Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-295
Àz országgyűlés képviselőházának 295. ülése 1929 május 17-én, pénteken. m egyik leghatalmasabb és legjobban fejlődő államával, Olaszországgal létesített barátságunk mind jobban kimélyül, aminek legfényesebb bizonyítéka az olasz képviselőknek a múlt évben nálunk tett látogatása, amelyet a közelmúlt napokban a nagy olasz kormányelnök Mussolini jobbkezének, Grandi államtitkárnak látogatása követett. A semleges és a volt ellenséges államokban kezd már oszladozni a nem ismerésből eredő téve« felfogás, amelyet rólunk a múltban tápláltak; kezdenek bennünket jobban megismerni, s ebből a megismerésből nagyon sokfelé rokonszenv fakad. A rokonszenv kétségkívül még nem elégséges, de feltétlenül alapjául szolgálhat a jövő általános külpolitikai helyzet ránk nézve kedvező fejlődésének és alapul szolgálhat arra, hogy ezt a kedvező helyzetet adandó alkalommal a javunkra kihsználhassuk. Ez az örvendetes változás elsősorban annak a politikának köszönhető, amelyet Magyarország miniszterelnöke, gróf Bethlen István folytat, amellyel immár több, mint 8 éven keresztül tartja kezében az ország kormányrúdját, mint Európa legrégibb kormányelnöke, amellyel az ország belső rendjét teljes mértékben megszilárdította, s amelynek biztonságával és állandóságával a külföldi közvéleményben sikerült bizalmat ébresztenie kicsiny nemzetünk iránt. Kétségkívül igen nagy része van e mellett a külföld rokonszenvének felébresztésében annak a nagyszabású kultúrpolitikának, melyet nagykoncepcíójú kultuszminiszterünk folytat és amellyel sikerült a nyugati államokkal a kultúrpolitikai kapcsolatoknak egész sorát létesíteni. De nagy része van ebben annak a nagy társadalmi szervezetnek, a Reviziós Ligának is, amelyről a napokban olyan sok szó esett itten, s amelyben a nemzet hazafiasán gondolkozó nagy tömegei egyesülnek társadalmi állásra, vagyonra, származási és felekezeti különbségre való tekintet nélkül. Örvendetes jelenség, hogy a legutóbbi időben az ipari munkásság ezrei is tömegesen csatlakoztak ehhez a ligához, minden ellenkező irányú biztatás dacára is, példáját adva annak, hogy a nemzeti társadalom ezen értékes elemei is az igazán őszinte hazafias érzésből fakadó nemzeti együttműködés alapján állanak. T. Képviselőház! Ami az államháztartásunk helyzetét illeti, az utóbbi évek alatt ennek szanálása teljes mértékben sikerült, az a legteljesebb mértékben rendbe jött, amiért ismét csak a kormányt illeti az érdem és azokat a férfiakat, akik a kormány kebelén belül államháztartásunk ügyeit intézték. Ezzel az örvendetes ténnyel szemben sokkal szomorúbb kép tárul elénk, ha országunk általános közgazdasági helyzetére tekintünk, ha a közgazdasági életet magát vesszük szemügyre, azt a közgazdasági életet, amelyen belül az egyes magángazdaságoknak a maguk életét le kell élniök, amelyben el kell nekik helyezkedniük. Sajnos, az általános gazdasági helyzet változatlanul és állandóan súlyos, azt mondhatnám, hogy talán méff súlyosabb, mint volt egy esztendővel ezelőtt. Vannak, akik az általános gazdasági helyzet súlyos, voltáért a kormányt okolják. Nálunk Magyarországon szokás az, hogy mindent a kormánytól várjunk és minden bajért & r kormányt okoljuk. Ez nagyon könnyű elintézése a dolognak, de annál felületesebb* és annál komolytalanabb; ez kizárólag csak a tudatlanság vagy a rosszakarat szüleménye lehet. Az általános