Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

Az országgyűlés képviselőházának törvényjavaslat adócsökkentéssel, adóelengedéssel foglalkozik és azt hiszem, az általános vita keretébe beilleszthető azoknak a problémáknak fejtegetése, amelyeket felhoztam. Amennyiben azonban az elnök úrnak más a felfogása, természetesen meghajlok az ő felfogása előtt és ezeknek a problémáknak fejtegetésével felhagyok. Elnök: Az összefüggést méltóztassék megkeresni. Csik József: Az összefüggést abban látom, hogy azokat a problémákat fejtegettem, amelyeknek megoldását adópolitikánkban szeretném látni. Bizonvos mértékben összefüggésben látom ezt az adócsökkentési és adóelengedési javaslattal, amelynek tárgykörébe tartozik éppen a mai javaslat is. Ez a javaslat, amely most szőnyegen van, foglalkozik a földbirtokrendezés során földhöz juttatottak vagyonátruházási illetékének elengedésével, foglalkozik ezenkívül a vitézi telkek tulajdonosai vagyonátruházási illetékének elengedésével és a megszállott területekről elmenekült birtokosok birtokszerzése folytán felmerülő vagyonátruházási illeték elengedésével. Ami az elsőt illeti, ezt természetes egészen helyesnek tartom. Hiszen nagy altruisztikus szempont vezette annak idején a törvényhozást az irányban, hogy földet adjunk ezeknek a kisexisztenciáknak, akik a háború borzalmaiban harcoltak a harctereken, akiknek azt Ígérte anak idején a közvélemény, hogy majd ezt a szolgálatukat honorálni fo^ia. Ez a mentalitás szülte meg a földreform-törvényt és természetesen e törvény keresztülvitelét és ezeknek az embereknek birtokába juttatását, amennyire csak lehetséges, meg kell könnyíteni. Amenyiben ezt a célt szolgálja és csak ezt a célt szolgálja ez a mostani törvényjavaslat, ezt csak helyeselnünk kell. Tudnunk kell azonban t. Ház, hoírv nem csupán azok jutottak földhöz a földrendezés folyamán, akik a harctereken, a lövészárokban küzdöttek a hazáért, hanem jutottak földhöz olyanok is, akik sohse látták a harctereket Nem azért említem ezt, mintha kárhoztatnám ezeknek földhöz juttatását, mert hiszen én minden kisexisztenciában, ha az r erős, az államnak egy-egy talpkövét és oszlopát látom, de mindenesetre más elbírálás alá esik azoknak a földhözjutása, akik vérrel szerezték meg a földet, mint azoké, akik — nem mondom, mind, de egyesek — bizonyos protekció folytán jutottak földhöz. (Jánossy Gábor: Olyanok is vannak! — Egy hang a baloldalon: Vannak!) Már a földreformnovellában felhagytak az addigi jogszabállyal, amely oda irányult, hogy általában nincstelen embereknek juttassanak földet, annak az elvnek alapján, hogy az a nincstelen ember úgy sem lesz képes azt a földet megművelni, az majd parlagon hever, következőleg nemzetgazdasági szempontból lehetetlen neki földet juttatni. Már a földreform-novella azon a tendencián épült fel, hogy lehetőleg ne a nincstelen embereket elégítsék ki, hanem azokat, akiknek már bizonyos vagyonuk, esetleg kisbirtokukban. Ismétlem, még ezekkel szemben is készséggel akceptálom a pénzügyminiszter úrnak ama rendelkezését és a javaslatnak ama intézkedését, hogy a vagyonátruházási illetéket el kell nekik engedni. Még egy harmadik kategória is jutott azonban ebben az országban földhöz a földrendezés folytán, még pedig nem egy-két holdhoz, nem fél holdhoz, mint nagyon sok ebben az országban, hanem középbirtokhoz. Teljesen méltánytalannak tartom, hogy amikor ennek az országnak minden polgára izzad attól 286. ûlêse 