Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-286
Az országgyűlés képviselőházának mutatott azokra a jelenségekre, amelyek ezt a törvényjavaslatot kísérik. Nagyon helyesen felosztotta ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezéseit három részre. Az egyik rendelkezés olyan irányban kíván intézkedni, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság juttatása alapján ingatlanhoz jutott egyének mentesítessenek az illeték alól, sőt tovább megy, mert a már lefizetett illeték visszafizetésére is módot ad. A másik rendelkezés a Vitézi Szék által juttatott telkek tekintetében intézkedik, míg a harmadik rész a megszállt területeken közhatalmi kényszer folytán ingatlanaikat elvesztett olyan egyéneknek, akik itt letelepülnek, akar illetékmentességet biztosítani arra az esetre, ha itt ingatlant szereznek. Ami az első rendelkezést illeti, a magam részérői nem tudom ezt sem azzal a megnyugvással fogadni, mint ahogy a t. képviselőtársam fogadta. Nagyon természetes, hogy ha olyan egyénről van szó, akit a földbirtokreform eredeti elgondolása szerint juttattak földhöz, vele szemben az illeték elengedése helyes és célszerű, azonban ne méltóztassék elfelejteni,^ hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság ítéletei által földhöz jutottak valóban olyanok is, akiknek ez nem elsőrangú élethivatásuk, akik ezt mint nemzeti ajándékot kapták középbirtok formájában. Sokszor a társadalomnak más ágában elhelyezkedett, más hivatást űző egyének kaptak megfelelő körülmények közepette középbirtokot és pedig igen tekintélyes középbirtokot. Nem lehet nekünk az az intenciónk, hogy amikor az egyik oldalon a legnagyobb áldozatkészséget követeltük meg és elvettük a tulajdonostól a birtokot, akkor ilyen esetben is könynyebbséget nyújtsunk, az általános szabály alól kiváltságot biztosítsunk annak számára, aki ilyen középbirtokhoz jutott. De legyen szabad rámutatnom egy másik esetre is. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság gyakorlata értelmében a földbirtokreformról intézkedő törvények szerint volt vagyoni előnymegoszlásnak is helye. Ez volt az a nagyszerű intézkedés, amelynek segítségével igen sokat jutottak jogtalan anyagi előnyhöz. Ez azt jelentette, hogy később, esetleg tíz év múlva, jelentkeztek olyanok, akik a háború alatt eladták ingatlanukat és kérték, hogy az ebből előállott károsodást, illetőleg a vevőnél jelentkező előnyt, velük megossziák. Nem tudom megérteni, hogy r ilyen esetekben, amikor az OFB nem készpénzben, hanem földben adott előnymegoszlás címén valamit, mint ahogy adott, micsoda jogcíme lehet az illetőnek arra, hogy ő illetékmentessséget kaphasson. Én tehát ennél az első rendelkezésnél azt vártam volna, hogy a földbirtokreformról rendelkező törvény szelleméhez híven, pontosan meg legyen állapítva az a kategória, amelynek részére a törvényhozás ezt a bizonyos privilégiumot, ezt a kiváltságot megadni szándékozik. Ezt kellett volna megtenni, mert akkor lehető lett volna, hogy csak azoknak adjuk meg azt a privilégiumot, aikik vagyoni helyzetüknél fogva a földbirtokreiform helyes végrehajtásának elgondolásálnál fogva erre a privilégiumra méltányos és jogos igényt szereztek. Ami a második kategóriát illeti, a vitézi telkek adományozásánál biztosított vagyonátruházási illetékelengedést, itt ismét disztingválnom kell. Teljesen igaza van t. képviselőtársamnak: ha az állam felismeri azt, hogy azok számára, akik érte nagy áldozatot hoztak, vérüket adták, vitézi telkek adományozásával valami ellenszolgáltatást kell nyújtania, teljesen logikátlan, hogy a másik oldalon ebből a jut86. ülése 1929 május 1-én, szerdán. 