Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

30 Az országgyűlés képviselőházának vonatkozik, akik a szerencsétlenül húzott trianoni határ miatt kénytelenek elesereberélni birtokukat a szomszédos megszállt területre eső község birtokosaival. Egészen természetesnek tartom, hogy ezeket ebben a kedvezményben részesítsük. Kényszer hatalma alatt jutottak abba a helyzetbe, hogy birtokukat nem használhatják, s ha sikerül a megszállott területen levő szomszéd birtokosokkal úgy megegyezniük, hogy átcserélhetk birtokukat, akkor természetesnek tartom, hogy a vagyonátruházási illetéket ebből a cseréből vagy vételből kifolyólag engedjék el. Itt azonban már bizonyos óvatosságai kell élni, amikor arról van szó, ami az indokolásban szintén benfoglaltatik, hogy azoknak a birtokosoknak engedjük el a vagyonátruházási illetéket, akik akár közhatalmi kényszer következtében is váltak meg a megszállott területen levő »birtokaiktól és itt hasonló gazdasági jellegű birtokot vettek. Nem mondón, hogy bizonyos körülmények között bizonyos egyéneknél ezt alkalmazni nem lehet, de szerettem volna, jha a pénzügyminiszter úr a feltételeket itt részletezi. így általánosságban könnyen kijátszható ez a törvény és minden beleszorítható ennek a rendelkezésnek keretébe. Igaz, hogy a trianoni béke következtében ezek az emberek nagyon sokat szenvedtek,^ hiszen vagyonukból forgatták ki őket. De kérdezem: vájjon egyedül ők-e azok, akik a trianoni béke következtében szenvedtek;? Alig van ebben az országban valaki, aki ne érezné majdnem olyan súlyosan, sok esetben még súlyosabban a trianoni béke átkát, mint azok a nagybirtokosok, akik a megszállt területen kénytelenek voltak birtokukat otthagyni. Mit tett a képviselőház a hadikölcsöntuiajdonosok kártalanítása tekintetében Adnak nekik némi morzsát, de csak azoknak, akik, ha azt nem kapnák, éhen halnának. A nagyközönség a hadikölcsöntulajdonosoknak a nagy része jóformán semmit sem kap és viselik annak a cselekedetüknek átkát, hogy a haza oltárára rátették sokszor minden vagyonukat. Vagy mit kapnak kártalanításul azoknak a bankbetéteknek tulajdonosai, amely bankbetétek egyenlőek lettek a nullával? Aki 20.000 K-t betett a bankba, az most vehet rajta egy szivart, ha kiveszi <a pénzt a bankból. Vájjon ki kártalanította őket? Én ismerek egyéneket, akik éppen ezen bankbetétek folytán ma koldulással keresik kenyerüket és akik napról-napra hozzám járnak, hogy valami szegényházba helyezhessem el őket, de nem tudom őket elhelyezni. Ki kártalanítja ezeket, ki ad nekik valami kárpótlást, vagy valami engedményt azért a nagy áldozatért, amelyet ők a trianoni béke következtében voltak kénytelenek hozni? De mondok egy másik példát. Itt vannak azok a tisztviselők, akiket elüldöztek megszállt területről és akik átjöttek ide Magyarország területére. Tisztviselőkre, tanárokra, jegyzőkre utalok, akiket elbocsátottak azért, mert magyarok voltak és mert nem tudták elsajátítani az ottani állam nyelvét, a cseh, az oláh, vagy szerb nyelvet. Egyszerűen kiebrudalták őket és itt ténferegnek köztünk mint hazátlan vándorok, mert az erré vonatkozó törvény alig ad nekik lehetőséget arra, hogy ebben az országban, nem honosságot, hanem csak hajlékot is tudjanak szerezni maguknak. Ha elmegy az a tanító, akit így kiebrudaltak, pl. a csehek, a kultuszminiszterhez, akkor a kultuszminiszter azt mondja, hogy én fogom alkalmazni, hogyha — nem tudom én — valami beutazási engedélyt megszerez a I 286. ülése 1929 május 1-én, szerdán. népjóléti minisztériumtól. Ha elmegy a népjóléti minisztériumhoz, — t. képviselőtársaim ezt saját praxisukból tudhatják — ott azt mondják neki, hogy én fogok adni ilyen beutazási engedélyt, ha a kultuszminiszter ad írást, hogy tényleg alkalmazni fogja. Ez azután hónaprólhónapra, évről-évre vándorol az egyik minisztériumból a másik minisztériumba, míg teljesen le nem rongyolódik s a legvégső szükségbe nem jut. T. Ház! Ezeknek nem adjuk meg a honosítás lehetőségét, ezeknek nem adjuk meg exisztenciájukat, nem adunk nekik nyugdíjat, mert hiszen a kormányzat ma már arra sem kötelezi magát, hogy azoknak, akik ott 30, vagy 35 esztendeig munkálkodtak és fizették a nyugdíjalapot, legalább nyugdijat adjon. Ha tehát ennyi kedvezményben sem tudjuk ezeket részesíteni, — meg vagyok róla győződve, hogy csak azért nem részesítik, mert az ország szegény, lerongyolt és nincs rá pénze, — akkor miért részesítjük kedvezményben azokat, akik olyan tehetősen jöttek el a megszállt területről, hogy itt még hasonló gazdasági jellegű birtokot is tudtak vásárolni. Tudok egy esetet, amikor egy faluból egyszerre két tanítót bocsátottak el. Az egyiknek a minisztertanács megadta azt, hogy eltöltött éveit beszámítják a nyugdíjba, a másiknak — tudja Isten miért — nem akarta ezt megadni. Es földönfutó lett, nem tud álláshoz jutni. Ha már egyszer az engedmény álláspontjára helyezkedünk azokkal szemben, akik, ismétlem, megszállt területről jöttek ide, akkor ennek az engedménynek, ennek a jószívűségnek határát terjesszük ki azokra is, akik nem éppen azért jöttek el, mert birtokaikat megvásárolták, hanem, azért, mert magyarok voltak és emiatt pusztulniok kellett arról a vidékről. De az is más megítélés alá esik, aki közhatalmi kényszer következtében jött el. Itt is disztingválni kell ezen egyének között, disztingválni kell azért, mert hiszen voltak egyesek, akik forgalmi áron tujdíták eladni birtokaikat és természetesen itt is forgalmi áron tudtak új birtokot vásárolni. T. pénzügyminiszter úr, én tudok olyan esetet, hogy aki bizonyos időben átjött ide Csehszlovákiából, ha ott eladta birtokát, itt kétszer-háromszor annyi, ugyanolyan minőségű birtokot tudott vásárolni. A pénzügyminiszter úr most ezeket is illetékmentességben fogja részesíteni? Itt nagy anomáliák állhatnak elő, tehát szabatosan kellett volna megszövegezni ezt a törvényjavaslatot, mert ismétlem, voltak olyanok, akiknek birtokát a román földbirtokrendező bizottság egyszerűen lefoglalta és nevetséges összeggel kártalanította őket, viszont voltak olyanok, akik forgalmi áron tudták eladni és úgy jöttek ide birtokot vásárolni. Egyébként általában az a felfogásom, hogy ha már egyszer segíteni akarunk és a megszállt területről ideözönlő összes kategóriák hóna alá iparkodunk nyúlni, akkor ne éppen azok hóna alá nyúljunk, akik leginkább bírják el a mai élet nehéz terhét, mert hiszen abban a helyzetben voltak, hogy itt még birtokot is tudtak vásárolni. Általánosságban az a nézetem, hogy minden adó nagy sebet üt minden egyes adózó polgár testén, de minden ilyen sebre egyetlen flastrom az igazságosság. Ezt ajánlom én a mi adópolitikánk tengelyéül. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! Az előttem szólott t. képviselőtársam lényegesen megkönnyítette helyzetemet, mert igen markáns színekkel rá-