1929 vnájus 1-én, szerdán. âô az adótehertől, amely ránehezedik, amely sok tekintetben megbénítja a termelést és a terményeknek a külföldön való értékesítését, akkor azokat, akiknek nem tudom én milyen befolyás következtében középbirtokot juttattak, szintén mentesítsék a vagyonátruházási illeték alól. Szeretném, ha az igazságügy miniszter úr vagy a pénzügyminiszter úr abban a kimutatásban, amelyet a földhözjuttatottakról az egyes újságokban megjelentetett — mert ha jól tudom, a parlament előtt még nem számolt be erről, pedig elsősorban a parlament volna erre kíváncsi —, felsorolná, milyen kategóriák, milyen mértékben jutottak földhöz. En ugyanis félek attól, hogy a középbirtok sok tekintetben túlsúlyban van a holdak száma tekintetében azzal a földmennyiséggel szemben, amely a kisexisztenciáknak jutott. (Forster Elek: Nem hiszem!) Adja Isten, hogy úgy legyen, de mindenesetre szeretném, ha e tekintetben is bizonyos kimutatással szolgálnának az illetékes miniszterek, legalább lelkiismeretünk megnyugtatására, mert mi mindig úgy fogtuk fel a dolgot, hogy a földreform nem azt a célt szolgálja, hogy középbirtokokat alakítsanak; egyetlen gazda és nagybirtokos sem azért adta le a földjét az államnak, hogy abból valaki 200—300, vagy 500 holdat kapjon, hanem azért, hogy azok a szegény nincstelenek, vagy egészen törpebirtokosok részesüljenek földben, akiknek vágyát és törekvését márcsak lélektani szempontból is ki kellett elégíteni. (Jánossy Gábor: Ott a törvény, az határozta meg!) Valamenynyiünknek tudomásunk van arról, hogy középbirtokokat is osztogattak az országos földrendezés során. T. képviselőtársamnak nincs tudomása erről? (Jánossy Gábor: A törvény megszabta, ki kapihat! — Buday Dezső: Egy tételben több száz holdat! — Jánossy Gábor: Csak a törvény alapján lehetett adni!) Elnök: Csendet kérek! Csik József: A törvény olyan elasztikusan volt megfogalmazva, hogy annak keretébe igazán minden rendelkezést be lehetett szorítani, amint azt a pénzügyminiszter úr is bizonyára nagyon jól tudja. Az én felfogásom az, hogy igenis, adják meg a vagyonátruházási illeték alóli mentességet azoknak a nincsteleneknek és azoknak a kisibirtokosoknak, akik földhöz jutottak, de ne adják meg azoknak, akik középbirtokot kaptak az országos földrendezés folyamán, mert a középbirtok juttatása folytán amúgy is olyan kedvezményben részesültek, hogy igazán nem volna méltányos, hogy még ezen felül is kedvezményben részesüljenek a vagyonátruházási illeték elengedése^ folytán. Ami a vitézi telkek adományozásával kapcsolatos vagyonátruházási illeték elengedését illeti, természetesen ezt is helyeslem. Hiszen ezek a vitézek jutalmul kapták ezeket a telkeket, sajnos, sok helyen a legrosszabb helyen, úgy hogy otthagyták, vagy pedig éppen annyi adót fizetnek utánna, mint a többi, úgy hogy ez különlegesebb kedvezménynek egyáltalában nem tekinthető. Adjuk meg hát nekik legalább azt, amit másnak megadunk: a Vagyonátruházási illetéket nekik is engedjük el. Van azonban ennek a törvényjavaslatnak egy harmadik pontja is, amely arra vonatkozólag intézkedik, hogy a vagyonátruházási illetéket engedjük el azoknak a birtokosoknak is, akik a megszállott területen — mint ahogy a javaslat mondja — közhatalmi kényszer következtében kénytelenek voltak megválni birtokuktól s itt hasonló gazdasági jellegű birtokot vásároltak. A javaslat indokolásában olvastuk, hogy ez elsősorban azokra a határmenti kisgazdákra