejlődő iparunkat ezáltal tönkre ne tegyük. A vasúti tarifák revízióját is szükségesnek tartom oly irányban, hogy lehetővé váljék minden vidék termésének a főbb kereskedelmi gócpontokra lehető rövid úton és lehető mérsékelt tarifák mellett való szállítása és hogy lehetővé váljék különösen a külföldre való szállítás, hogy így az export lehetősége az ország minden egyes vidéke részére biztosítva legyen és ne legyenek egyes vidékek túlságosan kedvező, más vidékek pedig, amelyek geográfiailag talán rosszabbul fekszenek, elviselhetetlenül kedvezőtlen helyzetben van a díjtételek tekintetében. Meg kell itt emlékeznem arról az intézményről, amelyet a földmívelésügyi minisztérium szervez meg: a gazdasági termény- és termékforgalmi intézetről, amelynek célja a magyar mezőgazdasági kivitel organizálása r és ezzel kapcsolatban a márkázás meghonosítása, ami nálunk a mezőgazdasági termények terén szintén újnak mondható. Földmívelésügyi kormányzatunk •. mindent elkövet a gazdasági termelés elősegítése terén. Itt legelsősorban arra kell rámutatnom, hogy a műtrágyaakciót, amely már a múlt években is folyt, a legutóbbi évben kiterjedtebb mértékben folytatta a földmívelésügyi kormányzat, s olyan kedvezményeket biztosított főleg a kisgazdák részére, amilyenekre eddig még '. példa nem volt, mert a mellett, hogy a kisgazdák egy évi hitelre kapták a műtrágyát, ennek a hitelnek kamatát a földmívelésügyi minisztérium vállalta magára. Itt azonban egy kéréssel kell a földmívelésügyi miniszter úrhoz fordulnom; hogy ez az igazán nagyon jól sikerült és életrevaló akció teljes sikert érhessen el, kérem, hogy az augusztus elsején lejáró műtrágyaváltók határidejét legalább egy hónappal hosszabbíttassa meg. Az augusztus elsejei terminus ugyanis nem alkalmas, mert hiszen a kisgazdák, akik ma már szintén gőz- vagy motorerejű cséplőgéppel csépelnek, amely sorba megy és sorba csépel mindenkinél, nem képesek akkorra kicsépelni termésüket és nem tudnak, azt értékesítve, pénzhez jutni, főleg ebben az esztendőben nem, amidőn az aratás ideje amúgy is nagy mértékben kitolódik. Ezért tehát szükségesnek tartom az akció sikere és az egész kisgazda közönség érdekében ezeknek a műtrágyaváltóknak legalább egy hónappal való meghosszabbítását. Ehhez járul a vetőmagakció, amely nemcsak nemesített gabona kiosztásában nyilvánul meg, hanem, különösen majd tavasszal, burgonyavetőmag kiosztásában is, amely akciónak a jövőben fokozottabb mértékben leendő folytatását feltétlenül szükségesnek tartom. Burgonyatermelésünk fokozására ugyanis minden erővel törekednünk kell, mert a statisztika azt mutatja, hogy a burgonyatermelési atlagaink sokkal rosszabbak, mint kellene lenniök; egész Európában, kivéve néhány balkáni államot, nálunk a legrosszabb a burgonyatermés átlaga. Erre törekednünk kell egyrészt^ a^ vetőgumóknak fokozottabb mértékű kiosztásával, másrészt pedig gondoskodnunk kell a kisgazda és törpebirtokosközönségnek megfelelő ^vakorlati kioktatásával az okszerű burgonyatermelés tekintetében. Ez elsőrendű szükségesség azért, mert hiszen a burgonya legigénytelenebb kapásnövényünk s ennek termelésére gyöngébb talaj is megfelelő, aránylag kevesebb munkát kíván, mint a többi kapás és a mellett nagyon sokféle célra szolgál, mert hiszen a burgonya a legolcsóbb emberi táplálék, a mellett elsőrendű takarmánycikk és kiválóan alkalmas különféle ipari feldolgozásra is. A burgonyában tudjuk fokozni exportunkat is megfelelően és amenynyiben burgonyatermésünket fokozni tudjuk, versenyképesebbekké is leszünk a külföldi piacokon, mint jelenleg. A jelenlegi helyzet az, hogy Németország és Lengyelország nagyobb átlagot érvén el, velük nem versenyezhetünk, mert olcsóbban termelnek, mint mi. Ha mi is többet termelünk, akkor olcsóbb is lesz a termelésünk és nagyobb hasznot fogunk elérni kevesebb ár mellett is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Rá kell mutatnunk arra, hogy exportálnunk kell és nem importálnunk. Es ha erre törekszünk, akkor nemcsak el kell ítélnünk, hanem egyenesen meg kell akadályoznunk, hogy