Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-295

422 Az ország-gyűlés képviselőházának 295. ülése 1929 május 17-én, pénteken. amennyit bevehet Lillafürednek megfelelő s nyár aló teleppé való kiépítése esetén. (BorbélyMaczky Emil: Egy urat tudok, aki 18.000 pengőt fizet egy részéért!) A kettőt együtt nem lehet csinálni, külön kell csinálni. Ahol kirándulóhelyet akarunk csinálni, nem szabad törődnünk azzal, hogy a vadkanok megijednek és amikor lejönnek a kegyelmes urak vadászni, nem találnak ott egyet se. A kettőt nem lehet összeegyeztetni, ezzel le kell számolni. Azt hiszem, hogy találnak az urak más területeket, ahol kivadászhatják magukat; vadásszanak másutt és Lillafüredet adják át rendeltetésének. Azt hiszem, természetesnek méltóztatik találni ezekután, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnöK úr óhajt szólani! Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! Csak pár szóval óhajtok reflektálni azokra, amiket a t. képviselő úr itt előterjesztett. En az egész lillafüredi kérdést nem tartom olyan nagyon elsőrangú fontosságú kérdésnek, mint ahogyan ezt a magyar sajtó bizonyos része, és úgylátszik, az ellenzéknek is bizonyos része feltűntetni szeretné. (Reisinger Ferenc: Hogyan?) Nem tartom olyan világraszóló nagy kérdésnek, amellyel igazán olyan nagy komolysággal kellene foglalkozni, mint ahogyan azt az ellenzék bizonyos része és a sajtó bizonyos része szeretné feltűntetni. En magam is bűnös vagyok abban, hogv Lillafüredből klimatikus gyó^vhelyet kívánnék fejleszteni és azt hiszem, e miatt a kormánynak szemrehányást tenni nem lehet. Amikor azt látjuk, hogy Magyarország középosztálya ma úgyszólván egyetlenegy olyan fürdőhellyel sem bír, ahová elmehetne, kivéve azokat a külföldi fürdőket, ahová, sajnos, igazán nagy számban mennek ki hazai polgártársaink, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) meggyőződésem szerint igenis törekednünk kell arra, hogy abban a kevés hegységekbem amelyekkel rendelkezünk, amelyeknek egészséges a klimájuk, olyan gyógyhelyeket teremtsünk s olyan épületeket emeljünk, ahol a magyar polgári társadalom a nyári hónapokban magát kipihenheti és valóban egészséges hegyi levegőt szívhat. Ez az oka és alapja annak, hogy Lillafürediét erre alkalmasnak tartom, és a f öldmívelésügyi miniszter úr bizonyos beruházásokat tett ezen a vidéken. E felett csodálkozni nem lehet. Ezt ki lehet használni bizonyos ellenzéki támadásokra. (Reisinger Ferenc: Abszolúte nem használtam ki erre!) A t. képviselő úr nem, ha azonban Lillafüredről van szó, a t. túloldal mindig úgy kívánja feltüntetni, mintha itt egy támadási alap volna. Itt támadásra semmi alap sincs. (Borbély-Maczky Emil: Áldás Miskolcra és vidékére!) Ez becsületes törekvése a magyar kormánynak abban az irányban, hogy a magyar pénzt itthon költse el a magyar publikum és semmi egyéb. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a t. képviselő úr lehet a legutolsó, aki mint helybeli képviselő, szemrehányást tehetne e miatt a kormánynak. (Reisinger Ferenc: Kifejtettem a nézetemet!) Méltóztassék ezt képviselőtársaimnak kifejteni, ne nekem, mert én úgyis meg vagyok győzve. Ami a fúrást illeti, vannak szakértők és a szakértők azért vannak egy országban, hogy a szakértők szakvéleményét figyelembevegye a kormány. A földmívelésügyi miniszter úr nem bízhatja álképviselő úrra (Malasits Géza: Akkora szakértő ő is van! — Derültség a szélsőbáloldalon.) egy szakkérdésnek eldöntését, hanem csak azokra a faktorokra bízhatja, akik mint szakemberek itt vannak. Ha azok a szakértők tévednek, ezért ők felelősek. Azt hiszem, volt ebben az országban más fúrás is, amely sikertelen volt, és — sajnos — még lesz a jövőben is. (Rothenstein Mór: De még mindig fúrnak!) Ez bizonyos rizikóval jár, ezt a rizikót mindig vállalnia kell annak a faktornak, aki a maga részéről vállalkozik ilyen fúrás keresztülvitelére. Az, hogy egy szakvélemény egyik esetben nem vált be, nem fog minket megakadályozni abban, hogy más esetekben is, amikor ilyen, szakvéleményre szükség lesz, szakvélemény után induljunk. Azért csak csodálkozásomat fejezhetem ki azon, hogy komoly körök és olyan emberek, akik a komoly jelzőre igényt tartanak, ilyen ügyből országos ügyet akarnak felfújni, amikor annak semmi, de semmi jelentősége ebből a szempontból nincs. (Szabóky Jenő: Bár minden megyében volna Lillafüred!) Ami a turisztikát és a vadászterületet illeti, t. képviselőtársam, aki bizonyára járt a Bükk-hegységben, tudhatja, hogy ott turista utak nagy számban vannak kijelölve éppen azokon a vadászterületeken, amelyeket a kincstár bérbeadott vagy visszatartott. Azokon az utakon senki meg nem akadályozza a turistákat a szabad közlekedésben, senki nem akadályozza, hogy ezeket az utakat igénybe vegyék. Egyben igenis akadályozzák; hogy ezektől az utaktól eltérve, és elmenve, össze-vissza kalandozzák az egész területet, ami természetszerűleg erdőrendészeti szempontból sem volna lehetséges, ... (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István miniszterelnök: ...mert ebben az esetben az erdőkben egyáltalán semmiféle rendet fenntartani nem lehetne. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt hiszem tehát, hogy ez ellen ebből a szempontból sem emelhető kifogás. Ami t képviselőtársamnak azt a gyönyörű adathalmazát illeti, amelyet előhozott, erre magamra nézve csak annyit felelhetek, hogy igenis meg voltam híva többször Lillafüredre a kincstári vadászterületre a földmívelésügyi miniszter által, mint vendég, és mint vendég megfizettem a költségeknek azt a részét, amelyet reám róttak. Ennél többet mondani nem tudok, a földmívelésügyi miniszter úr azonban bizonyára meg fogja találni a módot arra, hogy a t. képviselő úr inszinuációira a kellő és megfelelő választ megadja. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem.) (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Jókai-Ihász Miklós. Jókai-Ihász Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egy esztendő múlt el azóta, hogy a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával az ország belső közállapotai, általános gazdasági helyzete és a külföldhöz való viszonyai alapos taglalást nyertek. A lefolyt egy esztendő alatt nemzetközi viszonylatban, a külföldhöz való viszonyunkban örvendetes javulás állott be; külpolitikánknak határozott sikerei vannak. Bizonyítja ezt az is, hogy a régóta elhúzódó optánsperek tárgyalása az újabb időben ránk nézve kedvezőbb mederbe terelődött. Bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy Európa