31 tatásból, illeték címén, valamit visszavegyen. Itt azonban az első feltétel az lett volna, hogy a vitézi telek fogalmát végre valamiképpen törvényhozási úton szabályozzuk, mert ma ez a mi törvényeinkben nincs szabályozva.*Lassanként becsúsznak egyes törvényekbe ilyen utalások, úgyhogy ezek törvényes szabályozás képét adják. Ténylegesen azonban a vitézi telek rendszere, a vitézi intézmény gondolata nincs alkotmányosan, törvényhozási úton szabályozva. Azzal tisztában vagvunk, hogy a vitézi intézmény és a vitézi telek lassanként hitbizomány jellegét vette magára, mert kivonatott az általános magánjogi szabályozás alól örököp*dés szempontiából, vagyonátruházás szempontjából névviselés szempontjából. Ilyen körülmények között azonban mégis gondolkoznom kell, hogy meddig terjedhet ez az illetékmentes átruházás. Amikor az állam valakinek vitézig telket ad, és ott elengedi az illetéket, azt természetesnek találom, amikor azonban arról van szó, hogy valaki saját vagyonából vitézi telket alapít, tehát hitbizományt alapít, akkor meg kell állnom egy pillanatra és meg kell gondolnom, hogy van-e ennek az^ illetékmentességnek tulajdonképpen jogosultsága. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a hitbizományalapítás elvontan tulajdonképpen ugyanabból a gondolatból származik, mint ezek a vitézi telek alakítások. Senkinek sem jutott eszébe, hogy a hitbizományalapítással elvonják az államtól az illetéket, különösen hogy ezáltal az átruházás tulajdonképpen illetékmentessé legyen. A hitbizományok átruházásánál, a hitbizomány átszállásánál mindig jelentékeny tétel volt az illeték összege; azt nem lehetett elengedni. Azt hiszem, hogy itt is bizonyos sorrendet kellett volna tartani. Előbb pontosan szabályozni kellett volna a vitézi telek alapításának és átruházásának feltételeit és csak azután lehetett volna kiemelni ebből az általános körből azokat a méltányos eseteket, amelyekben — teljesen egyetértek t. képviselőtársammal — az államnak kötelessége, hogy azt a juttatást teljes száz százalékban juttassa át az illető megajándékozottnak. Ami a harmadik kategóriát illeti, itt már nem tudok egyetérteni a törvényjavaslat intencióival. T. képviselőtársam rámutatott azokra az esetekre, amikor az állam nem azt mondom, hog^ T szívtelenségét, hanem tehetetlenséget mutatott a bekövetkezett károkkal szemben. Mi ennek a 8. §-nak tulajdonképpen az elvi elgondolása 1 ? Az elvi elgondolása néni lehet más, mint hogy azok, akik közhatalmi kényszer következtében, a háború következtében elvesztették a vagyonukat és átjönnek a megszállt területről és itt új vagyont szereznek, az ebből az átváltozásból eredő kárt, az illetéket ne legyenek kötelesek viselni. Tehát a háborúnak, a háború következtében beállott károknak egy bizonyos hátrányát akarja ez a törvényjavaslat eliminálni. De teljesen igaza van az én t. képviselőtársamnak, hogy akkor nem lehetne megállani az eseteknek egy kategóriájánál, akkor gondolkodni kell arról, vájjon mi történik a többi hasonló károsultakkal. T. képviselőtársam 'hivatkozott a hadikolcsönjegyzésekre. Teljesen egyetértek vele. Amíg a hadikölcsönjegyzőknek ma az a helyzete, hogy egy fényes palotában a fillérekhez nem tudnak hozzájutni, addig nagyon nehéz lesz velük lelkileg elfogadtatni egy olyan intézkedést,hogy azoknál, akik a vagyonukat a másik oldalon kártérítés ellenében adták oda, — mert hiszen erről van szó, hogy annak a vagyonnak lényeges ellenértéke segítségével idebenn új vaV