gazdasági bajoknak és nehézségeknek, a gazdasági helyzet súlyos voltának sokkal mélyebbre ható okai vannak, s én itt ennek végső oka gyanánt ugyanazt jelölhetem rneg, amit az előttem felszólalt számos képviselőtársam már megjelölt: a reánk kényszerített trianoni békét, amely annak az átkos korszaknak volt a következménye, amely 10 esztendővel ezelőtt reánk köszöntött, amidőn éppen most 10 esztendővel ezelőtt, a magyar hazafiak ezrei szenvedtek börtönt azért, mert az általuk vallott magasabb erkölcsi felfogást, a legtisztább hazafias érzést megtagadni nem tudták. Az a rendkívül szomorú korszak 1918 októberében kezdődött, amidőn egy minden nemzeti és erkölcsi érzésből kivetkőzött banda ült az ország nyakára, amely megnyitotta az utat a bennünket környező és reánk leselkedő ellenség részére az ország belsejébe s amely az ország ezeréves testét kiszolgáltatta a prédára éhes szomszédoknak. A gyászos emlékű Károlyi-kormányt követte a bolsevizmus, amely minden emberi jogot, minden erkölcsi elvet lábbal tiporva, romokba döntötte az országot. Ez az átkos uralom volt az oka a reánk kényszerített trianoni békének, és ott keresendő a mai súlyos és nehéz gazdasági helyzet oka is. T. Képviselőház! Ha az ország gazdasági helyzetét vizsgáljuk, legelsősorban a mezőgazdaság helyzetére kell rámutatnunk, mert hiszen nálunk Magyarországon, ebben az agrárállamban, a mezőgazdasági termelés mindennek az alapja. A mezőgazdasági helyzet súlyos nehézségeire és bajaira vonatkozó panaszok két irányúak. Egyrészt oda irányulnak, hogy a termelési költségek kibírhatatlanul magasak, másrészt pedig oda, hogy az értékesítési viszonyok a lehető legrosszabbak. Miután pedig mindkét irányú panaszok teljes mértékben helytállók, ez végeredményben arra az igazságra vezet, hogy a termelés a mai viszonyok között nem rentábilis. A termelési költségek három főcsoportja a következő: a gazdaság részére szükséges iparcikkek és nyersanyagok, a közterhek, és a hitel. Ami a közterheket illeti, t. Képviselőház, sajnos, a háború és reánk kényszerített trianoni béke következtében olyan súlyos terheket kellett raknunk az állampolgárok vállaira, amelyek alatt azoknak roskadozniuk kellett. Hála azonban kormányunk bölcs belátásának és annak a körülménynek, hogy kormányférfiaink lelkiismeretes munkálkodása folytán az államháztartás szanálása teljes mértékben sikerült, a legújabb időkben már az adócsökkentések útjára léphetünk. Éppen a legutolsó időben váltak törvénnyé kormányunknak azok a javaslatai, amely az á\lampolgárok súlyos terhein igen nagy mértékben könnyítenek. A földadó leszállítását meg fogják érezni mindazok, akiknek csak egy talpalatnyi föld is van birtokukban, annak áldását érezni fogja az egész mezőgazdasági termelés. Az állatforgalmiadó eltörlésével régi jogos kívánságnak tett eleget a kormány. Nemcsak én, hanem többen is rámutattunk a múlt évben a költségvetési vita során tartott felszólalásaink alkalmával arra, hogy ez a mezőgazdasági termelésre bánítólag ható adó mennyire sérelmes, mert hiszen nemcsak az volt a baj, hogy azt az adót meg kellett fizetni, hanem az is, hogy a vásárra járó közönségnek még idejét is el kellett töltenie^ hiszen, amire sikerült neki a megvett állatot átíratni és a forgalmiadót lefizetni, akkorra már beesteledett, eltöltötte egész napját, úgyhogy idejét improduktive kellett eltöltenie, mely idő a termelő munkától lett elvonva. Az
